Erre most gyorsan rávághatnánk, hogy senki. Mert annak, ami itt most éppen megy ebben az országban, nagyon nem látszik, hogy lenne jó vége, a tragédiákon meg ugye, nem szokás nevetni.

De nézzük meg egy kicsit közelebbről is, ezt az éppen csak beinduló választási kampányt. (Mert ugye ez az egész Sorosozás, Brüsszelezés, csak a jövő évi választásoknak szól.) A Fidesz így kampányol, mozgósít, és mindenekelőtt provokál. Közpénzből persze, mert ugye a kormánypárt kampánya közügy, sőt közérdek, és de pláne közszolgálat. Ebben a kampányban Orbán megvéd minket, jobbára olyan veszélyektől, melyek vagy nincsenek, vagy maga Orbán provokálja ki őket, jelesül az Orbán rendszer kritikájától. (Nem, nem a migránsokról van szó.) Mert ha jobban belegondolunk, az összes “Magyarországot megvédjük” és “Magyarországot támadják” témára felhúzott szlogen gyönyörűen működik, ha Magyarország helyett Orbán-rezsimet mondunk. Azt gondolhatnánk, ez pompás lelepleződése lehetne a rendszernek, de nem az. Nem az, mert van ebben az országban néhány százezer, de lehet, hogy egymillió olyan választópolgár, akinek az ég egy adta világon semmi problémája nem lenne vele, ha holnaptól Orbán Viktor hatalmának megvédéséért szólítanák harcba az országot. Nekik az már régen egy és ugyanaz.

Mi pedig most egy nagyon fontos emberkísérlet tanúi és alanyai vagyunk voltaképpen. Azt vizsgáljuk empírikusan, hogy vajon hányan vagyunk ebben az országban, akik képesek vagyunk elhinni, hogy Brüsszelt is valójában Soros György irányítja. És ez nem csak afféle össznépi intelligencia-teszt. Sajnos azok, akik ilyesmit hajlandóak és képesek elhinni, azok másra is hajlandóak és képesek, ha a kormány, de leginkább Orbán Viktor őket megkéri. Vagy utasítja. Nagyon úgy néz ki, ez a kampány nekik szól,

Namármost, ha egy ilyen velejéig aljas, náci kampány után, Orbán Nemnáci Viktor egy szép napon arra ébred, hogy rendelkezésére áll egy, morális vagy intellektuális béklyók nélkül önfeledten gyűlölködni képes zombihadsereg, mit tesz majd? A régivágású jobbraszavazók, szoft fideszesek és “nincsenmás-jobbhíjjánakkorakkorlegyenez” szavazók szerint ezt a zombisereget szépen selyempapírba fogják csomagolni a választások után, és visszarakják Pandora szelencéjébe, gondosan kettőre zárják majd rajtuk a zárat.

Vagy nem.

Azért nem, mert Magyarországot (Orbán hatalmát) ezután is mindig támadás éri majd. Kiderül, hogy a gaz ellenség szerint például nem csodálatosan működő a magyar egészségügy, és ezt az aljas rágalomkampányt vissza kell majd verni. Vagy az ártó férgek elkezdik híresztelni, hogy baj van az orosz metrókocsikkal, esetleg elszabotálják a munkát a metrófelújításon, és emiatt többszázmilliárdos kár éri a költségvetést, amit újabb meghívásos közbeszerzésekkel lehet csak orvosolni. Durva dolgok történhetnek még, mégiscsak az lesz a legjobb, hogy ha Németh Szilárd DNS-ének segítségével előállított egymillió önkéntes klón kéri majd a kormányt, hogy korlátozza a sajtó szabadosságát és példásan büntesse meg azokat, akik kishitűséget és rémhíreket terjesztenek.

Lehet ennek jó vége?

És egyébként is. Milyen végről beszélünk? Minek a végén ne nevessen Soros György? Csak mert ez azért csalóka reményt kelthet itt nagyon sok emberben. Márminthogy valaminek mindjárt vége lesz. Sokan például arra asszociálnak, hogy esetleg vége lesz az Orbán rezsimnek, és akkor Soros nem nevethet. Szomorkodnia kell majd. Vagy nem erről van szó? A másik amit nem értek, ez a Soros. Most akkor konkrétan Soros Györgyről meg az ő nevetéséről van szó? Vagy inkább az ilyen Soros-félékről? A Soros bérencekről és soroskurvákról? Természetesen származásra való tekintet nélkül. Mert nyilván mostantól az a Soros, akire én azt mondom, ugyebár. Ahhoz pedig, hogy a Szentatya Sorossága ne okozzon problémát, mégiscsak jobb, ha az embernek előbb elpusztítják az agysejtjeit.

A kampány ezek szerint már most hosszú árnyékot vet, és még nagyon az elején járunk. Még hátra van majd tíz hónap, és már most lehet tudni, hogy nincs az az ár, amit ne érne meg, hogy Orbán Viktor hatalomban maradjon. Tényleg nincs. És amikor egy társasjátékban az a szabály, hogy az egyik játékos akkor is hatost dob, amikor nem dob hatost, akkor a többiek mit csinálnak? Nyilván nevetnek. A végén.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Budapest, Fidesz, Magyarország, Orbán Viktor, politika, Soros