Volt annak idején, a múlt század nyolcvanas éveiben egy Ablak nevű, meglehetősen népszerű tévéműsor. Afféle magazin volt, mindenféle riportokkal, és ebben a műsorban volt egy őszhajú mezőgazdász, Bálint gazda, aki mindenkit jó tanácsokkal látott el kiskert ügyekben, mert akkoriban ilyesmi is érdekelte a népeket. Történt egyszer, hogy egy néző megkérdezte Bálint gazdát, mitévő legyen a vakondokkal (akadémiai magyarul vakondokokkal), akik folyton széttúrják a kertjét.

A vakond ugye kedves, vaksi, kis állat, lenn robotol a föld alatt, megeszi a pondrót meg a lótetűt, ami hasznos dolog részéről, de nem tiszteli a szép ződ gyepet, ami viszont nagyon idegesítő. És védett állat. Ezért agyoncsapni, rotációs kapával leturmixolni, megmérgezni nem szabad, meg tévében ilyesmi amúgy sem tanácsolható.

Szóval mi legyen a vakonddal?

A válasz olyan legendás lett, hogy még akkor tárcára ihlette Megyesi Gusztávot az ÉS-ben:  “fogjunk egy lapátot, és a vakondot feltűnés nélkül, szép szelíden tegyük át a szomszéd kertjébe.”

Szálem aléjkum

A szomszéd kertje ugyebár per defitionem mindig zöldebb, a vakondnak is biztos jobb ott, és ősi magyar elv szerint, ami másnak rossz, az nekünk eleve jó. Megvan a kép, ahogy a kertvárosban mindenki lapáttal mászkál a kertben, lazán, feltűnés nélkül, várja, hogy a szomszéd bemenjen egy fröccsért, és akkor hopp, átrakja a kis szőrös anarchistát? Szerencsétlen vakondok meg próbálnak lesni a vaksi szemükkel hogy, mi van, vakondcsaládok esnek szét, azt se tudják, merre van az arra. A vakondok közt lábra kap a legenda, hogy van valahol egy kert, ahol a gazdasszony nem lapátolja ki őket. És ők oda vágynak, a ki-nem-lapátolás földjébe, ahol földigilisztából van a kerítés..

A vakond szír.

Esetleg afgán, vagy líbiai. Mindenki tudja róluk, hogy legéppuskázni őket nem szép dolog, de abban is biztos mindenki, hogy a szomszéd kertjébe valók. Túrják szét a másik országot, ne a miénket. De miért pont Szerbiát vagy Macedóniát? Mivel van nekik több közük a vakondokhoz, bocsánat, szírekhez? Semmivel, de ott legalább nincsenek szem előtt. Vagy még inkább Törökország, az úgyis olyan vakondos, vagy muszlim vagy mi. Ott miért nem jó?

Állnak a miniszterelnökök a kertekben, lapáttal a kézben, kábé úgy, mint a Jó, a Rossz, meg a Csúf. Sandítanak jobbra, balra, aztán hirtelen megoldják a helyzetet.

Kategóriák:egy kis hazai, külvilág

Címkék:EU, háború, menekült, Szíria