Demokrácia

Korszakos időket élünk, most épp nagyon valószínűnek látszik, hogy jó hosszú időre megváltozik a világ, ami miatt sokat panaszkodunk, de ismerjük valamelyest, hogy átadja a helyét valaminek, amitől félünk vagy reménykedünk, de elképzelni sem tudjuk.

Tavasszal kezdődött, amikor a hollandok leszavazták az EU-Ukrajna szerződést, hogy betartsanak a saját kormányuknak. Aztán az angolok kiszavazták magukat az unióból. Aztán Amerika megválasztotta Trumpot elnöknek, az olaszok nemet mondtak az alkotmányreformra.

Mind a négy eset jóval túlmutat saját belpolitikai jelentőségén, az angol és amerikai szavazás kétség kívül világraszóló változásokat eredményez. Mind a négy esetet jellemzi, hogy a szavazók a fennáló politikai rendszerrel szembeni frusztrációjukat szerették volna kifejezni, saját politikai osztályaikat akarták jól seggberúgni, akár azon az áron is, hogy ezzel beláthatatlan gazdasági-politikai következményeket borítanak magukra és nem mellesleg a világra.

Felkészül Franciaország és Németország, ahol jövőre lesznek a választások.

Sokszor leírtam már, hogy szerintem ezek a változások miért és milyen módon forgatják fel a világunkat, milyen tragikus következményekkel járhatnak nagyon sok ember számára, ezeket most nem ismétlem meg. Azon morfondíroznék inkább egy sort, hogy a demokrácia, amelyik lehetővé tette az embereknek, hogy döntsenek ezekben a fontos kérdésekben, hogyan fordulhat maga ellen. (Nem, ez nem a “nem tetszik az eredmény, francba a szavazással” jellegű hőbörgés lesz.)

Mint minden áltudományos előadás, ez is úgy kezdődik, hogy

“már a régi görögök is…”

tehát azt nézzük meg először, hogy most csináljuk rosszul, vagy a rendszerben van a hiba. Már ha van benne egyáltalán.

A demokrácia görög találmány, ahogy a filozófia is, mégis az a helyzet, hogy a filozófusok erős gyanakvással tekintettek a demokráciára a kezdetektől fogva. Szókratész (ahogy azt Platóntól tudjuk) két ismert példában is szemléltette a demokrácia problémáját. Vajon ha hajót indítunk útnak a háborgó tengeren, kit bízzunk meg kapitánynak? Olyat akinek ez a szakmája, van benne tapasztalata, tanulta, vagy olyat aki csak éppen arra járt? És ha a hajót hajóskapitányra bízzuk, miért gondoljuk, hogy az ország ügyeit bárki beleszólhat? Az ország ügyei tudást, felkészültséget és mérlegelést kívánnak, tehát csak olyanokra bízható, akik tanultak és megértik az előttük álló bonyolult kérdéseket, nem pedig olyanokra, akik az indulataikra vagy hiedelmeikre hallgatnak.

És akkor még egy görög szó, ha már itt tartunk: demagógia. demagógia (a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agógein, vezetni) szavakból) a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. (kösz, wikipédia!)

szokrateszSzókratész példájában egy orvost és egy édességárust állít párhuzamba. Ha az édességárus azt mondja, az orvos csak kínoz, vagdos, keserű pirulákkal töm és nem hagyja, hogy azt edd, ami jólesik, vajon hányan választanák mégis az orvost? Mennyivel valószínűbb, hogy az emberek, amíg nem jajgatnak a fájdalomtól, inkább a finomságot választanák? Pont ugyanígy választják a demagógot (a populistát) ha politikáról van szó.

Fontos, hogy Szókratész a szavazati jogot nem a hagyományos elitista módon, a születési előjogokkal rendelkezőkre, hanem a megfelelően képzettekre bízta volna. Olyanokra, akik megfontolt, körültekintő döntéseket hoznak, és így képesek elkerülni a demagógia csapdáját.

Persze Szókratész végül érvei kudarcát a lehető legkeserűbb módon tapasztalta meg, ötszáz athéni férfi szavazott a sorsáról és bár szoros volt az eredmény, mérget kellett innia.

