Te mikor törtél rá utoljára a nemzetedre? Mikor próbáltad kielégületlen filozófusok délibábos utópiáját megvalósítani?

Én ma.

A nemzet éppen nem figyelt, megbabonázva hallgatta az igazságot miközben én titokban, hátulról rabigába hajtottam a fejemet. Másik európai hagyományokra figyeltem, másféle európai gondolatokat forgattam bűnös fejemben. Olyanokat, amiben európaiak egy masszává váltak és nem acsarogtak, háborúztak egymással bizonygatva mennyivel  keresztényibbek és magasabbrendűek a szomszédaiknál. Olyan Európát képzeltem magamnak, amiben kölcsönös előnyök mentén dolgoznak együtt az emberek és ahol a megállapodásokat, szerződéseket betartották a felek. Olyan Európát, ahol az európai adófizetők pénzéből elsíbolt vagyonok pökhendi urai nem akadályozzák verőemberekkel a demokráciát. Olyan európát, ahol a keresztény hagyományból nem csak a képmutató ájtatoskodás maradt, hanem szolidaritás, kultúra is. Olyan európát, ahol az emberek hittek abban, hogy a versenytől nem megvédeni kell őket, hanem képessé kell tenni őket arra, hogy győzzenek. Olyan európát, ahol a tudás, a munka, a szorgalom érték, nem pedig az igazodás, a helyezkedés, párthűség. Olyan Európát képzeltem magam elé, ahol az emberi és polgári jogok védelmét nem tekintették nemzetellenes, alávaló ármánynak. Olyan Európát, ahol a törvény nem csak a polgárt de a hatalmat is korlátozza. Olyan Európát, ahol a korrupciót nem letagadják, hanem üldözik. Olyan Európát ahol a szabadságot nem a politikusok osztogatják kegyként, olyat, ahol nem Orbán Viktor mondja meg, mit szabad.

Olyan Európát, ahol nem számított kurucos virtusnak, ha az ember vendégségben a terített asztal közepére szarik.

Ma, amíg a nemzet megbabonázva hallgatta az igazságot, én, a rejtőzködő, arctalan világerő, lelepleződtem. A nemzet úgy döntött, hogy szembefordul velem.

“Egy gyűrű mind fölött”  (Fotó Index.hu)

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:EU, Európa, Magyarország, NER, politika