Szivárog

panama-papers 1Ez az első, de valószínűleg nem utolsó bejegyzés, ami a “Panamai Papírok” ügyében születik. Nem tudni, van-e még olyan olvasónk, aki nem tudja, miről van szó, de a biztonság kedvéért ideírom: az alapsztori az, hogy egy panamai, jórészt off-shore ügyekkel foglalkozó ügyvédi iroda (Mossack Fonseca) iratai napvilágra kerültek levelezésekkel, cégiratokkal, szerződésekkel és most a világ sajtója ezen pörög. Az igazat megvallva bizonyos újságírók már egy ideje dolgoznak az adatokkal, mert a Süddeutsche Zeitung, amelyik megkapta őket, megosztotta az oknyomozó újságírók nemzetközi szövetségével (ICIJ), ami így 107 médiavállakozáshoz jutott el első körben. Az információk  egy része így már félig meddig feldolgozott állapotba került a nyilvánosságrahozatal idejére. Ez érthető, tizenegymillió iratot nem lehet válogatás és háttérsztori nélkül lehozni, a nevek és dátumok önmagukban keveset mutatnak, ha nem tudjuk, ki kinek a kije. Így már az első napon lehetett tudni néhány nagy névről, hogy közvetve érintett a buliban, David Cameron néhai édesapján, Putyin rokonain és barátain keresztül, az izlandi miniszterelnök felesége, Porosenko, a kínai elnök, szír milliárdos, satöbbi, satöbbi. A nevek és a sztorik folyamatosan jönnek, ahogy egyre több újságíró egyre több adatnak néz utána és teszi közzé. Ma még csak nagyon kis részét látjuk a történetnek, úgyhogy ne nyugodjon meg senki, akinek vaj van a fején, még kiderülhet bármi.

Mi viszont nem vagyunk oknyomozó újságírók, nem ássuk bele magunkat milliónyi ellopott e-mailbe, nem fogunk titkos összefüggésekre találni, ezt nálunk mások sokkal magasabb szinten művelik. Mi megpróbálunk általános tanulságokat levonni és figyeljük a következményeket. A reakciók ugyanis sokszor sokkal beszédesebbek, mint az, ami a levelekből kiolvasható.

  • Például a kínai hírügynökségeknek és a sajtónak konkrétan megtiltották, hogy foglalkozzanak a témával és bármilyen “Kínát támadó” hírt lehozzanak.
  • Pakisztánban elismerték, hogy Nawaz Sharif gyermekei mind tuljdonoltak, igazgattak panamai off-shore cégeket, de azok “semmilyen törvénytelenséget nem követtek el”.
  • Izlandon lemondott a kormányfő.
  • Itthon meg Boldvai László.
  • Putyin lendületbe hozta a teljes állami médiát és külföldi klónhadseregét, hogy megpróbálják szándékos lejáratásnak és politikailag vezérelt manipulációnak feltüntetni az egész botrányt.
czar vladimir

Vlagyimír cár

Még nagyon az elején járunk a történetnek és az igazi nagyvadak elejtésére még várni kell, viszont óriási a pánik. A Mossack Fonseca az egyik legnagyobb szolgáltató ebben az “iparágban” és gigászi méretű vagyonok eltüntetésében és tisztára mosásában vett részt. Volt itt minden, adóoptimalizálás, pénzmosás, vesztegetések, fegyverkereskedelem, terrorizmus, és természetesen politikusok és strómanok minden mennyiségben. A legszebb történetek azok, amelyeknek a vázát már lehetett sejteni, például pont a putyini milliárdok és milliárdosok fel- és eltűnését, és most a dokumentumok kipótolják és helyreteszik a részleteket. Hogyan adtak vettek egy dollárért millió dolláros adósságokat, egy-egy állami beruházás időpontjában hogyan jelentek meg hatalmas összegek magáncégek számláin és folytathatnám.

Rejkjavík

Rejkjavík. A vikingeknek nem tetszik a rendszer.

Mi történt?

Ha nagyon leegyszerűsítem, mindössze annyi, hogy betekintést nyertünk abba, ahogyan a világ működik. Konkrétan. A hatalom a pénzre hajt, a pénz a hatalomra. Amióta úgymond demokrácia van, és többé kevésbé számít az emberek véleménye (hol mennyire), és nem isten kegyelméből uralkodnak rajtunk, a politikusok megpróbálják elrejteni azt, hogy önfeláldozó munkájuk mellett (vagy helyett) rettenetes mennyiségű pénzt is keresnek. Az ő érvelésük egyszerű: akinek sok pénze van nem lehet kiszolgáltatott. (Milyen gyönyörű példája ennek a Simicska leszámolás). Vannak országok, ahol néhány millió dollár, vagy csak annak az adója a tét, és mégis komolyak a következmények, míg máshol komplett nemzeti vagyon tűnhet el, és nem történik semmi. Van, ahol csak némi bennfentes kereskedelem, adóeltitkolás és egy kis kenőpénz, máshol konkrétan háborús bűnök és rengeteg vér.

