Nem, nem kell hozzá valóságshowt vagy tehetségkutatót nyerni, dolgozni sem kell, sőt, egyáltalán nem kell semmihez érteni. Elég, ha azt állítod magadról, hogy fiatal író vagy. Ez meg könnyebb, mint gondolnád: a fiatal író arról ismerszik meg, hogy még nem írt semmit, de már nagyon nagy arca van. Ha ez sem megy, tényleg nem érdemelsz havi kettőötvenet.

Na jó, még kell egy-két apróság. Például Fidesz- és NER-kompatibilisnek kell lenni hozzá, késznek arra, hogy szembemenj mindennel, amit ma a világban irodalomnak neveznek. Kell hozzá családcentrikus, szilárd keresztény világnézet, provincialitás, kellő düh a liberális írók ellen – tudod, ők azok, akik miatt az igazi tehetségek nem érvényesülhetnek e hazában – és kell hozzá végtelen monotóniatűrés és a humorérzék teljes hiánya – ez utóbbiak nélkülözhetetlenek, amikor végig kell ülni egy-egy Jókai Anna- vagy Szentmártoni János-szemináriumot. Mert a tanári kar – szigorúan felülemelkedve a szekértáborokon – az MMA és a Magyar Írószövetség koszorús géniuszaiból, nemzetük előtt lángpallossal járó prófétáiból és váteszeiből áll.

Szóval, az állam (a NER, a Fidesz) íróiskolát – sőt: akadémiát indít – ahol igazi állami íróvá lehet válni, államilag szentesített esztétikát és világnézetet lehet elsajátítani, de „… lesz ám rondó- meg villanella-írás, és a menetrendet is kell tudni alkaioszi strófába önteni. Az írói képzés mellett kell tanulni kulturális újságírást, könyv- és lapszerkesztést, tördelést és műszaki szerkesztést, előadóművészetet, művelődésszervezést, irodalmi marketinget, és mindenki megkapja azt a jogi és gazdasági képzést is, amit elengedhetetlenül kell tudni egy írónak ahhoz, hogy eligazodjon a szerződések és a számlák, honoráriumok, jogdíjak világában.”

Ez ám a lényeg.

Még véletlenül sem az, hogy szívj az élet sűrűjében, tanulj szakmát és dolgozz, majd ha van már mondanivalód, amihez még tehetséged is akad, és tényleg tudsz valami olyat mondani, ami másokat is érdekel, akkor óvatosan és szerényen, vagy mindegy, ha úgy érzed, nagy pofával kiállj és elkezdj mondani valami hiteleset; ami ha tényleg annyit ér, hogy mások pénzt adnak érte, akkor elkezdhess a dologból szerényen pénzt keresni; ha meg akkora ász vagy, hogy a világ ráizgul arra, amit mondasz, irány a világhír; – nem. A NER-ben ez is fordítva van, mint bárhol máshol a világban. Itt először alkalmasnak kell bizonyulni arra, hogy az állam elfogadjon téged, mint lehetséges írót, ha olyan a származásod, a fizimiskád, a világnézeted, kapsz havi kettőötvenet három évig, és utána azt írsz, amit akarsz, meg fognak dicsérni – mert az ő kutyájuk kölyke lettél. És tudod, mit? Ha van gusztusod ilyen szukától származni, meg is érdemled.

Az már csak hab a tortán, hogy a projektet az erdélyi gengszterirodalom két keresztapja, Szőcs Géza és Orbán János Dénes viszi. Hogy ez a két ember mennyire hiteles és intakt, azt az atlatszo.hu-nak kellene körbejárnia. Olyan kiváló és hiteles műhelyekben, mint a marosvásárhelyi Látó, sokat tudnának róluk mesélni. Talán el is lehetne kezdeni kérdezgetni őket.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Fidesz, NER, Orbán János Dénes, Szőcs Géza