Kiváncsi vagy, milyen az élet egy diktatúrában? Milyen volt a mai napod? Na, például ilyen.
Erre szokták mondani a szerecsenmosdatók, hogy Orbán Viktor rendszere nem diktatúra, hogy itt nem lövik agyon az ellenzékieket, nem börtönzik be őket koholt vádak alapján. De ne essünk tévedésbe, a diktatúra nem azért ilyen pihe-puha, mert nem diktatúra, hanem mert így is tökéletesen működik. Nincs számottevő ellenzék, a fékek és ellensúlyok rendszere kiiktatva, beépített embereik bebetonozva védik a rendszert minden jogi vagy politikai támadással szemben. Azt mondod Orbán rendszere nem veszélyeztet létezésedben? De igen, létezésedben veszélyeztet, ha ellenzékinek tekintett újság, rádióadó vagy, esetleg a rendszertől teljesen függetlenül működő egyetem. Egyik napról a másikra megszűnhetsz, ha kellemetlenné válsz, ha véleményed van és az nekik nem tetszik, ha terhelő adatok birtokában vagy, ha túl sok pénzt keresel, ha túl jól megy a vállalkozásod és az megtetszik nekik. Rádküldik a rohamrendőröket, megrágalmaznak a hiradóban, koholt vádakkal évekig bírósági ügyekkel tartanak sakkban, elveszik a munkádat, a karrieredet, a jövődet. És ez akkor is így van, ha a végén nem ítélnek el, mert mindez ítélet nélkül is működik. Erre mondhatod, hogy de nem veszik el az életedet.
Csak hát mi az életed ezek után? Az, ami a diktatúrát szolgálja. Adóalap, népességnyilvántartási adat, tömegközlekedésben elfoglalt férőhely.
Csak a rend kedvéért, ma 2017. április 4. napja van, én mától számítom a magyar demokrácia végét. Amúgy április 4. jó dátum, régen felszabadulásunk ünnepének hívták, egy diktatúrában így volt szabad a szabadságot ünnepelni. Pont megfelel.
A mai naptól minden Fidesz tagot és Fidesz szavazót a diktatúra szolgálójának tekintek. Eddig is annak tekintettem, de mától a saját rendszeremben ez már “hivatalos”. Nincs felmentvény, nincs méltányolható körülmény.
Mit kapsz a kussolásért cserébe a magyar diktatúrától?
Az alábbi hazugságokat:
Virágzó gazdaságot, amit a világ is elismer. A valóság ezzel szemben az, hogy a makrogazdasági mutatók szépsége, az alacsony infláció, a kezelhető méretű adósság és adósságszolgálat, a jó külkereskedelmi teljesítmény forrása egy szerencsés együttállás: az ide beözönlő EU források, a világban uralkodó alacsony kamatok és energiaárak, és az itt működő multik exportja. Ha ezek bármelyikét kivonjuk az egyenletből, felborul a magyar csoda. És akkor már csak az a nagy kérdés, hogy ezt a kegyelmi állapotot mire használtuk fel? Milyen jövőt alapoztunk meg ebben a szerencsés helyzetben, mire fordítottuk a lehetőségek adta relatív bőséget?
Megerősítettük a magyar vállalkozókat. Ezt inkább úgy fogalmaznám, lopott pénzzel kitömtük a pártközeli oligarchákat. Ez az úgynevezett vállalkozói réteg azonban a pénzét jobbára offshore számlákon pihenteti Szingapúrban, vagy ha magyar vállalkozásokat tart fenn, azok képtelenek előre lejátszott közbeszerzéseken kívül bárhol teljesítményt felmutatni. Lehet példálózni a kelet ázsiai, állami hátszéllel létrehozott nagyvállalatokkal, de Rogán Antallból vagy Garancsi Istvánból sosem lesz Samsung vagy LG. És ebben a tekintetben mindegy, hogy “Mészáros Lőrinc” valójában Orbán Viktor fedőneve-e, vagy sem. A pénz, amit elloptak nem csak az egészségügyből hiányzik. Ez a kontraszelektált vállalkozói kör kellene, hogy munkájával, teljesítményével, exportjával fellendítse az országot, úgy, hogy a valódi versenyt még hírből sem ismerik, piaci-technológiai tudásuk nincs, kapcsolati hálójuk pedig annyi, hogy egymást ismerik. És ezek az úgynevezett vállalkozók elveszik a lehetőséget, a piacot, a megrendelést, a fejlődés lehetőségét a becsületesen próbálkozóktól, tehát miközben ők híznak másoknak esélyük sincs felnőni mellettük. És akkor kérdés lehet még, hogy mennyire függetlenek ezek az oligarchák Orbán Viktortól, vagy ha úgy tetszik, strómanok-e csak? Nos van akit a párszázezres fizetésétől is megfosztanak, ha rossz emberrel fog kezet ebben az országban, és ezek után elhiszed, hogy valakire százmilliárdokat bíznak úgy, hogy nem tartják sakkban? (Mondjuk más kérdés lesz, ha a vezér meghal, de ne szaladjunk ennyire előre.)
Megerősítettük a magyar önérvényesítést. Azzal, hogy ellene mentünk az EU-nak például menekültügyben csak látszólag szolgáltuk országunk érdekeit. Mert ugyan elodáztuk 1200 menekült kényszerű befogadását, de ennek ára volt. Az ára az volt, hogy állami eszközökkel felkorbácsoltuk az idegengyűlöletet, kegyetlen és erkölcstelen eljárásunkkal tönkretettük nemzetközi megbecsülésünket, ráadásul más, idegen országok politikai manipulációjának váltunk eszközeivé, ezzel pedig kiírtuk magunkat politikai és katonai szövetségeinkből, melyek pénzzel támogatták és katonai erővel védenék meg békés munkánk gyümölcseit. Igen, én sem örülnék, ha Magyarországon százezerszámra laknának olyan emberek, akik aktívan, vagy passzívan ártani akarnának az országnak. De egyfelől ez a veszély politikai célból lett durván eltúlozva, másfelől pedig a kezelésének léteznének olyan módjai is, amelyek emberségesek, szakszerűek és ezzel együtt is elérik a céljukat úgy, hogy közben nem keltenek aljas indulatokat, nem nullázzák le erkölcsi tőkénket és nem tesznek minket nagyhatalmi vetélkedés eszközévé. A kérdést úgy is feltehetjük, hogy valóban elhisszük-e magunkról, hogy kelet és nyugat közti hintapolitikánkkal valóban mi irányítjuk a nagyhatalmak lépéseit, mert ha nem így van, és ők irányítják a saját lépéseiket, akkor az önérvényesítésünk növekedése nem illúzió, hanem orbitális hazugság.
tettestársak
A mai napon Orbán Viktor kivonta az országot a demokratikus államok közösségéből. Mindezt szimbolikusan egy egyetem ellehetetlenítésével tette, ezzel is kifejezésre juttatva, mit gondol erről az országról és annak jövőjéről. Sem a szándékai sem az eszközei nem tisztességesek, ha pedig elhiszi, hogy a következményeket is ő irányítja, akkor bizonyítja igazán, mennyire ártalmas vezetője az országnak. Ha valaha is volt igazi népszerűsége és létezett belé vetett bizalom, amivel bármire rávehette volna az országot, ő úgy döntött, mindezt személyes hatalmának kiépítésére, és a vezetés élményéért való vezetésre pazarolja.
Nem minden diktátorral igazságos az élet, de ez ritkán múlik rajtuk.
Kategóriák:egy kis hazai
egyharmad 
Vélemény, hozzászólás?