Mindenkinek egyszerűbb

Még tart az MNB-alapítványok arcátlan pénzszórása körüli hullámverés, de természetesen a tanulságot mindenki maga vonja le. Mi például azt, hogy ennek a kormányzatnak és a holdudvarnak semmit sem számít, hogy mi történik az országgal, csak az a fontos, hogy legyen elég megbízható stróman, aki a megfelelő címre talicskázza a pénzt.

Nos, az a ritka helyzet állt elő, hogy a kormány is pont ugyanerre a következtetésre jutott, de látszik mekkora a különbség egy blog és a kormány között, mert míg mi maximum anyázni tudunk, addig ők azonnal a tettek mezejére lépnek, legott törvényjavaslatot fogalmaznak és megoldják a problémát. A problémát, ami szerintük az, hogy fölösleges energiák pazarlódnak el ha kitudódik, hogy ki mennyit nyúl le, melyik közpénzzsebből, és ez a stróman becsületes vállalkozó milyen szálakon köthető a hatalmi elit csúcsához.

Hát ne derüljön ki!

A 2017-es költségvetés 99-es paragrafusa szerint : nem ismerhető meg „köztulajdonban álló gazdasági társaság, valamint az általa irányított vállalkozás üzleti tevékenységével kapcsolatos azon adat”, amelynek nyilvánossága a vállalat számára piaci sérelmet okozna.

Szuper mi? Nem veszti el közpénz jellegét, egyszerűen csak rossz lenne ha bárki megtudná, mire ment el. Szóval a közpénz – ezúttal közpénz jellegét megtartva áramolhat százmilliós szőnyegekbe, milliárdos palotákba, offshore-ba és bármibe, ami szem szájnak ingere, csak mostantól ez titok lehet, törvényesen. És mivel a kormányfő kezét még az sem köti, hogy csak a költségvetési törvényben meghatározott keretek közt osztogathatja a közpénzt köztulajdonban álló gazdasági társaságoknak, megteheti simán rendelet útján, ami épp eszébe jut, ezért gyakorlatilag eztán nincs akadály. Akár saját magának is átutaltathatná, ha olyan kedve lenne.

Befizetted a személyi jövedelemadód? Köszi, veszek belőle nercbundát egy kiskorú prostinak a hetedik kerületben. Közöd?

Vásároltál a bolban? Hála az online pénztárgépnek, azonnal pittyen a zsebemben a mobil, az ÁFÁval már ki is fizetted a sörömet. Egészségedre!

Nem, ezt nem lehet elmagyarázni semmilyen demokratikus országban. Kimész mondjuk Dániába, meséled a házigazdának, az meg teljesen hülyének néz. Téged. Egyszerűen nem értik, hogyan lehet ilyesmit megcsinálni egy országgal. Úgy, hogy nem dobják őket pofán másnap utcakővel. Úgy, hogy megint megválasztanánk őket “most vasárnap”. Úgy, hogy rendesen utaljuk az adót minden huszadikán, járulékokat tizenkettedikén. Mert minden modern társadalom alapja az a közmegegyezés, hogy az adót címkézetlenül fizetjük be, ők meg pártsemlegesen, közcélra fordítják. Tudod, egészségügy, oktatás, szociális háló, ilyenek.

Hát akkor lenne egy ötletem. Mi lenne, ha ezentúl azok adnák össze a közpénzt, akik egyet is értenek a felhasználásával? A kétharmad fizessen nyugodtan ezentúl is ÁFÁt, jövedéki adót, szja-t, KIVÁt, KATÁ-t, meg ilyesmit, aztán azt úgy osztják szét maguk közt, ahogy akarják. Nekem meg hirtelen kétszáz forinttal olcsóbb lesz a benzin a kúton, leugrik az ÁFA a boltban a felvágottról meg tejről. Ők büszkén kokárdát csinálhatnak az adóbevallásukból, én meg holnaptól rezsicsökkentés nélkül, világpiaci áron veszem majd a gázt majdnem féláron, adómentesen.

Thieving magpie with stolen gem caught in the act

Ami a tied, az az enyém is, ami viszont az enyém, ahhoz semmi közöd.

Abszurd? Nem sokkal abszurdabb, mint az, hogy az ország devizatartalékán keletkezett árfolyamnyereséget magáncélokra használják fel, és úgy gondolják, ez az ő magánügyük. Végülis tényleg. Hányan jártunk rosszul azzal, hogy kettőötven helyett háromtíz az euró? Szinte senki. És ezzel nem azt mondom, hogy kettőötvennek kellene lennie, hanem azt, hogy a különbség nem az ővék.

Vagyishát nem lenne az. De ebben az országban tényleg semmi nem úgy van. Errefelé Döbrögi úgy gondolja, hogy a kerti budi helyén épüljön szakrális futballstadion, akkor csak kimondja, és hopp, néhányan ahelyett, hogy adót fizetnének (közpénz), erre adakoznak (nem közpénz). Megálmodja, hogy legyen kisvasút is a budihoz stadionhoz, és hopp, máris lesz, ami a terv szerint minden nap az összes környékbeli lakót kétszer elviszi és visszahozza, ezzel mondjuk a budapesti kisvasút forgalmának hétszeresét fogja teljesíteni? Hát fogjuk erre sajnálni a pénzt?

Fogjuk. Sőt én már sajnálom is.

De nem aggódnék a helyükben. Az ő támogatóik akkor se hiszik el, hogy ezek aranybudiba szarnak, ha a saját szemükkel nézik végig. Eléjük teheted a számlakivonatot, amin látszik, hogy Stróman Mihály átutal a kedves vezetőnek mondjuk tízmilliárd forintot, akkor se történik semmi. És ha már így alakult akkor nem lehet gond az én javaslatommal sem. Fizessék ezt a cirkuszt azok, akik élvezik a bohócmutatványt, az a törpe minoritás meg, aki  eddig se számított, az meg hadd tartsa meg az aprót. Kell még egy gomb az online pénztárgépre, amit a pénztáros megnyom, ha látja, hogy a kuncsaft nem Fideszes, és mindjárt bruttó lesz a nettó. Olyan ritkán kell megnyomni, szinte fel se fog tűnni a különbség. Jut is, marad is.

Reklámok

Kategóriák:egy kis hazai

Tagged as: , ,

1 reply

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s