Ha bárkinek egy szemernyi kétsége lenne afelől, hogy miért nem kellett volna olimpiát rendezni Magyarországon, elég ha megnézi a hardcore fideszesek és olimpisták reakcióit. Sehol egy épeszű érv, egy logikus magyarázat, cáfolat a felhozott ellenérvekre, csak gyalázkodás, gyűlölködés és kisstílű beszólások. És persze szánalmas volt az is, ahogy a hátraarcot levezényelték. Mindenki összevissza beszélt, várták, hogy a főnök eldöntse, aztán az első általuk felvállalt nyilvános olimpiai vita közepén kiderült, kihátrálnak a nagy projekt mögül. És az utóhang? Ez a szánalmas álomgyilkolás?  Milyen az, amikor egy végletesen legatyásodott, szegény ország arról álmodik, hogy utolsó fillérjein még dorbézol egy óriásit? Belekiabálja a világba: nem vagyunk mi olyan szegények, hogy ne tudnánk irdatlan pénzt feleslegesen kidobni az ablakon!

strandröplabda

Mert mivé lett az olimpia? Ez az egykor nemes és jó rendezvény? Nagyjából az atlantai Coca-Cola olimpia óta egy gigászi médiaesemény, ami rengeteg új televíziókészüléket és sört ad el világszerte, meg minden mást is, csak éppen annyi köze van közben az amatőr sporthoz, mint mondjuk a Forma1-nek. Látványsportok szorítják ki a hagyományosakat, laborban felkészített droidok a sportolókat, nem több, mint tizenöt másodpercnyi világhír jár a győzteseknek és mindent beborít a pénz. Rengeteg pénz. És ebben a milliárd dolláros üzletben reméltük mi megtalálni a számításunkat? Már úgy értem, hogy mi, egyszerű magyarok, akik nem vagyunk “Mészáros Lőrincek”. Mert ez adott volna tartást a nemzetnek? Hát nem tudom. Őszintén nem értem az BOM fő támogatóinak naivitását, hogy szerintük ez a projekt végre megteremthette volna a nemzeti egységet. Az, hogy kiöntünk egy csomó pénzt az ablakon, páran gennyesre keresik magukat rajta, a többi meg örül neki? Ja, tudom, sokat léphettünk volna előre szlalomkenuban is.

már csak ez hiányzik a nemzet nagyságához

Fontos pillanat, hogynemondjam momentum volt ez a magyar történelemben. A fideszes önkényuralmat egy fontos és nagy horderejű ügyben sikerült meghátrálásra kényszeríteni. (A netadó ehhez képest hangya pöcsén pattanás volt összegét és jelentőségét tekintve is.) A zavar, a szánalmas kapkodás, az összevissza beszéd ennek a szokatlan helyzetnek volt köszönhető. Annak, hogy az elmúlt években nem lehetett megfogni a Fideszt, és a lojalisták szerint nem is lehet. Nincs olyan, hogy valami ennyire fontos a főnöknek és az nem lesz. De hogyan lehetett akkor mégis?

Ha csak százötven-százhatvanezer aláírás gyűlik össze, simán megtrükközték volna az érvénytelenséget. És mitől lett volna több? Nem volt nagy ellenzéki összeborulás, ismeretlen senkik próbálkoztak egy szándékosan nehézre épített pályán, mikroszkopikus költségvetéssel, kizárt kellett legyen, hogy a szavazásra jogosultak 10%-át bemozgassák. Ehhez képest 20% írt nekik alá, úgy hogy a két legnagyobb “ellenzéki” párt, a szocik és a jobbikosok végigkussolták az egészet. Ilyen eredményre senki sem számított.

A fideszes sokk érthető tehát. Szentül meg voltak győződve, hogy az emberek többsége támogatja az olimpiát. Egyfelől ezt mérték korábban, másfelől ennyire hülyének néznek mindenkit. Az ezzel kapcsolatos vitát, népszavazásosdit is azért akadályozták, ahol lehetett, mert nem akarták, hogy folt essen a gyönyörű, nemzeti egységről szóló mítoszon. Hiszen az ellenzék is gazsulált a tervnek a parlamentben is, az önkormányzatokban is, ha tehát valaki nagyon akart hinni a nemzeti egységben, akár hihetett is.

Éppencsak a nemzet maradt ki a gondos számításból.

