2016. március 15. nevezetes nap lesz a magyar történelemben. Egyrészt azért, mert szegény Orbán Viktor végképp meggárgyult, és egy olyan kétségbeesetten hagymázas szélsőjobboldali beszédet mondott, amilyet még a leglelazultabb logikájú troll is csak pironkodva kommentelne be egy pilisszívcsakrás vagy a magyareurópaősnépés cikk alá, másrészt, mert a pedagógustüntetésen elindult egy olyan politikai mozgolódás, ami a magyar történelemben példa nélküli.
A „Nagy Bejelentés”, amelyet napok óta lebegtetnek a Pedagógustüntetés rendezői, első hallásra nem szólt nagyot. Ha Orbán és Áder március 23-ig nem kérnek bocsánatot, amiért megalázták a népet, és ha nem mond le Balog és Palkovics (vagy legalábbis nem ültetnek a tárgyalóasztalhoz másokat helyettük), március 30-án egyórás munkabeszüntetést tartanak a „Tanítanék” mozgalomhoz csatlakozott szervezetek és magánszemélyek, a majdnem ezer aláíró iskola, a társadalom 75 és a Fidesz szavazók 67 százaléka.
Egy óra sztrájk nem sok. De ha hozzá vesszük, hogy sztrájkolni ma Magyarországon lényegében tilos, lassan ott vagyunk a lényegnél: akik sztrájkolni fognak, lényegében törvénysértést követnek el. De a dolog lényege nem pont ez: hanem a kilátásba helyezett folytatás. Egy hét múlva már két óra sztrájk, újabb idő múlva már három, és így tovább.
Ezt úgy hívják, hogy polgári engedetlenségi mozgalom, a’la Thoreau és Gandhi – erős fegyver, ha valóban csatlakozásra lehet bírni a társadalom többségét.
És a dolog itt lesz igazán izgalmas.
Ma ugyanis úgy néz ki, hogy a tanárok tiltakozását a társadalom többsége jogosnak tartja, és az oktatás problémái mellé felsorakoztak a többi ágazat problémái is. A Fideszre kezd rádőlni az az épület, amit saját maga kezdett belülről bontogatni. Hol egy közfalat ütött ki, hol egy oszlopot, itt egy kis átjáró, ott egy plusz imaszoba, amott egy külön marhaitató – miközben senki nem foglalkozott a statikával, és aki amit tudott, szétlopott.
Általánosan fogalmazva: egy 21. századi társadalomra felvilágosodás előtti rendszereket próbáltak erőltetni, de ezt is dilettáns és ötletszerű átgondolatlansággal. Hülyén az ostobaságot. Vakon a poharat.
A társadalom most kezd ébredezni. Ha beválik, amit a tüntetés szónokai kértek, és tényleg mindenki a saját környezetében megpróbálja ellenállásra biztatni a többieket, a dolog előbb-utóbb eléri a működéshez szükséges kritikus tömeget. Ha lesz hozzá elegendő szellemi muníció és elég bátorság a várható kormányzati megfélemlítési- és megosztási kampány kivédésére.
A polgári engedetlenség permanens forradalom. Nagyon okosan találták ki a dinamikát: minden alkalommal egy órával több sztrájk. Okot az elégedetlenségre nyilván bőven fog a kormány szolgáltatni – az a kérdés, hogy az okokat sikerül-e lefordítani a tüntetők és elégedetlenek hétköznapjainak konkrét nyelvére és sikerül-e ezeket a fordításokat célba juttatni.
Ha összejön, beteljesedik a Fidesz rémálma: saját fegyverével, a permanens forradalommal fogják legyőzni.
Kategóriák:egy kis hazai
egyharmad 
Szkeptikus vagyok, ami a permanens forradalmat illeti. Kérdés,hogy létezik-e radikálisabb, de még békés eszköz?
Én is szkeptikus vagyok, főleg a kis falvak iskoláit tekintve…
Polgári engedetlenség ollé. Előre. Éljenek a tanárok.
Az a néhány, aki ezt gondolja. És mi legyen a nagy többséggel, aki nem hajlandó rész tvenni egy ilyen gyermek ellenes akcióban?
nem ugyanazt gondoljuk a gyermekellenességről, az már szent. meg hát a mondvacsináltról sem.
Nos amit leírtál azok alapján azt látni, mert szegény engedetlen polgár végképp meggárgyult, és egy olyan kétségbeesetten hagymázas szélsőlibeárlis és baloldali beszédet írt, amilyet még a leglelazultabb logikájú troll is csak pironkodva kommentelne be egy migráns simogatós vagy a magyareurópa ellen van, cikk alá, másrészt, mert a pedagógustüntetésnek nevezett hacacárén, elindult egy olyan politikai mozgolódás, ami a magyar történelemben példa nélküli. Politikai mozgolódás, melynek célja, olyan mondvacsinált követelések elérése, amelyet minden egyébként épeszű ember elutasít!