Üdvözlünk a Mátrixban!

Sokan azt mondják, nem kell aggódni, most kezdődik csak az igazi demokrácia, mert győzött a népakarat az elit uralma felett. Sokan azt mondják, nem kell aggódni, mert az emberek kijózanodnak majd és visszatér minden a megszokott kerékvágásba, lesz megint növekedés, béke, együttműködés, csak néhány évet kell kibírni. Olyan is van, aki azt mondja, nem kell siratni a demokráciát, nem olyan jó rendszer az, most is mekkora szarba kerültünk miatta.

Hát, én nem értek egyet velük.

Hosszasan fejtegettem, hogy ami most történik a világgal, miért nem átmeneti és miért nem meglepő. A rendszer képes kinyírni magát, ez nem bug, hanem feature, azaz nem hiba, hanem a rendszer jellemző tulajdonsága, ahogy az informatikusok mondanák. És ha már az informatikusoknál tartunk, elmondom azt is, miért gondolom, hogy a demokrácia leépülése utáni állapot miért lesz minőségileg új, és miért indokolt az aggodalom.

Nemrégiben megosztottam Péterfy Gergely remek kis tárcáját, a Facebookon önhülyeségébe botló új világról, ami épp felszámolja a hagyományos sajtót és a hagyományos pártstruktúrákat. A mondás az, hogy politikai világképünket eddig ideológiailag erre-arra elköteleződött véleményvezérek alakították a hagyományos sajtó és közszerepléseik útján, de most, az internet korában mindez hogyan veszít teret a felhasználók által teremtett tartalommal szemben. Hát kérem, ha ez ilyen egyszerű lenne!

Talán hallottad már a “thought bubble” azaz gondolatbuborék kifejezést. (Hú de hülyén hangzik.) Nagyjából arról a jelenségről van szó, hogy az ember általában kerüli a saját véleményével, világfelfogásával éles ellentétben levő kijelentéseket, gondolatokat, véleményeket, személyeket. Így volt ez az nyomtatott sajtó világában is, kevesen olvasták rendszeresen az ellentétes oldal írásait, legtöbbször a másik fél nyilatkozatait és véleményét is saját sajtójuk tudósításain keresztül és véleményezése mellett tartották emészthetőnek. Az új világban ez minőségileg is új szintre emelkedett, ma a Facebookon simán letiltjuk baromságokat megosztogató ismerőseinket és rendre ugyanazokra a hírfolyamokra, megmondóemberekre kattintgatunk lájkolgatunk és kommentelgetünk. A Facebook ezt ki is használja, egy algoritmus eleve a preferenciáid szerint válogatja a “véletlenül” eléd kerülő tartalmakat is, manipulálva, hogy mit látsz rajta keresztül a világból. Ezzel hozzuk létre azt a buborékot, ahol nagyjából mindenki, nagyjából ugyanúgy látja a világot, mint mi.

Mindezzel nem is lenne probléma, ha a Facebook az lenne, aminek sokan látni szeretnék, egy közösségi fórum a világ összes embere számára. De nem az. A Facebook egyfelől egy üzleti vállalkozás, ahol nagy pénzt keresnek. Mivel te nem fizetsz semmiért, nyilvánvalóan nem is te vagy a felhasználó. Te a termék vagy. A Facebook az adataiddal kereskedik, a felhasználók pedig a reklámozók, akik szertik pontosan tudni, mit szeretsz, mit nem, merre jársz, mennyit költesz, kik a barátaid, akik hozzád hasonlóak (hisz a hozzád nem hasonlóakat már rég letiltottad.) Ezért készítenek jobbnál jobb alkalmazásokat, bíztatnak állandóan arra, hogy megoszd merre jársz, mit eszel, mit veszel, kivel vagy.

De mi van, ha nem csak a webáruházak érdeklődnek utánad és az adataid után? Hiszen nem csak árukat és szolgáltatásokat fogyasztasz, hanem politikai értelemben is fogyasztó vagy, véleményedet és pártállásodat az általad fogyasztott hírek és vélemények határozzák meg. Mi lenne, ha mindez manipulálható lenne? Ha azok a gondolatbuborékok, a bennük található – hitelesnek tekintett – emberekkel és hírfolyamokkal mind láthatóak lennének olyan megrendelők számára, akik ebből politikai tőkét akarnának kovácsolni?

A világháló éppenséggel tele van azzal, hogy az orosz titkosszolgálatok hogyan befolyásolják a világ közvéleményét álhírgyáraikkal és kamuoldalaikkal, miközben a megválasztott amerikai elnök büszkén kérkedik vele, hogy a twitterfiókjával nyerte meg az elnökválasztást. A valódi technikai lehetőségeket figyelembevéve ezek pedig még igen kezdetleges vállalkozások, hiszen javarészt a felhasználók természetes viselkedésére építenek, az önkéntes megosztásokra és követésekre. De mi van, ha a manipuláció szintet lép? Mi van akkor, ha már nem a meghökkentő hülyeségre fogékony tömeg a célközönség?

Azt gondolod, hogy tényleg tudod befolyásolni a téged ért hatásokat? Hogy azok a hírek, megsztások tényleg azok, aminek látszanak? És ha a tények már nem tények, és ha a hírek már nem hírek, kiben bízhatsz?