Szóval a demokrácia korlátait 2400 éve ismerjük.

Ehhez képest

sok újat nem hozott a modern demokrácia, már ami a csapdákat illeti.  Hosszú időn keresztül az csak az arisztokraták vagy nemesek kerülhettek olyan helyzetbe, hogy szavukkal, szavazatukkal befolyásolhatták országaik sorsát, a XX. században pedig, ahol volt demokratizálódás, mindenkit előbb utóbb urnához engedtek. Bár az általános választójog elleni ellenállásban szerepeltek a tudatlansággal kapcsolatos érvek, végül mégis az osztályharcos vonal döntötte el a mérkőzést.

Mégis működőképes volt a demokrácia hosszú évtizedeken át, sőt még a demokrácia ellenségei is megpróbálják használni. Ki díszletnek, ki a hatalom megszerzésének eszközéül.

Ez elsősorban azért lehetett így, mert a liberális demokrácia a modern polgári államban egy kifinomult szerkezet, sokféle intézménnyel, hivatallal, ellensúlyokkal, fékekkel, és elég bonyolult ahhoz, hogy egyszerű szélsőségeket jól hárítson. Legalábbis így volt mostanáig.

Mi változott?

Ahhoz, hogy megértsük a most zajló változást, nézzük meg, mikor működik többé-kevésbe jól a demokrácia.

Demokratikus rendszer akkor tud jól működni, ha a népesség mélyen elkötelezett a demokratikus értékek mellett és az egyéni felelősségvállalás szintje magas. Ezek nélkül nyugodtan építhetnek bármekkora parlamentet, csinálhatnak bármilyen intézményeket, azok csak díszletnek lesznek jók, a működés pedig üres ceremóniává válik. Ezért van gond a demokráciaexporttal, ezért volt naiv elképzelés az amerikaiak részéről, hogy bármilyen fejlettségű országba elég elvinni a parlamentarizmust, néhány éven belül meghonosodik a demokrácia. Az arab és afrikai országok többségében a parlamentben is törzsi-, felekezeti politizálás zajlik, nálunk meg az uram-bátyám rendszer és a félfeudális függések korrupt rendszere.

Jól működö demokráciákban alapvető dolog, hogy a polgárok polgárok, vagy farmerek. Olyan emberek akik a mindennapi életben rengetegszer hoznak felelős döntéseket, amelyektől adott esetben családjuk boldogulása vagy túlélése függ. Nem jobbágyok, nem zsellérek, nem napszámosok, nem rabszolgák, nem hivatalnokok és nem alkalmazottak. Évszázadok során folyamatosan itták saját rossz döntéseik levét, élvezték jó döntéseik hozamát. Ha választottak maguknak vezetőt, számon kérték az ígéreteit, ha összefogtak, tudták, hogy közös jóért teszik. Nem voltak tévedhetetlenek, nem mindig voltak igazságosak, és ők is érdekből cselekedtek. És amikor érdekek ütköztek, akkor volt, hogy az maradt alul, akinek amúgy igaza volt. De a rendszer általában kisebb hibaszázalékkal működött, mint bármelyik másik rendszer, mert képes volt az önkorrekcióra. Természetesen minél nagyobb közösséget kellett kormányozni annál távolabb került a döntés az egyszeri szavazótól, annál kevesebb volt a lehetőség az érdemi vitára, és annál több lehetőség a korrucióra. De az alapvető értékek maradtak, és ha kiderült valami disznóság, annak többnyire lettek következményei. Azért, mert lehetett számítani az állampolgár elvárásaira és értékítéletére.

A mostani tömegdemokráciák viszont ilyen értelemben nem sokban különböznek attól amikor Athénban vagy Rómában felvásárolták az idiótákat (Az idióta kifejezés görög eredetű (ἰδιώτης, idiōtēs), az ἴδιος, idios saját maga, magán szóból. Eredetileg magánembert jelentett, azaz olyan polgárt, aki nem vesz részt a demokratikus városállam politikai életében. A késő latinban jelentése tanulatlan, érdektelen ember volt. A szó a latinban a laikus, tudatlan, járatlan ember, kontár jelentést kapta. – kösz, Wikipédia) Mindössze a tömegek lettek sokkal nagyobbak, és a manipulációjuk lett sokkal egyszerűbb.

Azt Szókratész óta tudjuk, hogy a demokrácia a jó működéséhez tanult, politikailag képzett emberekre lenne szükség. A modern korban a legtöbb helyen teljes választójog kivívása után a hatalom érdeke az volt, hogy a választók széles rétege csak korlátozottan, vagy egyáltalán ne befolyásolja a hatalomgyakorlást. A “népi demokráciák”-ban ezt korlátozott választási lehetőséggel és agymosással oldották meg, egy pártból lehet választani, de az a legjobb volt a világon. A nyugati demokráciák inkább azon ügyködtek, hogy a politikát eltávolítsák az emberektől, ami jól menő gazdaság, növekvő életszínvonal és folyamatosan hülyítő média mellet viszonylag könnyen ment. Egyre kevesebb ember foglalkozott a politikával, egyre kevesebben értették a híreket, egyre több volt az idióta, az elit pedig csinálta tovább a politikát – a hatalmi érdekérvényesítést.

Most viszont relatíve rosszra fordultak a dolgok

Relatíve, mert ugyan sok minden került veszélybe, de ennél voltunk már többször is nagyobb szarban és volt, aki azt is túlélte.

Mi változott? Egyfelől a globalizáció és a jövedelmi koncentráció szépen felszámolta a hagyományos szavazóbázisokat. Nyugaton egyre kevesebb embert foglalkoztat a mezőgazdaság és a gyáripar, a középosztály pedig kimaradva a nagy bizniszből egyre inkább leszakad és fragmentálódik. Amerikában, ahol a reáljövedelmek szinte semmit nem nőttek az elmúlt negyven évben szépen olvad a demokraták és a republikánusok hagyományos bázisa, és olyan új tömegek jelennek meg, akik a hagyományos értelemben egyik klánhoz sem tartoznak. Ugyanez játszódik le Nyugat Európában is, leglátványosabban nyilván a szervezett munkásság pártjainál, de a konzervatív és polgári liberális pártok is kitörölhetik a seggüket a küldetésükkel. Ez üzleti nyelven hatalmas piaci rést adott az egyéb politikai szerveződéseknek.

Kis kitérő: Ha nagyon leegyszerűsítem kétféle politikus létezik. Az egyik, amelyik gondol valamit a világról és arról, hogy mit kellene csinálni, hogy jobb legyen, tehát úgynevezett elvei vannak. Elgondolásait igyekszik népszerűsíteni, azok mögé szavazatokat szerezni és azokkal érdeket érvényesíteni. Alapesetben több ilyesféle ember mozog a pályán, a szavazók tehát többféle megoldás közül választanak és így működik a demokrácia. A másikfajta politikusnak nincsenek elvei. Ő eleve abból indul ki, hogy egy adott helyzetben mit gondolnak a legtöbben, mivel lehet a legnagyobb befolyást szerezni, és azzal kampányol. Mivel nincsenek elvei és elképzelései, ezért mindig változtatja ígéreteit aszerint, hogy mivel lehet a legnépszerűbb. Ő azt állítja, hogy egymagában testesíti meg a demokráciát, hiszen mindig a választói akarat szerint politizál. Viszont, ha őt választod, sohasem tudod meg, hogy mit kapsz majd, hiszen mindig pillanatnyi érdeke szerint cserélgeti céljait. Valójában a két típus vegytisztán elég ritkán fordul elő, de a skálán azért jól elkülönülnek a többnyire valamit és a leginkább bármit képviselők.

