Ezekben a napokban sikerült új szintre lépni az önkényben. A népszavazás megkopaszozása, a migránsos népszavazás megtrükközése, a közpénz törvénnyel történő magánosítása, a rendeleti kormányzás felvetése egyértelmű jelei annak, hogy a rezsim nem tűr kontrollt, és nem tűr akadályt.

Biztosan tudom, hogy nagyon sok jobboldali, sőt nagyon sok Fidesz szavazó van, aki ezeket a lépéseket már nem tudja elfogadni, nem tud velük azonosulni. Ezek már messze túlmutatnak a tábort összetartó ballib-ellenességen, amivel eddig a legtöbb gusztustalanságot lenyomták híveik torkán. Az a furcsa helyzet ugyanis, hogy a Fidesznek nincs komolyan vehető centrista ellenzéke, azt eredményezte, hogy a Fidesz-híveknek simán be lehet adni, hogy “ha nem mi kormányzunk jön az apokalipszis, és jön Gyurcsány”, és ennek megakadályozására bármilyen eszköz megengedett. Most viszont olyan pontra jutottunk, ahol ez már nem védhető, legalábbis a formális logika szabályain belül.

Nincs olyan, hogy egy párt, ami utcahosszal vezeti a közvélemény kutatásokat, ami úton útfélen a kétharmadra, a megcáfolhatatlan népi felhatalmazásra hivatkozik, annyira fél a népakarattól, hogy verőemberekkel akadályoz meg egy népszavazási kezdeményezést. Ez a párt ugyanis vagy nem élvez közbizalmat, és akkor minden erre való hivatkozása hamis, vagy rendelkezik a szükséges támogatással, de a demokráciát, a néphatalmat nem tekinti fontosnak. Ha viszont nem fontos a demokrácia, akkor mégis milyen felhatalmazás alapján cselekszik?

Ez a fából vaskarika nem csak ármánykodó ellenzékieknek szúrt szemet, hanem az elvakult fanatikusokon kívül mindenkinek.

Ugyanígy járunk a közpénzt magánosító törvénnyel. Elég megfigyelni ahogy hebegve-habogva magyarázzák a magyarázhatatlant. Mi kell ahhoz, hogy egy jogalkotó, egy bármilyen jogvégzett ember leírja, hogy a közpénz egy átutalással elveszti közpénz jellegét? Mi indokol ilyesmit? Hogy magyarázod meg, hogy a Norvég Alap az magyar közpénz, a Magyar Nemzeti Bank viszont nem az? Az egyiknél kiszáll a rendőrség, a NAV, a sajtó és megy a vádaskodás két doboz szardínia ügyében, a másiknál kiutalunk 250 milliárd forintot és törvényt írunk róla, hogy senkinek semmi köze hozzá.

Rendeleti kormányzás? Minek van többségünk a parlamentben, miért tudunk bármilyen költségvetést, módosítót, bármit két nap alatt áttolni, ha ez sem elég? Ha a főnök egy személyben akar dönteni bármiről, akkor neki még egy majdnem kétharmados többség sem elég jó? Egy olyan többség, ami bármilyen kreténséget eddig is kérdés, ellenvetés nélkül megszavazott? Mit akarhatnak ezek odafönn?

Milyen emberek hajtják végre ezeket az utasításokat?

Olyan emberek, akik félnek.

Évek óta tudjuk, hogy a Fidesz belső működését Orbán Viktor megkérdőjelezhetetlen egyeduralmára szabták. Senki nem maradhatott pozícióban évek óta, aki ezt megkérdőjelezte, vagy aki bármilyen alternatívában gondolkodott. A 2010-es kormányváltás óta ugyanezt a rendszert terjesztette ki az államigazgatásra is, sokszor több szinten átnyúlva közvetlenül befolyásolt döntéseket, ezzel megkérdőjelezve az adott kérdésben a közbülső szintek (miniszterek, államtitkárok, intézményvezetők) kompetenciáját. Ugyanakkor látványosan kudarcot vallott embereit nem engedte bukni, minél inkább támadott valakit a közvélemény, a média, annál biztosabb volt, hogy az illető marad a pozíciójában. Ezzel a magatartással végleg kiirtottak minden felelősséget a rendszerből, és csak az igazodás és hűség maradt érték. Ma már nem a szakmád, a tudásod, a hozzáértésed, a feddhetetlenséged számít, hanem egyedül az, hogyan vagy bekötve a pártba. Ha jól, akkor bármit megtehetsz, lophatsz, csalhatsz, tönkretehetsz bármit, a hajad szála sem görbül meg, ha nem jól, akkor bármikor kicsinálnak valami mondvacsinált indokkal. Ez a rendszer a végsőkig korrumpálja a teljes államigazgatást és közszférát, az íly módon erkölcsileg korrumpáltak pedig bármihez asszisztálnak, ami a székükben tartja őket. Minél tovább marad a mostani rendszer, annál inkább. Lassan evidenciává válik, hogy a közszolgálat nem szakma, az abban dolgozó csak egy kollaboráns nímand lehet, aki ukázra bármit megcsinál. Ma még csak a felsőbb szinteken, holnap bárhol, bármikor.

Egy országban, ahol a hatalmat a saját törvényei sem korlátozzák, ahol bírósági ítéleteknek lehet fittyet hányni, ahol az alkotmánybíróság, a kúria csak dísznek van, ahol csak egy ember akarata számít, ott előbb utóbb elszaporodnak azok, akik a valóságot teketória nélkül görbítik hozzá ehhez az akarathoz. Először nem merik nem tenni, utána elhiszik, hogy ez az akarat mozgatja a valóságot, és amit tesznek az egyetlen igaz formája a létezésnek.

Ebben az országban nem egyszer láttuk már ezt. A kis hétköznapi gyávaságokból felépített embertelen önkényuralmi rendszereket. Tudjuk, hogy ezektől csak nehezen, és nagy áldozatok árán lehet megszabadulni. Teljesen felesleges arra várni, hogy elszégyellik magukat és megjavulnak, mert nem fognak. És az, hogy magukat nem látják rossznak, hogy van mentségük, nem jelenti, hogy nem próbálnak eltaposni, ha kinyitod a szemed. Vagy a szád.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Fidesz, Magyarország, NER, politika