Megy még a kampány, lehet aláírni, szerintem kell is. Ha másért nem, azért, hogy azok döntsenek ebben a kérdésben, akiknek a bőrére megy.

Mivel én perioikosz vagyok, nem írhatok alá, és ez önmagában is érv a népszavazás mellet. Mert nem csak a budapestiek fogják fizetni az olimpiát, de elvileg – hála a fordítva beszerelt fékek és ellensúlyok rendszerének, jelen esetben az Országos Választási Bizottságnak – csak budapestiek dönthetnek róla. Már ha dönthetnek.

De vegyük az olimpia mellett szóló, úgynevezett komoly érveket:

Egy évvel az atlantai olimpia után bontják a baseball stadiont. Azóta parkoló van a helyén. És amerikában tudják, mi az a baseball.

Rengeteg külföldi pénzt hoz az országba, ami olimpia nélkül nem jöhetne be. Ezzel gondolják cáfolni a Momentumosok és mások érveit, amikor azt mondják, költsük másra a pénzt. Magyarul, ha másra akarod költeni, akkor ilyen pénz nincs, ha olimpiára, akkor van. Ez akkora hazugság, hogy abban sem vagyok biztos, nem ég ki a monitorod, amikor olvasod. Megvan még? Működik? Oké, akkor nézzük tovább.

Az athéni olimpiai falu. Az eredeti tervek szerint ez lakóövezetként funkcionált volna tovább.

Az olimpia üzletileg megtérül. Ez kizárólag hit kérdése. Milliárdokat fizetett a kormány a megvalósíthatósági tanulmányért, ami önmagában kérdésessé teszi annak objektivitását. És a tanulmány nem is tesz mást, csak amit az ilyen tanulmányok szoktak: megfelel a megrendelői igénynek, ami a költségek alul- a bevételek felültervezését jelenti. Ha nagyon akarom, elhiszem, hogy így lesz. Ha kicsit kevésbé, akkor biztosan nem. Tudjuk, hogy az olimpiák eddig általában veszteségesek voltak, kivéve azokon a helyeken, ahol nagyobb a kontroll és kisebb a korrupció. Tehát amikor hiszek abban, hogy az olimpia megtérül, akkor elhiszem, hogy nálunk kisebb a korrupció és nagyobb a nyilvánosság, mint mondjuk Londonban. Igen, ehhez is erős hit kell. Amelyik hitbe az is bele kell, hogy férjen, hogy bár eddig minden állami beruházás átlag három és félszeresébe került annak, ami az első előterjesztésben szerepelt, de az olimpiát tuti kevesebből rendezzük meg!

Peking, strandröplabda pálya. De jó lenne egy ilyen mondjuk Békásmegyeren. Vagy Kazincbarcikán.

Szóval amikor azt mondjuk, hogy az olimpia nem térül meg, akkor nem azt mondjuk, hogy senkinek nem térül meg. Bizony lesz ebben az országban jó pár ember, akinek sok pénzt hoz az olimpia, ha lesz. És az nem irígység, ha azt mondom, hogy olyanok keresnek majd rajta sokat, akik általában sokat szoktak keresni (az állami bizniszeken), és olyanok nyögik majd e terheit, akik általában nem keresnek jól semmin. Ez minden nagy üzlettel így van. Viszont azt mondjuk, hogy az összes keresmény kevesebb lesz, mint az összes kiadás, és azok kamatai, kockázatai, akkor azt mondjuk, összeségében veszít az ország. És amikor veszít, a nyertesek valójában a vesztesek pénzén kaszálnak. Na ez a nem mindegy!

És akkor a szakmai kérdés: kell-e az országnak, Budapestnek mondjuk hárommillió turista?

Kelleni kellene, csak nem három hét alatt. Hanem mondjuk az év háromszázhatvanöt napjára elosztva. Minden évben. Arra ugyanis lehetne kapacitást tervezni. Bevételt alapozni. Abból lehetne élni. Megélni. Hosszú távon is akár.

Három hétre ideözönlő embert a jelenlegi városi infrastruktúra nem tud kezelni. Hát könyörgöm, ha van egy koccanás a Flórián téren, vagy csak esik három szem eső, a város bedugul! Más sem kell ide, mint néhány millió turista, aki a kelenföldi röplabda pályáról el akar jutni a Dagály uszodába. És nyilván, az olimpia, ha megrendezésre kerül, azért is kerül háromszor annyiba, mint azt most gondoljuk, mert még a jóhiszeműek, akik nem hisznek a korrupcióban, is belátják, hogy most öt-hat év alatt felépítünk egy komplett fővárost és országot, amit az elmúlt száz évben leamortizáltunk. Mindezt három hét bacchanália kedvéért.

Vagy ismer valaki egyetlen embert is, aki azért utazik Rióba, Athénbe, Moszkvába vagy Szöulba, mert ott egyszer olimpiát rendeztek?

Pedig Rióban állítólag nagyra értékelik a focit. És csak fél éve volt az olimpia, de azóta csak fosztogatók járnak ide.

Kategóriák:egy kis hazai, gazdaság

Címkék:Budapest, Magyarország, Momentum, nolimpia, Olimpia, utópia