Sok szó esik manapság az alternatív valóságról, mi is sűrűn emlegetjük, de ha igazán szép és szemléletes példát akarnánk rá mutatni, keresve sem találnánk jobbat James Comey volt FBI igazgató múlt csütörtöki szenátusi meghallgatásánál.
Azoknak, akik nem követik nap rendszerességgel az amerikai belpolitikai legforróbb ügyeit sem, emlékeztetőül: James Comey volt az FBI igazgatója májusig, amikor is Trump elnök egyik percről a másikra, igazán megalázó módon kirúgta. (Comey épp előadást tartott, amikor a mögötte levő monitoron megjelent a kirúgásáról szóló hír, amit így a hallgatóságával együtt tudott meg.) A kírúgást Trump azzal indokolta nyilvánosan, hogy Comey elég vitatható módon befolyásolta a tavalyi elnökválasztást azzal, hogy a legkritikusabb pillanatokban a figyelmet a Hillary Clinton féle e-mailekre irányította a nyomozásról szóló bejelentéseivel. Ezekkel ugye épp Trumpot segítette az elnöki székbe és épp a demokraták emiatt követelték a fejét. Persze közben lehetett tudni, hogy ebből az indoklásból semmi sem igaz, a kirúgásra azért került sor, mert az FBI nem volt hajlandó felhagyni az elnökválasztásba beavatkozó oroszok és a Trump csapat összejátszásának vizsgálatával. Ezt egy darabig próbálta tagadni az elnök stábja, de olyan bénán, hogy sok kételyt nem sikerült ébreszteniük.
A kirúgott Comeyt aztán beidézte a szenátus hírszerzési bizottsága és egy nyilvános (TV-ben élőközvetített) meghallgatáson faggatták vagy három órán át. Ha valakit nagyon érdekel és lusta guglizni, itt végignézheti az egészet. Nagyon furcsa eset, hogy van egy nyilvánosan elérhető, végignézhető esemény, aminek ennyire szélsőségesen eltérő interpretációi vannak. Interpretációi? Vessenek egy pillantást a képre, ami a három fő TV csatorna élőben kiadott híradásait mutatja ugyanarról a meghallgatásról:
Ha érteni akarjuk azt, hogyan lehet, hogy az amerikai nyilvánosság két, jól elkülöníthető része ugyanazt a dolgot nézte, de nem ugyanazt látta, figyelembe kell venni a meghallgatásokkal kapcsolatos várakozásokat is. Úgy látszik, hogy a Trumpista jobboldali sajtó nem annyira magára a meghallgatáson elhangzottakra reagált, hanem sokkal inkább azokra a várakozásokra, amik azt a baloldalról körbevették. Reális volt vagy sem, de nagyon sokan az elnök ellenzékéből talán tényleg azt remélték, hogy James Comey kiáll a vizsgálóbizottság elé és vallomása alapján másnap Trump megszűnik elnöknek lenni. Talán valóban van egy ilyen várakozás, hogy jön valaki vagy valami, lerántja a leplet az elnök nyilvánvaló disznóságairól és ezzel végetvet ennek a rémálomnak. Mivel ez nem következett be, a jobboldali média – ami azért tartott attól, hogy valami katasztrófa történik – hirtelen kárörömmel kezdte világgá kürtölni a vallomás lényegtelen részleteit, mintha legalábbis győzelmet arattak volna, mintha legalábbis bizonyítást nyert volna az elnök feddhetetlensége. Pedig erről szó sincs. Az elnök legalább akkora szarban van, mint a meghallgatás előtt. Esetleg nagyobban.
Persze ennek a tanúvallomásnak legalább két értelmezése van. Az egyik, amit minden, normális ítélőképességű ember fel tud mérni, és egy másik, amit a bíróságon, ügyvédek akadékoskodása ellenére bizonyítékként lehet felhasználni.
Röviden: Mit mondott az elnök? Azt, hogy reméli, hogy az FBI felhagy a Flynn, volt nemzetbiztonsági tanácsadó orosz kapcsolatait firtató nyomozással. Utasítást adott erre? Nem csak azt mondta reméli, hogy Comey leállítja. Leállította Comey a nyomozást? Nem. Mit lépett erre az elnök? Kirúgta Comey-t az orosz nyomozás miatt.
Na most akkor megvalósult itt az igazságszolgáltatás akadályozása? Józan ésszel nyilvánvalóan igen, hisz közölték, mit kérnek és amikor nem kapták meg, kirúgták. Jogi szempontból nem, hiszen nem utasította az elnök az FBI vezetőjét a nyomozás leállítására, csak remélte, hogy úgy tesz… és az más kérdés, hogy reménye vesztével, mit cselekedett.