Szóval visszatérve a piaci réshez, ahol a hagyományos szavazók elkoptak, ott megjelentek azok, akiket igazán egyik hagyományos párt sem képviselt. A hatalom elkényelmesíti a hagyományos pártokat, akik nem látnak túl a váltógazdaság keretein, azt gondolják, amit ellenfelük elveszít, azt törvényszerűen ők nyerik majd. Ezzel szemben a helyzet az, hogy ahol piaci rés nyílik, ott megjelennek a vállalkozó szellemek. Arra építenek, hogy a csalódott választónak új paradigmát kínálnak; a hagyományos megoldások elutasítását. Arra ébresztik rá új szavazóikat, ami voltaképpen igaz, hogy régi pártok cserben hagyták őket, belefeledkeztek magukba és politikai játszmáikba, kihagyták őket, nem csak a döntésekből, hanem az új világrend hasznaiból is. Így működik jól a demagógia, kell legyen benne némi igazság, hogy üssön. És ne felejtsük el, hogy idiótákat kell megszólítani.

És itt jön az, ami igazán időszerűvé teszi a váltást: az új típusú tömegkommunikáció és annak használata. Miközben Hillary belebukik, hogy nem titkosította megfelelően levelezőszerverét, addig Donald megnyeri a választást egy twitterfiókkal, és azzal, amit reggel, szarás közben posztol. Az új világban a régi reflex: hogy az idiótának minden igaz, ami nyomtatott betűkkel van írva, tehát a Facebook-on terjedő bárminek bedől, osztja, kommentálja, fordítja, ferdíti. Itt üt vissza az oktatási rendszer minden hiányossága, a kereskedelmi tévék agresszív imbecilitása, az hogy embermilliókat fogyasztásra kondicionáltak.

Illusztráció:

//players.brightcove.net/624246174001/82f79524-152c-485f-bcb0-09197a216c87_default/index.html?videoId=5166362910001

(Angol rádióadásban betelefonáló azt mondja azért szavazott a brexitre, mert számára fontos a függetlenség, hogy ne idegen törvényeknek kelljen alávetnie magát. A riporter megkérdezi, mondana-e egy ilyen törvényt. A válasz: hát bármelyik. A kérdés: bármelyik, de mégis mondana akár egyet is, aminek örülne, ha holnaptól nem lenne…. A válasz: Hát izé.)

Konklúzió

Akkor most örülni kell a demokrácia sikerének, hogy az emberek akarata győz, vagy siránkozni, mert a demokrácia éppen szétverni készül önmagát?

demokracia

Lehet, hogy az elmúlt huszonöt év alatt elhitettük magunkkal, hogy a polgári demokrácia és a kapitalizmus végleg és örökre révbe vezeti a világot, győzelmet arat az alantasabb rendszerekkel szemben, de ideje számot vetni a realitásokkal:

A demokrácia nem magától értetődő, természetes állapot, ami önmagát őrzi és terjeszti. Kialakulásának, megmaradásának feltételei vannak, és ha ezek nem adottak, akkor vagy létre sem jön, vagy felszámolja önmagát. Az elsődleges feltétele, az öntudatos, felelősségteljes, művelt polgárok kritikus tömege, akik képesek a hatalmat megragadni és megtartani az önkénnyel szemben. És amikor ennek hiányában a rendszer magát leépíti, felszámolja azokat az emberi szabadságjogokat, amik vele jártak. Mert, mondjanak bármit is az új igazság hirdetői, a felkínált alternatíva semmi újat nem kínál, csak a régi önkényuralmak jönnek vissza új ruhában. A hatalmat megszerzők, ahogy eddig sem, ezután sem törődnek mással, csak amit az érdekük diktál, és a hatalmat átadni vagy megosztani eszük ágában sem lesz, ha nincs aki erre kényszerítse őket. Ebben a tekintetben tehát a demokrácia, mint rendszer semmit nem változott az elmúlt évezredek alatt, egyszerűen az derült ki, hogy az életben tartásához szükséges polgárság veszít teret.

A birodalom pedig visszavág.

Reklámok

5 replies

  1. “Mert, mondjanak bármit is az új igazság hirdetői, a felkínált alternatíva semmi újat nem kínál, csak a régi önkényuralmak jönnek vissza új ruhában. A hatalmat megszerzők, ahogy eddig sem, ezután sem törődnek mással, csak amit az érdekük diktál, és a hatalmat átadni vagy megosztani eszük ágában sem lesz, ha nincs aki erre kényszerítse őket” 😣😫😣

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s