Ha én gazdag lennék

walter-merre-meszÉs tényleg. Én vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, egy szakadék felé száguldunk és a kocsiban arról megy a vita, hogy milyen zene szóljon, és hány fokra állítsuk a légkondit?

Az előző posztban azt írtam, milyen klassz is lenne, ha nem a mai magyar politikai szcénához képest vitatkoznánk hülyeségekről és szidnánk egymás anyját, hanem egy kicsit visszamennénk az alapokhoz és megnéznénk, vajon a kívánatos célokban egyetértünk-e, mielőtt kinyírjuk egymást a megvalósítás módját és a megvalósítók személyét illetően.

Ha Magyarország távlati céljairól beszél valaki, gyakran visszatérő motívum a “felzárkózás Európához”, ami – gyanítom – a gazdasági elmaradottság ledolgozását jelentené. Úgy is mondhatnám, irígyeljük a nyugati életszínvonalat, béreket, szolgáltatásokat, és szeretnénk azt hinni, ilyesmi járna nekünk is, de valamilyen gonosz ármány megfoszt minket ettől.

Oké, akkor nézzük először, a gazdaság, pontosabban a gazdagság kérdését.

Mitől gazdag az egyik ország és miért nem az a másik? Milyen az adottságok szerepe, és mi az, ami elvileg változtatható lenne? Igyekszem közérthető maradni, mert ugyan lehetnek az olvasók között közgazdász doktorok is, de ez nem egy szakmai konferencia. Viszont sokszor úgy érzem, hogy az általánosan elterjedt hiedelmekben keverednek az okok és okozatok, a feltételek és következmények, ezért nem árt, ha az alapoktól kezdünk.

Most ugorjuk át azt a részt, ami az éghajlati és természeti adottságokról szól, meg a korai mezőgazdasági társadalmak kialakulásáról. Ugyan lényeges, és magyarázza, miért vannak a szegény országok zömmel a forró égövben, vagy távol a tengeri hajózási útvonalaktól, de szempontunkból ez most lényegtelen. Minket az érdekel, hogy a nagyjából hozzánk hasonló földrajzi adottságokkal rendelkező országok hogyan képesek lényegesen magasabb nemzeti jövedelmet előállítani, mik azok a társadalmi körülmények, amik ahhoz kellenek, hogy egy ország fejlődése magasabb fokozatba kapcsoljon és gazdagságról beszélhessünk.

Az első és legfontosabb, a piacgazdaság, a modern kapitalizmus működése. Nem találni olyan országot, ami gazdag és nem működik benne a piac. (Leszámítva néhány adóparadicsomot és emírséget, de ezek nem igazi országok). Mondjanak bármit, az úgynevezett harmadik utasok, nincs működő példa arra, hogy a piac, a kapitalizmus szabályaitól eltérő keretek közt tartós gyarapodást lehetett volna elérni.

Egy ország gazdagodásának feltételei fontossági sorrendben, az intézményrendszer, a kulturális környezet, és a földrajzi adottságok.

Intézményrendszer. Sokan nem értik a fontosságát, de itt nem csak a hivatalokról van szó, hanem mindenről az oktatástól, egészségügyön és az igazságszolgáltatáson át a közlekedési infrastruktúráig.

A kulturális környezet. Talán nem meglepő módon, ahol a vallás szerepe kisebb, és az emberek zöme inkább saját teljesítményében, tehetségében hisz, lényegesen nagyobb a termelékenység, mint azokban az országokban, ahol a dolgok előmozdítását az isteni gondviselésre bízzák. A szegény országok tehát nem szegénységük miatt fordulnak vigaszért istenhez, hanem mert leginkább istenben hisznek, maradnak szegények.