Évek óta pihen a babérjain a Fidesz, hiszen minden közvéleménykutatás szerint lazán nyernének, bármelyik hétvégén lenne választás gyakorlatilag 2006 ősze óta, és az, hogy csak kétszer győztek, a választási naptár hibája. Nem érdekli őket, hogy a félmillió külföldre menekült magyar jelentős része a jövőtlenség elől menekült, amit a Fidesz nem felszámolt hanem betonba öntött. Nem érdekli őket, hogy a biztos pártválasztók aránya folyamatosan egyre kisebb, azaz az itthon maradottak egyre kisebb aránya tud vagy hajlandó a mostani pártok közül bárkire szavazni, azaz a többségnek tele a töke az egész politikai wirtschafttal. Ebben a helyzetben a megdönthetetlen kedves vezető mítosza tartja össze a belső kört és veszi el tisztánlátásukat. Nem tudják összeegyezteni egymással a potenciális parlamenti győzelem arányát azzal, hogy az ország lakóinak többsége gyűlöli őket. Elhiszik saját mítoszukat, hogy az elégedetlen hangokat csak egy szűk, liberálbolsi médiaelit gerjeszti, és ezek elhallgattatásával megszűnik az elégedetlenség. Elhiszik a mítoszt mert még a saját környezetükből is csak annak hisznek, aki azt mondja, amit hallani akarnak. Orbán Viktornak senki nem meri elmondani, mi a helyzet az országban, és ha mondaná is valaki, csak magával szúrna ki. A nemzet egységes, mert azt mondjuk, és kész!

Ezek után el tudom képzelni a megdöbbenést, amikor kiderült a kétszázhatvanhatezres szám.

Akkor most összeomlik a Fidesz? Nem valószínű, legalábbis nem túl gyorsan. De azért érdemes észben tartani, mit írtunk nemrég a megdönthetetlen rendszer megdöntéséről.

Ha a momentumosok nem szúrják el, nyár elejére akár 5%-körülire is mérhetik őket. Egyelőre még használ is nekik, ha minden oldalról támadják őket, mert a teljes politikai osztályunkkal szemben ellenérzést tápláló szavazók körében hitelesíti őket. Ha népszerűségük nő, a baloldal irígysége is fokozódik majd, hiszen ők mélyen meg vannak győződve arról, hogy nélkülük létezni is lehetetlen ebben az országban, nemhogy kormányt váltani. Viszont arra is rájönnek majd, hogy ha a Momentum népszerűsége nő, nyilvánosan ekézni őket fokozottan kontraproduktív, így néhány kreténtől eltekintve talán leállnak vele. A kisebb ellenzéki pártok így vagy úgy megpróbálnak felszállni a vonatra, hátha az őket is viszi valahová, de többségüknek ez sem hoz megváltást.

“nem én vagyok, aki valamit akar”

Visszatérve a Fideszre, naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a vereség a párt végét jelenti. A párt először is Orbán Viktor egyszemélyben. Másfelől Orbán Viktor nem kapitulált szerintem, hanem egy megdöbbentő taktikai visszavonulást hajtott végre. Egy évvel a választások előtt nem engedheti meg, hogy más valaki tematizálja a közvéleményt. Az olimpiai pályázat témáját és jeleit ezért kell olyan pánikszerűen eltüntetni mindenhonnan, hogy az emberek mielőbb elfelejtsék a kudarcot. De azzal, hogy visszavonulót fúj, Orbán nem feladja, hanem felveszi a harcot.

Felveszi a kesztyűt.

Orbán Viktornak ez hazai pálya. A belpolitikai taktikázás és az ellenfél kicsinálása. Ő ehhez ért igazán, és ehhez Magyarországon ő ért igazán. És évek óta nem volt benne része. Már nagyon hosszú ideje csak a Jobbik okoz neki néha fejfájást, miközben a baloldalt felhasználható méretűen tartja az MSZP és egy Gyurcsány nevű élőhalott báboztatásával. Most kapott végre egy ellenfelet, aki mindjárt az első körben dupla hatost gurított a dobókockájával és most őket meg kell fojtani mielőtt kifejlődnek. Az első fideszes csapások nem különösebben látványosak, a droidoktól ennyi telik, de ne legyenek illúzióink, ahogy fokozódik a helyzet, úgy jönnek majd a nagy taktikai húzások és a végtelenül aljas trükkök.

Ha a Momentum jövőre labdába akar rúgni, őszre tíz százalék főlé kéne kerülnie, ami nem lehetetlen, de nem is egyszerű. A pártosodás szervezést igényel, a szervezés meg pénzt. És a pénzzel vigyázni kell, nem fogadhatják el bárkiét ha nem akarnak botrányba kerülni. Szerintem egy-két Fidesz közeli maffiózó már készíti a kokainos-véres, áfacsalt húszezreseket, amiket egy stróman segítségével adományoz majd, hogy aztán a lakájmédia csámcsoghasson azon, miféle brigantik is ezek, akik szűzi tisztaságú demokráciánk elpusztítására törnek…

És azt sem kell elfelejteni, hogy ma Magyarországon független sajtó csak nyomokban fellelhető, egyébiránt meg a párt agitprop osztálya dönti el, kiről-miről lehet szó az úgynevezett nyilvánosságban. Ezért aztán a kezdeti lendület mindenképpen megtörni látszik majd, akkor is, ha nem törik meg. Szóval a neheze most jön majd, hogy a milliónyi csapdahelyzetet sikerül-e kikerülni és elhitetni néhány százezer szavazóval, hogy van lehetőség a változtatásra.

Én csak remélem, hogy izgalmas őszünk lesz.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Budapest, Fidesz, Magyarország, Momentum, Orbán Viktor, politika