“Létezik egy ország, ahol minden rendben van,

Minden úgy van, mint máshol, csak kicsit máshogyan”

Soha nem éltem hallucinogén szerekkel, így nincs olyan élményem, amivel a ma reggeli kávézást össze tudnám vetni, de valahogy így képzelem azt, milyen lehet, ha valaki egy Szabad Nép vezércikkel felitatott LSD tócsát elszopogat. Iszom a kávét, pörgetem a hírfolyamot és  egyszer csak érzem, hogy a valóság cseppfolyóssá válik, ismerős, de mégis torz formákat ölt:

• A Fidesz szerint a szocialisták balhéztak a választási irodán, és hogy ez többet ne forduljon elő, módosítani kell a törvényt.
• A rendőrség szerint, bár jelen voltak a rendőrök a választási irodán, nem jutott tudomásukra intézkedésre okot adó körülmény.
• Az agrárminiszter szerint semmiféle problémát nem vet fel, hogy egy plagizált tanulmányra fizettek ki negyven millió forintot, nekik égető szükségük volt egy kazah juhtenyésztést leíró tanulmányra, megkapták, kifizették, a szerzők majd elrendezik a szerző jogi vitát egymás közt.
•  A pedagógusok tiltakozásainak lecsendesítésére valóban leváltják a KLIK vezetőjét, majd hosszas keresgélés után megtalálják az ország legrátermettebb emberét, aki véletlenül pont a köztársasági elnök testvére.

Még csak reggel nyolc óra van, abba kell hagynom a kávézást, mert ilyen állapotban nem tudok dolgozni. Szerencsére a nemzeti drogstratégia működik, sőt jobban teljesít, így van esély rá, hogy nemsokára rács mögé kerüljenek az ilyen veszélyes kábítószerek terjesztői.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Magyarország, NER