A földrajzi adottságok közül leginkább egyet emelnék ki, amely szintén sok félreértésre ad okot. A természeti kincsekre, olajra, gázra, ritka fémekre sokan úgy tekintenek, mint a gazdagság forrására, de ez nincs feltétlenül így. Ezek az adottságok, inkább intenzifikátorként működnek. Ahol jól működő az intézményrendszer és a piac, ott valóban jelentősen hozzájárulnak a növekedéshez, ahol viszont magas a korrupció, tehetetlen az államigazgatás, ott ezek a jövedelmek eltűnnek a gazdaságból és inkább az eleve meglévő szegénységet fokozzák. A legszegényebb országokban a nemzeti jövedelem közel fele landol offshore számlákon, amiből nem lesz se oktatás, se egészségügy, se jól működő állam. Az alacsony adóalap lehetetlenné teszi az intézmények fejlesztését, így marad az ördögi kör. Könnyű belátni, hogy magas hozzáadott értékű, high tech termékek létrehozásához, magasan képzett munkaerő, ehhez működő oktatás, sok százezer vagy millió ember együttműködése kell, míg a bányák jövedelmének ellopásához csak néhány száz korrupt közreműködőre és esetleg néhány ezer fegyveresre van szükség. Így korrupció hosszú távon teszi tönkre az országot, mert az esélyét is elveszi annak, hogy a jövőben beindulhasson a növekedés. (Sajnálatos módon ez Magyarországon is megfigyelhető, a mi bányajövedelmünket úgy hívják, hogy EU támogatás, ami arra lett volna hivatott, hogy hatékony felhasználásával képessé tegyük az országot a hátránya egy részének ledolgozására, de korrupt kormányaink jóvoltából messzebb kerülünk általuk célunktól, mintha ezek a források sose lettek volna.)

Tehát annak, hogy a piacgazdaság és intézményrendszere jól működjön, szintén vannak feltételei. Nyolc ilyet szedtem össze:

  1. Külső- és belső biztonság, stabil törvényes rend,
  2. Alacsony korrupció,
  3. A hatékony munkaerőpiacot és az átlátható adózást elősegítő törvényes keretek,
  4. Magasan képzett és mobilis munkaerő,
  5. Jól működő és fejlett infrastruktúra
  6. tisztességes versenyen alapuló piacok,
  7. megbízhatóan betartatható szerződések,
  8. Mérsékelt (10-15% közötti) vállalati nyereségadó

Nagyjából mindegyik magától értetődőnek tűnik, és az is látszik melyek azok a területek, ahol inkább nő a lemaradásunk, mint csökken. Az is látszik, hogy ezek együtt alkotnak rendszert, hiába lehet tehát egy tollvonással bármilyen alacsony adókulcsot kihirdetni, hatása önmagában mérsékelt lesz.

Meg egy pár szót szólnék a korrupcióról, mert nekem határozottan úgy tűnik, hogy az ország nem igazán érti, mi a legfőbb baj vele. Nem, nem az, hogy a tehetséges gázszerelő yachton nyaral, mi meg nem, és az sem, hogy műkörmös kvalitású macák pózolhatnak vállalkozóként az instán, mint menő üzletasszonyok, hogy legyen mire fogni, miből telik helikopterezésre.

Az a baj a korrupcióval, hogy a piacgazdaság szinte az összes többi feltételét aláássa. Hogyan beszélhetnénk törvényes rendről, ahol a legfőbb ügyész legfontosabb feladata, hogy korrupciós ügy még véletlenül se végződhessen vádemeléssel? Hogyan működhetne tisztességes versenyen alapuló piac ott, ahol a legjobb megbízásokat sosem az arra legérdemesebbek kapják, hanem azok, akik jól vannak bekötve? És ez hogyan teszi tönkre azokat, akik nem akarnak, vagy nem tudnak részt venni ebben a dologban? Hogyan ássa alá a munkaerőpiacot, hogy ott sem érdemeik szerint választják ki a fontos embereket, hanem megbízhatóság, elkötelezettség esetleg rokoni kapcsolatok alapján? Hány tehetséget pazarol el így az ország, míg az unokatestvérek keze közül kifolyik a pénz? Betartatható szerződések? Egy országban, ahol szinte személyre szóló törvénykezés zajlik? Egy ma még létező piacot holnap elvesznek, államosítanak, kiadnak hitbizományba. Lehet így hosszú távon decens megtérüléssel tervezni vagy inkább mindenki az azonnali profitkivételben, a piac lerablásában gondolkodik, mielőtt elveszik tőle, a jól bekötöttek? Mit fog ez eredményezni a fogyasztók szempontjából?

