A gyerek.

Mint apa, én is mindent megpróbálok megadni a gyerekeimnek. Persze nekem nincsenek olyan lehetőségeim, mint neki, hiszen én nem vagyok miniszterelnök. Most jöhetne a rész a hétországra szóló lakodalomról, a közpénzszázmillióért keresett mobilról, a saját lábról, meg a hatvanezer frankos svájci iskoláról, de nem jön. Nem jön, mert ez csak pénz. Igaz, sokan úgy gondolják, nem a jog és erkölcs keretein belül szerzett pénz, de mégiscsak pénz.

Ami viszont ennél sokkal nagyobb különbség köztem és a miniszterelnök között, hogy én diplomaszerzéskor nem fogok tudni a fiamnak egy teljes gazdasági szektort ajándékozni. Mint ahogy most – rossznyelvek szerint – Orbán Ráchel megkapni készül a hazai turizmust és vendéglátóipart. Mert megérdemli. Hiszen példának okáért ő volt az egyetlen a külföldön szakirányú tanulmányokat folytató fiatalok közül, aki tudott időt szakítani, hogy részt vegyen egy, a szakmai szervezetek nagy részének kihagyásával folytatott magas szintű egyeztetésen, ahol az iparág új struktúráját vitatták. Hát van ilyen.

Kicsit olyan ez, mint amikor az autószerelő szakmunkás vizsga sikeres abszolválásakor a gyerek egy kompletten felszerelt műhelyt kap ajándékba aputól. Életszerű ugye? De nem csak egy akármilyen műhelyt, hanem egy bejáratott, jelentős ügyfélkörrel rendelkezőt, sok öreg szakival, hetekre telített előjegyzési naptárral. Mondom, hogy életszerű. Ja és a műhely nem apué. Vagy legalábbis nem ő építette fel, sőt járni se járt benne még soha. Csak úgy lett neki, és most meg odaadja a gyereknek, mert egy drága szív ez az apu.

Elmondom, hogy Fidesz megközelítésben mi a baj az idegenforgalommal: a Miniszterelnöki Kabinetiroda által jegyzett tervezet szerint kevés az állami bevétel a turizmusból és nem elég jó a hatékonyság. (Ettől mindig sokkot kapok, amikor az állami részvételtől várja valaki a hatékonyság növelését.)

Szóval kevés a pénz és azt is mások keresik.

Ennek megváltoztatására létrehoznak egy rakás állami hivatalt, ahol állami hivatalnokok osztják majd az észt és a pénzt. (Persze nem egyenlő arányban, kinek ebből jut majd több, kinek abból.) Ha ez nem lenne elég, akkor az állam egynémely új szervezeten keresztül közvetlenül is belép majd egyes részpiacokra, sportrendezvények, konferenciák szervezőjeként és akár városnéző buszok üzemeltetőjeként teremt majd konkurenciát az ezen a piacon már dolgozó magáncégeknek. Azt mondja erre a Kabinetiroda: „Az előterjesztésnek nem célja korlátozni a piaci versenyt vagy befolyást gyakorolni a piacra, nem tartalmaz javaslatot magáncégek állami körbe vonására” Hát, lehet, hogy nem, bár őszintén szólva nem vennék rá mérget, hogy egynémely állam közeli vállalkozó ne kezdhetne ettől még felvásárlásokba a piacon. És a dohánykiskereskedők is tudnának beszélni arról, hogyan nem befolyásolta életüket a trafikrendszer kialakítása, ahol az állam szintén nem érdekelt közvetlenül az üzletben.

Szóval nem az a fő bajom a tervezettel, hogy néhány haszonleső, köztük a miniszterelnök lánya komoly összegekhez jut majd az idegenforgalomból (persze az is), hanem az, hogy ezenközben az állam olyan mértékben átalakítja a a rendszert, hogy a pálya erősen lejtsen a megfelelő irányba. És emiatt lehet jó néhányan tönkremennek majd, esetleg kénytelenek lesznek vállalkozásukat eladni olyanoknak, akiknek jobbak a kapcsolataik.

De hát tegyük a kezünket a szívünkre, melyikünk nem tenné ezt meg egy rendelkezésére álló országgal, ha a kislányának kedvében szeretne járni? És aggódni nem kell, van még ott, ahonnan ez is jött.

Mármint gyerek.

Kategóriák:egy kis hazai, gazdaság

Címkék:Fidesz, gazdaság, Magyarország, NER, piac, politika