Ez nem valami környezetvédő abszurd, hanem egy középkori mondás. Azért mondták akkoriban, mert a szökött jobbágyot, ha egy évig kihúzta valamelyik városban, ez idő után a földesura már nem követelhette vissza. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, amit korábban a populizmus terjedéséről és a liberális/polgári demokráciák visszaszorulásáról írtam.
Érdekes megfigyelni, hogy a világszerte terjedő autokratikus/populista nyomulásban a nagyvárosok ellenállnak. Az hagyján, hogy Párizs nagyon leszavazza Le Pent, New York és Los Angeles Trumpot, de Ankara és Isztambul leszavazta Erdogant, sőt Moszkva leszavazta Putyint. Budapest is bűnös város, naná, nem akar olimpiát a hálátlan. Ebből következően nem véletlen, hogy az igazi populisták a népet nem a belvárosban keresik, hanem kinn vidéken, ahol az “igazi emberek” laknak. A városlakó züllött, megtévesztett, elvesztette kapcsolatát a való élettel, kávéházban, trendi étteremben (vagy romkocsmában) lébecol, érdemtelenül sokat keres a rendes vidékiekhez képest, annyit költ lakásbérletre, amennyiből “rendes helyen” egy négytagú család megél. És ellenáll.
Miért?
Ha igaz az, hogy a populizmust az életszínvonal növekedésének megakadása, az ismeretlen jövővel kapcsolatos félelmek, a gyors változásokhoz történő nehézkes alkalmazkodás táplálja, akkor nagyjából kitalálható, hogy miért a városiak azok, akik ellen tudnak állni. Városi vagy, sokkal több impulzus ér, sokkal több információ ömlik rád, amit így vagy úgy feldolgozol, több a lehetőség, gyakoribb a döntési szituáció, gyorsabb a visszajelzés. A kapcsolati háló korlátlanul bővíthető. Ilyen helyzetben, a tűz közelében, sokkal kevésbé vagy fogékony arra, hogy elhidd, a változásokkal, veszélyekkel teli világ csak rosszabb lehet. Innen adott esetben látszik valamilyen perspektíva, ami legyen bármilyen, még mindig jobb, mint egy isten háta mögötti zsákfaluban.
És amikor ezt írom, direkt nem mondtam Budapestet. Mert a városi lét ennél sokkal internacionálisabb. Igaz, hogy nagyon más Róma, mint Oslo, de pestiként mégis sokkal hamarabb feltalálod magad Berlinben, Amszterdamban, Dublinban, mint mondjuk Sajószentpéteren vagy Besenyőtelken. De berliniként is jobban beilleszkedsz Londonban, mint Heidenauban. És ezt az internacionalitást az internet virtuális világa még tovább fokozza. Persze lehet, hogy van gyors internet a falusi könyvtárban, sőt akár otthon is, de városiként ezerszer nagyobb a valószínűsége, hogy virtuális barátságaid beszőjék a világot, onnan pedig információ, más nézőpont ömlik rád.
Állítsuk meg Brüsszelt? Várjál, előbb chaten megkérdezem erről az ottani haverjaimat.
A populizmus lehet, hogy lendületet veszít a városhatárnál, és az is biztos, hogy a világ egyre gyorsuló urbanizációja hosszút távon nem kedvez neki, de hosszú távon mind halottak vagyunk, a mi mostani életünket sőt gyerekeink jövőjét itt és most teszik tönkre a hatalom feketemágusai. Mi megtévesztett tömegek vagyunk, és azok, akik ránk törnek szintén megtévesztett tömegek. Minket az információ, a tudás, a fejlődés lehetősége téveszt meg, másokat pedig politikusok, akik azt mondják, ez a fejlődés nincs, vagy ha van, akkor a pokolra visz. Bármelyik táborhoz tartozzunk is, azzal, hogy a másik csoport tagjait megbélyegezzük, lenézzük, kigúnyoljuk, nem fogunk nyerni ellenük, csak saját nyájunk támogatását próbáljuk megerősíteni. Ahhoz, hogy valamire jussunk, közös nyelvet kellene találni, hogy közösen megvitathassuk a problémákat. Ha ez nem sikerül, akkor marad a küzdelem, és a győzelem és legyőzetés.
Kinek mi.
Kategóriák:Háttértár
egyharmad 
Vélemény, hozzászólás?