Hát akkor megvettük a Seuso kincset is. Családi ezüst lett belőle, bár én személy szerint nem láttam a Seuso családból senkit a nagy ünneplésen, csak Orbán Viktort, aki szokásához híven megint hülyeségeket beszélt.
Amióta megvolt a nagy bejelentés, azóta megy a találgatás, hogy mi is lehet az a “bonyolult szerződéses konstrukció”, amiben megszereztük a kincsek birtokjogát. Azt mondják erre egyébként azért volt szükség, mert megannyi baromi drágán elvesztett per ellenére a Magyar Állam fenntartotta, hogy a kincseknek ő a jogos tulajdonosa. Így aztán nem lehetett szó adásvételről, csak valamilyen, jogászok által ezer dolláros órabérben évek alatt leegyeztetett ügyletről, melyben nem vételárat, hanem kompenzációt fizettünk.
Hülyén hangzik?
Mert az is. Végül is csak kifizettünk több, mint 13 milliárd forintot a kincsekért. De ez nem vételár, nem. Ez kompenzáció.
Két embert biztosan nem hat meg ez a vélhetően nagyon sok pénzért előállított jogi csűrés-csavarás: Lord Northamptont, aki most kapott egy valag pénzt, és engem, az egyszeri magyar adófizetőt, aki ezt finanszírozom.
Lehet persze mondani, hogy ez legalább nem stadion, pedig szerintem de. Stadion, amiben nem fociznak, nem néznek meccset, még futópálya sincs, de lehet szotyolát köpködni. Nem tart itthon egy orvost sem, nem ad nyelvvizsgát senki kezébe, nem javítja meg a metrót, nem cseréli le a szétrohadt buszt, nem eteti meg a gyereket, nem ad fedelet senki fölé.
Visszaszereztük. Pénzért. Büszkén sunnyogva. Kompenzáltunk egy angol lordot és a magyar miniszerelnököt. De miért?
hárommilliárdért állvány
Miért mondhatja Fürjes Balázs nagyonmegbízott, hogy lehet, hogy a vizes vébé 170 milliárdba került, de akár 270-et is adtak volna érte, mert erre a gazdasági növekedés fedezetet adott, azaz “nem kellett elvonni sehonnan”. Mert a magyar gazdaság növekedése erre való. Seuso kincsekre, tízmilliós szőnyegre, hárommilliárdos állványra a Duna partján. Ki van a seggünk a gatyából, de milyen menő gatyából! És milyen arroganciával mindezt! Ebben Balogh tiszteletes most az ügyeletes (majdnem azt mondtam, soros) bajnok.
Valamit tényleg kompenzálnak. A császár teljesen nyilvánvalóan meztelen, de nehogy már csak holmi ruhát hazudjunk rá! Hazudjunk rá aranypalotában ezüstszálból szőtt gyémántos palástot. Szórjunk rózsaszirmot a lábai elé, hadd higgye, hogy van neki az, ami nincs.
Két dolog nagyon szomorú ebben a komédiában. Az egyik, hogy azt a nyakatekert közgazdasági maszlagot, miszerint ez a fékevesztett pénzszórás valójában “áttételesen megtérülő állami beruházás”, ami segíti a magyar gazdaság teljesítményének növekedését, mennyien elhiszik. És ezek mind statisztálnak is a császár győzelmi menetéhez. És nem tudom, hogy melyik jobb, aki pénzért áll be a sorba, vagy aki ostobaságból.
A másik, hogy az idén végre teljes nyíltsággal csináltak díszletet a parlamentből. Eddig az imitált demokrácia unalmas kulisszája volt, most viszont már bazári látványosságok és sportesemények díszlete. Arra a célra nagyszerűen megfelel.
Csak még kékre kéne festeni.
Kategóriák:egy kis hazai
egyharmad 
Vélemény, hozzászólás?