Itt még csak a Krímet adták neki, azóta egész Ukrajnát.(REMKO DE WAAL/AFP/Getty Images)

Hát a hollandok megmutatták a világnak. Népszavazásukon nemet mondtak az EU és Ukrajna közti szerződésre, elsősorban azért, hogy megmutassák saját kormányuknak, meg úgy általában az EU-nak, hogy milyen tökös gyerekek, és hogy rájuk ezentúl jó lesz odafigyelni. Az, hogy emiatt a szerződés miatt hány ukrán, meg orosz halt meg, mi lett Ukrajna területi épségével, mennyien szenvednek, éheznek, az csak egy sajnálatos körülmény, a lényeg, hogy a holland kormány, meg Brüsszel bekaphatja.

Az angolok felkészülnek, júniusban ők is megmutathatják. Itt az alkalom, hogy lerázzák Brüsszel igáját, és azt a terhet, amit az EU nettó befizetői pozíciója rájuk rótt. Bekaphatja az EU, kellett neki nemzetek feletti szabályozásban meg közös politikákban gondolkodni, ahelyett, hogy csak a seftelésre koncentráltak volna. Erőltették a hülye szabályaikat, például, hogy a brit fennhatóság alá eső szigeteken is legyen rendes, nyilvános cégnyilvántartás, és kelljen mondjuk adót fizetni. Hát kinek lenne az jó? A brit miniszterelnöknek biztos nem, akkor kiderült volna, hogy apuka adómentes fontjai fizették az oxfordi bulikat, az meg ugye ciki lenne. Meg aztán ha a sok félvilági és alvilági alak, aki innen-onnan kimentett milliárdjaiból nem vásárolná fel Londont meg a környékét, nem hajtaná az egekbe a lakásbérleti díjakat, akkor a tisztelt képviselők most mennyivel rosszabbul élnének, nem beszélve a bankárokról, brókerekről, adótanácsadókról és ügyvédekről. A világ többi része bekaphatja, az ő ellopott pénzükből, az ő elcsalt adójukból veszünk még egy bérházat, kiadjuk adómentesen azt is, mert hoztunk magunknak egy olyan szabályt, ami szerint ezt mi megtehetjük.

Bekaphatja a NATO is, tegnap a főtitkárt zártkörűen csicskáztatták a magát már majdnem elnöknek tekintő Trump sameszai. Túl sok pénzünkbe van nekünk ez, túl sok amerikai vesz benne részt, és a felét sem értjük annak, amiről ez a dolog szól. Miért kellene Putyinnal szemben bármilyen ellenállást kifejteni, mikor olyan rendes gyerek ő? Baltikum, finnek, svédek, törökök, lengyelek, románok, és a többi furcsa nevű helyek és népek? Minek? Oldják meg a problémájukat maguk, vagy fogadják el, amit a gép dob nekik. Mivel Trump úr valódi külpolitikájáról még hozzávetőleges elképzelésünk se tud lenni, így azt sem tudjuk kizárni, hogy komolyan gondolja, hogy csak azzal akar foglalkozni, ami érdekli, vagy amit ért. És az előjelek alapján ez nem tűnik túl soknak.

Persze legfőképpen a menekültek kapják be, meg azok, akik kénytelenek őket elviselni. Szomszédos ország vagy? Így jártál. Beleesel valami tranzitútvonalba? Rossz lehet neked. Görögország vagy? Na, az az igazi szívás, de biztos megérdemled.

Hová vezet mindez?

A klasszikus fogolydilemmával állunk szemben. Mindenki azt képzeli, hogy nyer azzal, ha elárulja a közös célt. De mert senki nem bízik abban, hogy a többiek nem teszik ugyanezt, mindenki szívni fog persze. A szépsége az a dolognak, hogy szemben az elméleti modellel, a büntetés mértéke nem lesz egyenlő. És mivel magával senki nem őszinte, és többnyire azt képzelik, sokkal jobbak a többieknél, így azt is gondolják, nyertesei lehetnek a dolognak “hosszú távon”. Amivel nem számolnak, az az, hogy defektálásuk láncreakciót indít el, és a végső következmények egy bonyolult helyzetben nem kiszámíthatók. Például azt könnyű kiszámolni, mennyit takarít meg Nagy Britannia azzal ha nem kell befizetni az EU büdzsébe, de azt már nehéz kimatekozni, hogy mennyi üzleti veszteség éri, ha nem lesz EU-tag és például újra vámot kell fizessen az EU export után.

A másik következmény a politikai felelősség népszerű demagógiája. Úton-útfélen halljuk, hogy az EU bürokratáit nem választotta senki, nem tartoznak felelősséggel senkinek. Nagyon tetszetős érv, de azért két kérdésem lenne: Habony Árpádot, Andy Vajnát, ki választotta meg? Ők kinek tartoznak felelősséggel? Na jó, ez inkább vicc volt. De tényleg, a mostani holland népszavazás következményeiért ki viseli a felelősséget? Meg tud nevezni bárki bárkit, aki a döntés után bekövetkező lehetséges, és eddig megtörtént tényleges véráldozatokért elviszi a balhét?

És itt van ugye a magyar szál. Barátunk, Cameron miniszterelnök, aki most épp azt se tudja, hogyan csűrjön és csavarjon panamázás ügyben, ha megtörténik a Brexit, viszi magával a magyar EU támogatások jelentős részét. És nem lesz olyan EUs szabály, aminek meg kell felelnie, ha a magyar munkavállalókkal szórakozni akar otthon. Mélységes elkötelezettségünk szövetségeseink és az Unió felé megalapozzák alkupozíciónkat a költségvetési és védelmi újratervezésnél. És egy olyan rendszerben ahol csak a pillanatnyi előnyök számítanak és senki nem nézi a nagy képet, nagyon könnyen a senki földjén találhatjuk magunkat. Olyan versenybe kell beszállni, amire nem készülünk, amihez nincs elég muníciónk, és nem is igazán tudjuk, kik az igazi ellenfeleink.

Én úgy nőttem föl, hogy a magyar balsors jelentős eseményeit citálták fölöttem. Hogy Trianonban hogyan semmiztek ki minket, ártatlanokat, hogy Jaltában, hogyan dobtak oda minket a ruszkiknak. Ha esetleg valakinek lennének kétségei, most megint ugyanez történik éppen. A nemzeti önérdekek és az elzárkózás világában, ahol csak azt nézik, mennyi hasznodat látják, kemény élet vár ránk. Ha eddig azt gondoltad, hogy az EU kizsákmányol, akkor várd meg, milyen lesz, amikor nem lesz EU, és nem lesznek közös szabályok.

Tegnapelőtt a migránsok kaphatták be. Tegnap, az ukránok. Ma az unió. Holnap mi. És csekély vigasz, hogy más is rosszul jár.

Kategóriák:külvilág

Címkék:EU, Európa, USA, világpolitika