Még mindig úgy van, hogy a történelmet a győztesek írják. Lám ezek a mostani győztesek is próbálkoznak vele. Legyőznek egy szinte nem is létező ellenzéket és úgy gondolják, ez bármire feljogosítja őket. Például a történelem újraírására is. A kockásingesek meg csodálkoznak, és azt kérdezik egymástól: te, nem kellett volna ezeknek legalább elolvasni a történelmet, mielőtt elkezdik átírni? Mert rájuk is igaz, hogy “Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot.”
Mondhatná bárki, sőt mondja is, a történelmen vitatkozni lényegtelen, szakállas bölcsészek és egyéb kétes elemek elvont játéka csupán, senkit nem érdekel, mert a történelmet nem lehet megfőzni vacsorára, nem lehet érte új autót venni, és nem lehet belőle meggazdagodni. És ameddig ezt mondogatják, a történelmet PR szakemberek, marketing guruk, politológusok és államtitkárok írják brainstormingon, budai villákból kialakított menő székházakban. És homáros vacsorát rendelnek közben, új autókban pózolnak és mocskos mód meggazdagodnak belőle.
De ha nem érdekes a történelem, akkor miért érdekes mégis?
Mert akié a múlt, azé a jövő? Aki ezt a Gábriel arkangyalos hazugságot odaszoborja a főtérre, aki tovább élteti az “ártatlan áldozatai vagyunk minden rossznak, mert mindenkinél jobbak vagyunk” mítoszt, az olyan nemzedéket nevel, amit soha nem látnak majd szívesen sehol, tehát marad ahol van?
Részben.
Másrészt viszont, kínos, hogy nincs mondanivalójuk a jövőről, és ezt helyettesítik a múlttal. Olyannal amilyennel. Ezzel a kényszeredett nosztalgiával a harmincas évek felé, amikor még rend volt és fegyelem, és a diákok tanultak, és respektje volt kultuszminiszternek, a tankerületi biztosnak, nádpálca, memoriter, testedzés, éneklés, hittan, lehetőleg estig. Egy képzelt liberális világ antitézise ez, ami ellene mond a gonosznak.
Onnan, ahol ők ülnek, abból a pózból amilyennek képzelik magukat nehéz észrevenni, hogy a jövőnkkel etetik a múltjukat. Mert ennek az országnak nem a felcsúti stadion a legnagyobb problémája, azt majd elemészti a gaz ha eljön az ideje. Ennek az országnak a legnagyobb problémája, hogy nincs jövője.
Ahelyett, hogy megjavították volna, szétverték, ellopták, eltőzsdézték, felélték a nyugdíjrendszert ezzel koldusbotra juttatták a jövő nyugdíjasait.
Ahelyett, hogy megjavították volna hagyták tovább rohadni az egészségügyet, pénzügyi és morális csődhelyzetbe hajtva a gyógyítást.
Ahelyett, hogy modern, versenyképes tudást adó oktatási rendszert alakítottak volna ki, hogy ne betanított munkásként álljanak gyerekeink a szalagnál, a köznevelést kontraszelektált bürokratákra és ósdi módszerekben hívő mamelukokra bízták.
Nem véletlen, hogy ma a hatalom mindent elkövet, hogy a tanárok bérkövetelésének mutassa be a mostani tiltakozást. Azt hitted a netadó elleni tiltakozás siker volt? Igen, az ő sikerük. Sikerült belőle pénzkérdést csinálni és aztán megvettek minket kilóra. Most is megtehetik. Matolcsy egy héten több pénzt szór szét, mint amennyiért krétába és wc papírba lehetne folytani az összes iskolát. A KLIKnek 17 milliárd az adóssága? Holnap kifizetik. Igaz, utána elmondják az ápolónőnek, a tűzoltónak, a rendőrnek, hogy azért nem kap fizetésemelést, mert a tanárok elvették tőle. És maradnak a pártkáderek a tankerületben, megnyerik az igazgatói pályázatokat és bevezetik a hajnali ájtatosságot általános első osztályban.
A történlmet a győztesek írják. Nagyon jó lenne, ha az unokáim azt tanulhatnák, hogy Magyarországon a jövőt választották az emberek és nem a múltat, amikor kiálltak a tanárokért. Az orvosokért. Az ápolókért, a szociális munkásokért, a rendőrökért, a buszsofőrökért, az irodistákért.
Magukért. A gyerekeikért.
Kategóriák:egy kis hazai
egyharmad 
Vélemény, hozzászólás?