Vegyük már észre, hogy a mai korrupció minden tranzakciója gyermekeink jövőjét pusztítja el!

richest-nations-1

Nem Budapest

Oké, szóval ha tényleg az lenne a cél, hogy ez az ország jobban éljen, hogy a jövedelmek emelkedjenek benne, hogy ne szűküljön, hanem inkább bővüljön a tisztességes munkából megélni tudók köre, felsoroltam, mire kellene koncentrálni.

Ehhez azonban szeretnék hozzátenni egy-két dolgot, mert azért ennyire nem egyszerű a dolog. Amikor a gazdasági növekedést helyezzük a fókuszba, annak vannak kulturális feltételei és következményei is. (Ezeket többnyire ignorálni szokás, vagy úgy tekintünk rájuk, mintha nem lenne összefüggés a teljesítmény és azt azt előállító emberek viselkedési normái között.)

Ha gazdagisztánban szeretnénk élni abszurdisztán helyett, kénytelenek lennénk számolni a következőkkel:

  1. A gazdagisztáni embert a munkája és a pozíciója határozza meg, nem a jelleme vagy modora. Nem barátságokat tart fenn, hanem kapcsolati hálót, ahol őt is elért eredményei és hasznossága alapján tartják nyilván a többiek.
  2. A gazdagisztáni embert sikerre nevelik. Gyermekkorától éreztetik vele, hogy nem önmagáért szeretik, hanem a sikerei miatt, ezért ha elismerésre vágyik, teljesít.
  3. A gazdagisztáni legfőbb hitvallása: “meg tudom csinálni”. A társadalmi közvélekedés az, hogy tehetség, tudás és sok munka meghozza gyümölcsét és gazdaggá tesz. (Tehát a gazdagság nem gyanús vagy szégyellnivaló, hanem jogos büszkeség forrása.) Éppen emiatt, azok, akik negyvenéves korukra nem váltak sikeressé, vesztesek érezhetik magukat, ennek összes következményével.
  4. Gazdagisztánban a fogyasztó az úr. Legyen bármilyen sanyargató is a szolgáltatóra nézve, de a szolgáltatás színvonalát mindig emelni kell. Hiába van, hogy a fogyasztó amúgy szolgáltató is valahol máshol, és ott ugyanúgy szenved, ő akkor is elvárja a lehetetlen, ahogy tőle is elvárják. Verseny van, és aki lemarad, éhenhal.
  5. Gazdagisztánban mindent uralnak a hírek, és ezek mindig rossz hírek. A világ egy veszélyes hely, de a gazdagisztánit a pénze tudja megvédeni, ezért minél több rossz hírt hall, annál többet gondol anyagi biztonságra.
  6. Az anyagi biztonság nem egyenlő az élet élvezetével. Kevés a szabadidő, kevés az apró öröm az életben. A gazdag nyaralása, a sport amit űz, hobbi ha egyáltalán lehet, legyen drága, különben nem tükrözi a sikereket. Gyűjtsön mindenki valami drágát és látványosat, az a legegyszerűbb.
  7. A gazdagisztáninak, nem lehet ideje a gyerekeire. Ez társadalmilag igen hasznos tud lenni, mert őket így korán lehet arra kondícionálni, hogy ők is teljesítsenek az elismerésért, ahelyett, hogy valami szerető, elfogadó családban punnyadnának.
  8. Aki gazdagisztánban él, annak is a divat mondja meg, hogy ki is ő voltaképpen. Ha lemarad a trendről, lúzernek fog látszani a hároméves mobillal meg az előző szériás kocsival, meg a tavalyi ruhával.
  9. Gazdagisztánban a mintát nem tudósok, gondolkodók, vagy jó emberek mutatják, hanem sikeresek, és szépek, hogy az átlag garantáltan szarul érezze magát, mert nem  az.
  10. Mivel gazdagisztán tisztességes hely, ahol a munka meghozza gyümölcsét, aki lúzer, ezért csak magát okolhatja. Aki másokat okol, az még nagyobb lúzer.
  11. A gazdagisztáni, ha nem is jó, de alapvetően tisztességes másokkal szemben. Udvarias, de nem feltétlenül barátságos. Ugyanezt várja el másoktól is.
  12. A vallásosság nem érték. Ha valaki jár még templomba, leginkább ugyanazért, amiért partikra meg fogadásokra, hogy ápolja a kapcsolatait.