Szürreál? Az, de egy olyan országról beszélünk ahol OJ Simpsont is felmentették.
Igazán tanulságos a meghallgatáson a republikánus szenátorok kérdéseit figyelni, ahogyan megpróbálják időnként kifacsarni az elhangzottakat esetleg kizökkenteni a tanút. Ide kapcsolódik az azótta mémmé vált kiszólás is, mikor az egyik szenátor azzal próbálta szorongatni Comey-t, hogy az elnöknek lehet, hogy hangfelvétele van a négyszemközti beszélgetésükről, mire Comey: Jeszumpepi! Remélem is, hogy vannak felvételek! – ez annyira nem egy kétméteres FBI igazgató szavai, hogy azóta is ezen röhögnek arrafelé. Pedig ha jobban belegondolunk ebben az igazi vicc valószínűleg az, hogy jól értesültek szerint ezek valójában Donald Trump szavai, amikor tavaly nyáron kiderült, hogy az orosz ügynökök figyelték meg annakidején, mikor orosz prostikkal pisiszexelt egy moszkvai hotelben.
Persze a meghallgatás valódi, komoly eredményekkel zárult, és ha valaki képes túltenni magát pártpolitikai elkötelezettsége okozta átmeneti elmezavarán, akkor a következők nyilvánvalók:
- Volt orosz beavatkozás a tavalyi választásokba,
- Volt kifogásolható kapcsolat az elnök stábjának tagjai és az oroszok között,
- Az elnök hazudott Comey kirúgásának indoklásában,
- Comey kirúgása összefüggésbe hozható az orosz beavatkozással kapcsolatos nyomozással,
- Ezekből az következik, hogy a vizsgálat nem, hogy nem állítható le, de kötelező folytatni,
- Lehet, hogy sor kerülhet az elnök beidézésére is, ami ismerve Trump személyiségét, akár katasztrofális eredményekkel is járhat.
Nem véletlen, hogy a jobboldali sajtó megpróbálja elbagatellizálni a Comey vallomást és a vizsgálat megszüntetését követeli. És az sem véletlen, hogy a baloldali sajtó csalódott, mert Comey nem tette meg azt a szívességet, hogy egyedül leváltsa Trumpot. Sajnos nyilvánvaló, hogy az elnök eltávolításához több kell ennél. De ami az igazi kérdés, hogy Trump esetleges eltávolítása esetén mi lesz a Trump hívőkkel, akik jobban hisznek orákulumaiknak, mint a saját szemüknek? Mi lesz az alternatív valóságban élőkkel?
Két megjegyzés, ami viszont figyelemreméltó:
Az egyik, az amerikai államigazgatásban meglévő mélységes mély elkötelezettség az alkotmány és az ország szolgálatára, ami nem egyenlő az elnök iránti hűséggel. Amikor Trump Comeytól személyes lojalitást követel, mire az kénytelen kitérő választ adni és őszinteséget ajánl fel. A két ember nem is érti egymást, amit egymásból értenek, az mindkettőt aggodalommal tölti el.
A másik, hogy az amerikai közvélemény Trump fárasztó médiahekkjei és állandó szereplési kényszere ellenére milyen figyelemmel kísérte a meghallgatást. A nyugati parton helyi idő szerint reggel hétkor kezdődő meghallgatás miatt kora reggel kinyitottak a bárok, ahol sportmérkőzésekre rendszeresített nagy képernyőkön nézték együtt a közvetítést az emberek.
Mindkét körülmény olyan, ami ma Magyarországon, hasonló helyzetben elképzelhetetlen és ez engem végtelenül elszomorít. Viszont halvány reménysugár, hogy Amerikában ezek következményekkel járnak és a republikánusok súlyosan megfizethetik az árát az elnök mentegetésének. Ha nyílvánvalóvá válik, márpedig elég nyilvánvaló már most is, hogy pozícióikért cserébe milyen aljas és primitív játékot űznek az országgal, az a 2018-as mid-term választásokon katasztrofális eredményt hozhat. Ha így lesz, az megfordíthatja az egész politikai wirtschaft menetét.
Ha nem lesz késő. Ne feledjük, Amerika éppen két nagyon súlyos regionális háború kirobbantásán ügyködik, amik súlyos globális következményekkel járhatnak és kiszámíthatatlanul befolyásolhatják az amerikai belpolitika irányát is. Szóval reménykedjünk mi is, hogy megvannak valahol azok a felvételek.
Kategóriák:külvilág
egyharmad 
Vélemény, hozzászólás?