Választás

Megvolt a szuperkedd, úgy néz ki megvan, kik lesznek az amerikai elnökségért induló jelöltek. Hacsak valami csoda nem jön közbe, Hillary Clinton republikánus kihívója a kretén szerepét játszó Donald Trump lesz. A republikánusok úgy látszik túl sokáig tököltek, hogy normális alternatívát kínáljanak saját választóiknak, alternatív jelöltjeik túl sokáig rontották egymás esélyeit, miközben Trump igazi kihívó nélkül lassan behozhatatlan előnyre tesz szert.

Ez, ha így marad, különös színt visz a választásba. Trump külsős, nem része a republikánus establishmentnek, annak a nagy politikacsináló gépezetnek, ami a háttérből biztosította a politikusai működését felkészült szakértőkkel, befolyással és persze pénzzel.

Amerikában, mint általában az erős birodalmakban az erős adminisztráció és politikai infrastruktúra képes adott esetben ellensúlyozni egy kevéssé alkalmas elnök bénázását, ahogyan persze képes visszafogni nagyratörő ambíciókat is. Ez az alapvetően centrista, hosszú távú érdekek mentén vezérelt politikai gépezet mind a demokrata, mind a republikánus oldalon működve eddig mindig képes volt megszelídíteni ez elnököket, vagy eleve olyan jelölteket juttatott célba, akik elfogadták ezeket a játékszabályokat. Sokan Trump előretörését látva is azzal vígasztalják magukat, hogy annakidején Reagant is képesek voltak kezelni, az is csak egy színész volt, biztos működni fog Trumppal is, de nekem vannak bizonyos kétségeim ezügyben. Nem azért mert Trump komplett idióta, hanem azért mert jelenlegi népszerűségének fő forrása pont az, hogy nyíltan szembemegy az establishment lényegével, módszereivel és bizonyos szempontból az érdekeivel is. Ezzel jól belesimul az új populista trendbe, ahol felheccelt, lebutított, demagóg jelszavakkal mérgezett, mobilzálható tömegek “akaratán” lavírozó szerencselovagok próbálják leváltani a politikai centrumot mindenestül. Nyilván Amerikában ez sokkal nagyobb kihívás, mint Görögországban vagy éppen Magyarországon, éppen ezért olyan meglepő, hogy Trump ilyen messzire jutott.

Trump most már igazi fejfájás az amerikai politikának és a big business-nek, mert teljesen kiszámíthatatlan. Nincs külpolitikája. Egyik nap azt mondja, jobb volt, amíg a közel keleten diktátorok uralkodtak, mert rend volt, és hiba volt a beavatkozás, másnap kijelenti, hogy a szart is kibombázza az arabokból és elveszi az olajukat. A mexikói határra tervezett falat építsék fel a mexikóiak, mert nem tudnak rendet tartani az országukban, és különben is, gennyesre keresték magukat az amerikai exporton. A kínai árukra 45%-os vámot kell kivetni, mert tarthatatlan velük szemben a külkereskedelmi deficit.

Ez így valószínűleg nagyon népszerű, és nem is feltétlenül kell lemenni a lakókocsi-parkok szintjére, hogy ezzel kampányoljon az ember, de természetesen megvalósíthatatlan. Viszont, ha nem ez lesz, akkor mi, ha megszavazzák Trumpot?

Ehhez képest Hillary, aki nő is, demokrata is, jó pár politikai baklövéssel rendelkezik és meglehetősen sok, ízekre szedhető dolog van a múltjában, maga a kiszámíthatóság.  Nem kérdés, hogy legyőzhető lenne, de vajon tényleg az lesz a jó?

Azt a világgazdasági paradigmát, ami eddig a globalizációt hajtotta, elsősorban Amerikának köszönhetjük. Ők voltak, akik ilyen-olyan módszerekkel érvényre juttatták szerte a világon, akik a legtöbbet profitáltak belőle, és ahol ez a paradigma kudarcot is vallott. Nem látom, hogy az a politikai establishment, ami ezen nőtt fel, ennek köszönheti hatalmát és gazdagságát képes lenne ezt megreformálni. Viszont azt sem látom, hogy a populista alternatíva, azon kívül, hogy kifejezi frusztrációját, képes lenne egy koherens, működő megoldást kínálni helyette. Ha pedig egyik sem kínál megoldást, akkor ez a mostani választás mégis miről szól majd?

Trump-Clinton

Ha Amerika józan, inkább választja Clintont, aki talán nem jó, de valószínűleg nem is katasztrófa. Ha a populizmus nyer teret és Trump befut, bármi megtörténhet, de bárminek az ellenkezője is. Ha Clinton nyer, az establishment kap még négy évet, de valószínűtlennek tartom, hogy ezalatt kitalálnák, hogy merre tovább. Ha Trump nyer, valószínűleg az ötletszerű kormányzás és a hibák korrigálása viszi el az időt és az energiát, de mindenképpen kényszerhelyzetbe kerülnek. Hogy ez jó tesz nekik, vagy sem, azt nem lehet előre megmondani. És mivel a világgazdaság és a világpolitika legnagyobb játékosáról beszélünk, ez a kiszámíthatatlanság mindannyiunk kiszámíthatatlansága egy kicsit.

A republikánusok eheti találós kérdése tehát: Ha beküldjük az elefántot a porcelánboltba, vajon nőni fog-e a bolt bevétele?

elefánt a porcelánboltban

Reklámok

2 replies

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s