Oké, ez azért nem teljesen új. Egyrészt láttunk már ilyet, és mégse gazdagodtunk meg, másrészt, mert ismerünk olyat, aki nem is ilyen, mégis jól él. De ugye nem kell statisztikákat idéznem? Nem kell ugye ideírnom, hogy a felelősséghárítás, a mindenért másokat okolás, a ‘jó-lesz-az-úgy-is’, a ‘megoldjuk-okosba’, és a ‘dögöljön meg a szomszéd tehene’ mentalitás, milyen mértékben lehetetleníti el a normális munkát? A lényeg, hogy egy versenyképes gazdaságot versengő társadalom hajt, mint egy motor. Ahol az emberek inkább abból űznek sportot, hogy egymással kicsesszenek, ott rettenetes energia megy el arra, hogy egyáltalán hozzákezdjünk valamihez. És ne áltassuk magunkat azzal, hogy szemben az unszimpatikus gazdagisztáni polgárral, a magyar zsellér annyival szerethetőbb karakter.

Szeretnéd, hogy az ország gazdagabb legyen? Pártállástól függetlenül a következőket kellene elvárnod/megvalósítanod a köz- és magánéletben:

zéró tolerancia a korrupcióval kapcsolatban

Nem csak akkor, ha másokról van szó, és nem csak akkor, amikor elszenveded. Amíg te magad is élvezed az előnyét a számla nélkül olcsóbb, zsebbe-okosba megoldásoknak, addig a korrupció átszövi az egész rendszert. Igen, a magyar törvények direkt úgy vannak megcsinálva, hogy ne lehessen tisztességesen élni. Ezért van az, hogy mindenki zsarolható, és ezért bocsánatos bűn a “kicsi lopás”. Ezért tudnak a nagyok sokat lopni. Amíg ez nem változik, addig csak tolvajokat cserélünk. Szóval akkor hidd el egy politikusnak, hogy tesz a korrupció ellen, ha nem csak a másik pártbéliek korrupciójával foglalkozik, hanem olyan szabályokat alkot, amivel lehet élni is, nem csak visszaélni.

teljesen elfogadhatatlan, hogy mások munkájának, életének, szabadságának akadályozása, terhelése

Szerintem a magyar GDP húsz százaléka megy el arra, hogy olyan akadályokat kűzdünk le, amiket feleslegesen állítunk magunknak. Az egy dolog, hogy minden hivatalnak mindent adminisztrálunk, de egymásnak se hiszünk, meg magunknak se, ezért mindenről papír van, és a papírról is papír. Ha szerződést írunk, ha valamit kitalálunk, az idő, energia fele a rosszhiszemű visszaélések kiküszöbölésére megy, miközben az igazság jogszolgáltatás tele van évekig húzódó megnyerhetetlen perekkel. Az állandó trükközés és a mások munkájának nehezítése pont az ellenkezője annak a bizalmi elvnek, amitől mikroszinten működnek a dolgok. Márpedig, amikor mikroszinten működik, az óriási erő. Még akkor is, ha néhányan tényleg visszaélnek vele, a bizalmi elven működő rendszer a többszörösét állítja elő pluszban az így keletkezett veszteségeknek.

