Nem munka, hanem élvezet.

Csakhogy. De.

Tudod mit?

Menjünk az ő szintjére.

Le.

A szépirodalom, mint neve is mutatja szép és irodalom.

Mi a szép?

Nagyon nehéz kérdés, mert mást tart szépnek Demeter Szilárd és mást e sorok szerzője. Írásai (sajnos és szerintem) nem szépek, különösen az utóbbi időben megjelent két cikkére gondolok a 888.hu-n és a Mandineren, amelyekkel kiszolgálja, sőt lényével alátámasztja azt a mucsai, paraszt gondolkozást, amely szerint irodalmat írni nem munka.

Író vagy? Barom.

Költő? Őrült!

Dolgozz, ne verset írj. Aha. Igen, ezt ismerem.

Neki rendes munkája van, mondja. Igen, itt.

A múltkor még Tőkés Lászlónál, most meg G. Fodornál. Ez ám a munka! Ez a karrier! Szorgos és dolgos. Gratulálunk, kedves Szilárd. Akkor kerülünk nagyobb bajba, amikor megpróbáljuk meghatározni, hogy mi az irodalom? Irodalom ugyanis nagyon sok minden lehet. A töretlen seggnyalásból egy-egy nagy költő egész komoly panegirikuszokat tudott kihozni.

Mivel büszkén írja Demeter Szilárd, hogy csak csajozni járt a bölcsészkarra, megsúgom, hogy a panegirikusz dicsőítő költemény, melyből néhányat még Janus Pannonius is elkövetett. Hogy ki volt az a Janus Pannonius? Kérdezzük meg Orbán János Dénestől, ő biztosan tudja. Vagy nem. Mindegy is.

Még Demeter Szilárd is írhat panegirikuszt Orbán Viktorhoz, bár eddigi megnyilvánulásaiból kiindulva nem biztos, hogy olyan maradandó lesz, mint a gránitszilárdságú alaptörvény. Nagy kár, mert ezek a cikkecskék csak egy rövid ideig hirdetik, hogy kivel is van dolgunk. Hamar el fogják feledni, pedig nem ártana emlékezni arra, hogy kik és hogyan is jönnek itt most fel, ahogy Demeter Szilárd volt kedves megfogalmazni, rendkívüli eredetiséggel élve: „mint szar a víz tetejére”.

Úgyhogy, kedves Szilárd, kedves barátaink az irodalomban, Erdélyben és az anyaországban egyaránt: énekeljük együtt ezt az örök érvényű, szépirodalmi értékekkel bíró, végre a kortárs magyar irodalmi életben is aktuális, csodálatos, s fantasztikus, s örökzöld slágert: