Olvasgatom a Momentum Mozgalompárttal kapcsolatos finnyázó cikkeket és véleményeket. Úgy tűnik, a liberális és baloldali megmondóemberek jó részének nagyon nem tetszik, hogy a Momentumnak nincs is programja de máris beszól Gyurcsánynak.

Hadd szögezzem le előljáróban, fogalmam sincs, mire viszi majd a Momentum a magyar politikában, lesz-e belőlük énekes halott vagy sem. Néhány dolgot azért szeretnék megjegyezni, csak úgy általánosságban.

1. Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy a többi pártnak van programja. Azt viszont biztosan tudom, hogy a választók többségének ezen programok mibenlétéről halvány segéd fogalma sincs. Na most lehet hosszasan filózgatni azon, hogy ez vajon a pártok vagy a választók hibája-e, és minek kéne történnie ahhoz, hogy megváltozzon a helyzet. Igen, szerintem is kellene program a Momentumnak. Szerintem lesz is. Gondolom ezt a programot valami országos gyűlésük fogja jóváhagyni, ami nyilván nem volt nekik, mert még egy hete sem döntötték el, hogy párttá alakulnak. Igen, lehet, hogy ez a program nem lesz sokban különböző egyes elemeit tekintve, mint már létező programok bizonyos részei, azaz lehetséges, hogy lesznek olyan kérdések, amiben a Momentum programszinten nem fog különbözni más pártoktól. Erről érdemes is lesz beszélgetni olyanokkal, akik fejből megmondják, mi a különbség az MSZP, a DK és mondjuk a Modern Magyarország egészségügyi programjai között.
2. Nagyon sokakat felháborít, hogy a Momentum beszólt Gyurcsánynak. Nos a 2017 januári közvéleménykutatások szerint a teljes népesség körében a DK 4%-on áll. Ezt tudja felmutatni Gyurcsány több mint tíz évvel az őszödi beszéd után, ez az eredmény az, ami őt “megkerülhetetlenné” teszi, aki nélkül nem lehet leváltani Orbánt. Igen, a 2011 körüli 2%-hoz képest ez jelentős előrelépés. Ezzel együtt féltékenykedés nélkül mondom, de tévedni tetszenek. Nem Gyurcsány Ferenc az alternatíva. Amikor kormányfő volt, sodródott az eseményekkel. Nem tudta/nem akarta megakadályozni az eszement pénzszórást, az ország eladósodását, nem tudta akkori pártját rávenni programja megvalósítására. Amikor külső körülmények hatására a csődközeli helyzetet elismerte, Őszödön politikai öngyilkosságot követett el, végleg defenzívába szorult de nem volt hajlandó lemondani és kormányzása nem állt másból, mint pozícióvédésből. Reformterveit akkor sem volt képes megvalósítani, amikor a mainál sokkal-sokkal népszerűbb volt és amikor a mainál sokkal nagyobb és szervezettebb pártot vezetett. Objektíven nézve sem látom, miből gondolja bárki, hogy mostani helyzetéből képes lenne változtatni az ország sorsán. (Oké, rontani biztos tudna rajta) De mondjuk tény, hogy a DK-nak van programja és az nem mind hülyeség.

Forrás: kozvelemenykutatok.hu

Tényleg szomorú, hogy a politika nem programok versenye, ahol politikusok az ország jobbítására szánt elképzeléseiket népszerűsítenék. De szerencsére nem is egók versenye,  akkor ugyan tényleg más lenne az erősorrend. (Vagy legalábbis szorosabb az eredmény.) Viszont attól, hogy sajnálkozunk vagy köpködünk a helyzet nem változik meg. Aki sikerre akarja vinni elképzeléseit kénytelen a realitásokkal számolni (mielőtt vagy) ahelyett, hogy a realitások megváltoztatását tűzné ki célul. Szomorú ezt így leírva látni, de így van. A realitás pedig ma Magyarországon az, hogy egy politikai erő rangját és népszerűségét a cselekvési képessége határozza meg. Az, hogy az általa kitűzött célt képes-e tettekké formálni és eredményt elérni. Ma Magyarországon a baloldali és liberális ellenzék támogatottsága nem azért alacsony, mert az emberek nem értenek egyet ezeknek a pártoknak a programjával, hanem mert a baloldal és a liberálisok töketlenek. Nem képesek mit kezdeni sem egymással, sem azokkal a nyilvánvaló disznóságokkal, amiket a Fidesz rezsim az országgal tesz. A Fidesz nem programja miatt győzött 2010-ben. Éveken át élt a szocialista-liberális kormányzás hibáiból, melyeket néha ki is kényszerített, de többnyire a kormányzat szállította őket önként és dalolva. Sokkal többen gondoljuk ebben az országban, hogy a Fidesz kormány több nyersanyagot szállít az ellenzékének, mint amennyit a szoci kormány szállított, mint amennyien elhisszük, hogy a baloldali ellenzék ezt ki tudja használni.

Jó példa erre az elmúlt évek két nagy tiltakozása, a netadó elleni tüntetés és a tanártüntetések. Mindkettő civil kezdeményezésnek indult, nem az ellenzéki pártok szervezték őket, a pártok nem is igazán fértek oda, és értelemszerűen semmit nem is profitáltak belőlük. A baloldali pártok mindkét esetben önhitten nézték a tömegeket és várták, hogy az elégedetlenek majd szépen maguktól beállnak a zászlóik alá, ha valamit el akarnak érni. Talán még azt is gondolják, azért nem jutottak tovább ezek a civil kezdeményezések a rendszer ellen, mert nem álltak önként és dalolva szocialistának vagy elempésnek. De miért tették volna? Mit tudnak adni az ellenzéki pártok, ami nélkülözhetetlenné teszi őket? Ők mit értek el az elmúlt hét évben?

A Momentum sorsa azon múlik, tudnak-e a nagyon közeli jövőben eredményt felmutatni. Társadalmi támogatottságot gyűjteni valamilyen ügynek és abban az ügyben kikényszeríteni bármilyen változást. A politika nem más, mint érdekérvényesítés. Orbán képes az érdekeit érvényesíteni és képes azokat is, amikre azt mondja, az ország érdekei. Ha lesz valaki, aki szintén képes lesz döntéseket hozni és mások döntéseit megváltoztatni, akkor az politikai erőt fog képviselni. Olyan politikai erőt, amire rá lehet bízni fontos ügyek megoldását. Fontos dolog, hogy mit gondol egy párt az energiafüggőségről, mit a nők helyzetéről és mit a szegénység, az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer kérdéséről. De erről sokan gondolnak előremutató dolgokat, csak képtelenek bármit is tenni ezen ügyek megváltoztatása érdekében. Ha pedig az emberek elhiszik, hogy valaki nem csak dumál ideológiákról meg értékekről, de képes is tenni valamit, akkor lesz támogatottsága.

És felelőssége is.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Fidesz, Magyarország, Momentum, Orbán Viktor, politika