tanulás és munka

Van ez a tévképzet, hogy a verejtékes munka mennyisége önmagában minőség is. Nem az. Az emberi történelemben kapálásból még soha nem gazdagodott meg senki. Ezért hülyeség az orbáni “munkaalapú társadalom”. A modern világban a hatékony és magas színvonalú munka teremt extra jövedelmet, és ez elképzelhetetlen folyamatos tanulás nélkül. Viszont kitartó és céltudatos munka nélkül a tudás egyszerűen nem hasznosul. Olyan ez, mint az evolúció. Nem a legerősebb egyed él túl, hanem az, amelyik legjobban tud alkalmazkodni a változó körülményekhez.

Tehát:

Miért idegesít a mai magyar politika? Mi az ami végtelenül elkeserít az Orbán rendszerben? Nem a harmadosztályú politikusok, ők olyanok amilyenek, és egyszer majd nyomorultul végzik. Engem az zavar, de nagyon, hogy minden erejükkel próbálják a hazámat olyan messzire téríteni attól, hogy boldoguljon, amennyire az fizikailag lehetséges. Minden intézkedésüket össze tudom vetni azzal, amire szerintem ennek az országnak szüksége lenne, ha nem akarna nyomorult délamerikai csődtömeg lenni, és azt látom, hogy de, az akar lenni. Mert talál hozzá hárommilió idiótát, aki szerint az jó.

És aztán persze az is lehetséges, hogy valójában én megyek szembe az autópályán, és nem akar itt igazán senki sem jobban élni. Vannak ezek a “nem kell mindenáron növekedni”-pártiak, akikről viszont nehéz eldönteni, hogy csak a sikertelenséget szeretnék eredménynek eladni, vagy tényleg úgy gondolják, hogy mindenki örülne, ha megint lakhatnánk jurtában, mert az olyan romantikus. Nincs is ezzel amúgy semmi baj, csak tegyük hozzá, hogy a 18-19. századi életforma, olyan életszínvonalat is jelent. A hátrafelé nyilazós időkben meg nem csak McDonald’s nem volt, hanem vakbélműtét sem. Szóval amikor unortodoxiáról, meg pannonpumáról, meg hanyatló nyugatról értekezünk, tegyük már hozzá az árcédulát is. Mert nem biztos ám, hogy azon az áron, amiért a szép (szebb) jövőt árulni tetszenek, olyan nagy lenne rá a kereslet, mint azt gondolják.

Persze a politikustól hiába vár igazmondást az ember, de mégis milyen alapon nézzük le őket, ha nem is tudjuk értelmezni, hogy mit hazudnak?

Amíg merengünk sorsunk jobbra fordulásán, jobb híjján nézegessétek ezt. Ja, és persze lehet velem vitatkozni is.

Helyezés Ország Egy főre eső GDP
1 Katar $102 100
10 Norvégia $55 400
12 Svájc $54 800
15 USA $52 800
19 Hollandia $43 300
23 Ausztria $42 600
30 Németország $39 500
35 Egyesült Királyság $37 300
39 Finnország $35 900
56 Csehország $26 300
62 Görögország $23 600
70 Magyarország $19 800
77 Oroszország $18 100
121 Kína $9 800
Reklámok

1 reply

  1. Megszokhatatlan a cinizmus, a hazudozás szinte mindenről, a fékevesztett gyűlölet(kampány), a mindent átszövő korrupció, az emberek folyamatos hülyének nézése,de számomra az utolsó csepp: a (sajtó)szabadság lábbal tiprása, az ellenzéki médiumok elhallgattatása.
    Katasztrofális a helyzet, és úgy tűnik, hogy ezen az úton rohanunk tovább.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s