A hagyományos média szabályai között szerepelt, hogy forrásaikat ellenőrizzék, hogy helyszínről tudósítsanak, hogy megpróbáljanak eljutni az elsődleges forráshoz. Igaz, nem működött tökéletesen a rendszer, de legalább volt mihez képest működni. És ez drága mulatság, rengeteg fizetett ember dolgozik rajta, ami drágává és lassúvá teszi a dolgot a nethuszárok tevékenységéhez képest. Akik szinte soha nem tudósítanak, eleve csak a neten elérhető forrásokból dolgoznak, akik mások cikkeiből, adataiból ollózák össze a híreiket. És még ha fel is tételezzük róluk az objektivitás és hitelesség szándékát, a manipulálható net végtelenül kiszolgáltatottá teszi őket is, az olvasóikat is.

Oké, a Facebook a manipuláció forrása. Törlöd a Facebook profilodat és megszabadulsz tőle.

Ha ez ilyen egyszerű lenne.

De mit csinálsz a Google-lel?

matrixAmikor reggel beülök a kocsiba, a telefonom közli velem, hogy a munkahelyemig mennyi a várható menetidő és milyen a forgalom. Nem kérdeztem tőle. Nem is mondtam neki, hova indulok. Azt sem mondtam, hogy beültem a kocsiba. Tudja. Honnan? Onnan, hogy a telefonom figyel engem. Tudja, hogy általában merre járok. Tudja, hogy a kocsimban ülök, mert a telefonomat a rádióba épített kihangosítóval párosítottam. Tudja, hogy milyen a forgalom, mert a szokásos útvonalamon mozgó többi telefon mozgását is figyeli. Azaz titeket is figyel és ezt közli velem.

Minden tartalom, ami megjelenik a telefonodon, számítógépeden, tableteden, olvasható távolról is. A zene ami rajta van, a fényképek, a gps koordináták, a bankkártyád visszaigazoló sms-ei, az, hogy hol vásároltál, mire költöttél és mennyit, hogy milyen oldalakat néztél az interneten, milyen cikkeket olvasol, mennyi pornót nézel, kik a kedvenc focistáid, milyen filmeket kedvelsz, mit kommentelgetsz különböző felhasználóneveken ide-oda, milyen csoportoknak vagy tagja. Akármilyen készülékre, felületre jelentkezel be Google azonosítóiddal, Gmail-es emailcímeddel, Facebook profiloddal, az is mentésre kerül. De nem csak ez.

A telefonodban levő, hanggal aktiválható szolgáltatások azt jelentik, hogy a mikrofon állandóan figyel és hallgatja, mit mondasz. Hátha azt mondod “hey, Siri”, hogy megkérdezd holnap milyen idő lesz, mert milyen kényelmes már, hogy nem neked kell megnyitni a böngészőt és megnézni. De hátha mást mondasz. Azt hiszed hülyeség? Itt egy cikk, ami arról szól, hogy a google felveszi a hangodat és tárolja a felvételeket, és nem csak a telefonbeszélgetéseidet, hanem minden mást is. Persze rákattinthatsz a megfelelő linkekre és kérheted a tartalom törlését. Ha tudod, hogy van ilyen tartalom. És ha tudod, hogy törlik is. De nem csak a hangodról van szó. A laptopod, tableted és a telefonod kamerája is aktiválható távolról, így készülhet kép bármiről, ami ezeknek a kameráknak a látóterébe kerül, és mivel minden képhez tartozhat gps koordináta, mobil cellainformáció, wifi csatorna és IP cím, így nem csak a hely tudható, hogy hol készül a kép, hanem sok minden más is. És készülhetnek olyan képek is, amik kompromittálnak. És nyilvánosságra kerülhet olyasmi is, amit nem szeretnél, ha valaki úgy akarja.

Ezek az adatok, melyeknek egy részét önként és dalolva szolgáltatjuk, más részét meg nem annyira önként generáljuk, hatalmas adatbázisokban vannak. Eddig nem tulajdonítottunk nekik túlzott jelentőséget, mert azt gondolhattuk, tényleg csak a reklámozók használják őket, és legfeljebb nem kattintunk a hülye hirdetéseikre.

De mi van, ha a demokráciának meszeltek? Mi van, ha egy ország úgy dönt, illiberális útra lép? Mi van, ha különböző politikai szándékok kezdik használni ezeket az adatokat? Először csak olvassák őket, aztán majd írják is. Képzeljük el, hogy az elmúlt korok bármelyik diktátorának ilyen hatalom lett volna a kezében, mire használhatta volna? Képzeljük azt, hogy az elkövetkezendő időkben valaki ennek a rendszernek a segítségével jut hatalomhoz, mire használja majd? Megnézted már, hogy néhány kevésbé demokratikus helyen milyen következményei voltak óvatlan Facebook posztoknak, like-oknak? Nézted már, hogy a környéken melyik kormány fordult legtöbbször adatigénylésért a Facebookhoz és a Google-höz?

brazil-1

“nyílván tartanak… tőled”

A kényelmes, szép, új világ és főként az internet egy alapvetően idealista világképből származik. Abból, hogy az információ szabad áramlása téged is szabaddá tesz, lehetőséget biztosít a tanulásra, a világ megismerésére, és az ismeretek bővülése egy jobb és demokratikusabb világot eredményez majd, ahol a hatalom ellenőrizhető és korlátozható. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a diktatúrák annyira nem szerették. Ezért lett Oroszországnak, Kínának, Iránnak, Észak Koreának saját internete. Ezek a korlátozások azonban a visszaélésnek csak a primitív változatai voltak. A propaganda, a hamisítás és álhírgyártás is csak a régi módszerek adaptációját jelentette. Az igazi kihívás, amikor maga a rendszer válik az elnyomás eszközévé. És ehhez már minden feltétel adott is, csak a maradék demokratikus kontrollt kell leépíteni, ami menni is fog, ha a többség végre elhiszi, nincsen rá szükség.

És miért ne hinné el, ha most olvasta a neten, hogy így van.

Reklámok