Már mondtam máskor is, én nem hiszek az összeesküvés elméletekben, de ez nem jelenti azt, hogy szerintem nincs összeesküvés. Én azt gondolom ugyanis, hogy az összeesküvést nem sanda férfiak hozzák össze, mint a hollywoodi filmekben, hanem a szükségszerűség. A szereplők, bár ők biztosan nem így érzik, egyszerre csinálói és foglyai is a helyzetnek. Biztos, hogy nem világos, mire gondolok, ezért elmagyarázom. És, hogy ne legyen túl hosszú, sok durva egyszerűsítést teszek bele.

Az történik ugyanis, hogy létrehoztunk egy rendszert, mely igazából senkinek nem maradéktalanul jó, és soha nem is lehet az, mivel egymásnak teljesen ellentmondó igényeknek kellene megfelelnie. Nem lehet valami egyszerre hatékony és igazságos. Sem a gazdaságban, sem a politikában. Nem kereshetsz sokat fabatkák fabrikálásával, és árulhatsz fabatkát olcsón. A fabatkát vagy gépek vagy rabszolgák tudják olcsón előállítani, de akkor a munkás éhenhal, vagy a munkás drágán fabrikál drága fabatkát, csak legyen aki meg tudja venni. Ugyanez igaz a politikára is, ha nem érdekel a politika, nem tanulsz, nem olvasol, és nem csak a végrehajtást bízod rá a politikusokra, akkor olyan politikusokat fogsz kapni, akik maguknak találják ki a játékszabályokat. Amíg mindez városállami meg céhes keretek közt zajlik, a dolog majdnem kontrollálható. Tömegdemokrácia, tömegtájékoztatás, globális piac…. áááááh, hagyjuk. Ilyenkor jönnek a valósághajlítók, akik megmagyarázzák, hogy de igen, a hatékony piac kikényszeríti… csak azt nem teszik hozzá, mi minden hiányzik a hatékony piachoz. Például információ. Meg tudás, az információ feldolgozásához.

Szóval nem létezik tökéletes, minden igényt kielégítő rendszer, és minél többen leszünk, ez annál kevésbé jön össze. Innentől az utak kétfelé ágaznak: az egyik ág belátja, hogy a dolog nem tökéletes, és ilyen-olyan válságokon korrekciókon keresztül próbálja a lehetetlent, vannak kis győzelmek, a háború folyton vesztésre áll. A másik út, az, amikor a rendszer többé kevésbé nyíltan elutasítja az ideát, cserébe kinál valami mást. Háborút vagy békét, vagy személyi kultuszt, vagy büszkeséget vagy vallást, vagy mindennapi betevőt, vagy azt, hogy aznap nem ölnek meg. A cél mindig ugyan az a nagyobb balhé elkerülése, és a hatalmon lévők biztonsága.

Egy dolog viszont közös a két rendszerben: szükséges számukra egy külső, alternatív valóság, ahol nincsenek más játékszabályok csak az övék. Ahol úgy lehet seftelni, ahogy ők akarnak és nem, ahogyan kéne. És itt van az a szükségszerűség, ami ezt az összeesküvést magától összehozza. A legális nagy üzlet hálás azért, ha kap egy kis menedéket, ezért támogatja, hogy megmaradjanak a kiskapuk. A politika pedig nem tud ezek nélkül létezni, és jólesik neki, ha ezek fenntartásáért, még támogatást is kap. (Most megkérdezed, hogy miért kell ez, ha egyszer a a diktátorok otthon élet-halál urai, és olyan szabályokat írnak, amilyet akarnak. A válasz egyszerű magukban sem bíznak, nemhogy egymásban. Ráadásul a Bahamákon nyaralni vagy Londonban házat venni mégiscsak jobb, mint Asztanában vagy Minszkben, ahol minden úgyis ingyen van, viszont minden szar.)

Azok a kedves olvasók, akik eddig nem adták fel az olvasást, most joggal felszisszennek: hogyhogy London? Hát nem Panama, meg offshore, meg Kajmán-szigetek? Hát nem. A kitartó olvasás jutalma ugyanis az igazi dilemma:

A világ  offshore paradicsomainak jelentős része a brit korona fennhatósága alá tartozik vagy brit tengerentúli terület, de nem Nagy Britannia része. Gurnsey, Jersey, Isle of Man, Brit Virgin szigetek, Bermuda, Kajmán szigetek, satöbbi. Egyes elemzések szerint az ezekben az adóparadicsomokban felhalmozott, elrejtett vagyonok összessége hétszerese a brit GDP-nek. Ez a vagyon jelentős részben felel azért, hogy a City a világ egyik pénzügyi központja, azért, hogy London és délkelet Anglia ingatlanárai a sztratoszférába emelkedtek, hogy a hagyományos brit ipar és társadalom leépült, miközben valamiből még mindig van pénz. Akkor most melyik a farok és melyik az eb? És ha kétségünk van, akkor mitől van az, hogy 2014-ben szép csendben kimúlt az a kezdeményezés, ami ezekre a területekre is kiterjesztette volna a brit szabályozást a nyilvános cégnyilvántartásokról?

Ha ennyi kérdés nem elég, akkor jutalomfalat a végére: vajon hogyan vélekedik ez a pénz az Egyesült Királyság EU tagságáról?

Folytatása következik…

Reklámok

Kategóriák:külvilág

Tagged as: , , , , ,

1 reply

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s