Mi van, ha a Fidesz elszámolja magát? Ha az egyre több pénzért vett, egyre aljasabb propaganda hatástalan marad? Akiket eddig is mozgatott, azok ugyan még agresszívabbak lesznek, de a többség leszarja. És emiatt esetleg elvesztik a választást. Mi lesz akkor?

Ez nem valószínűség latolgató cikk. Nem vagyok politológus, se pártkatona, hogy a vágyaimat tudománynak vagy közvéleménynek álcázzam. A saját gondolataimat írom, meg azt, ami mások gondolatairól eszembe jut. És úgy látom, hogy van itt egy kérdés, amit többé kevésbé mindenki kerül: mi legyen a fideszesekkel, a fidesz közeliekkel, ha egyszercsak nem lesz meg a hatalom? Lesz-e elszámoltatás?

Az embereknek elege van a rendszerváltásokból, mondják egyesek. Én azt gondolom, hogy ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. Az embereknek a félig megcsinált rendszerváltásokból, a rendszer visszaváltásokból, meg a rendszerváltásnak eladott sumákolásból tényleg elege van. Én nagyon naivan nagyon utáltam, amikor a kilencvenes években “módszerváltás”-nak hívták a rendszerváltást, meg átmentett hatalomról magyaráztak a vesztesek, mert azt gondoltam, hogy a bejövő szabad levegő, a piacgazdaság a maga törvényszerűségeivel és nemzetközi normáival szépen kirostálja majd azt a néhány KISZesből meg ügynökből lett üzletembert és politikust. Tévedtem. A régi hálózati emberek szépen beszőtték a hatalmat jobb és baloldalon, beletanultak az üzletbe, és elmaradt elszámoltatásuk a magyar rendszerváltás legnagyobb deficitje. Persze, hogy mindenki unja már és utálja azt a kutyakomédiát, amit 27 évvel a rendszerváltás után még mindig eljátszunk az ügynöklistákkal. A fiatalok meg nem is értik, mert nem érdekli őket és soha senki el nem magyarázta nekik, miről van szó. Szerintük, aki 27 éve ügynök volt, az már biztosan halott, vagy valami öreg nyugger, aki már nem tesz kárt senkiben.

Ha innen nézzük érthető, hogy a fiatalokra összpontosító pártok, mint a Momentum, túl akarnak lépni ezen. Az ő célközönségük jelentős részét nem érdekli ez a mocsár, ők pozitív üzeneteket akarnak, reményt arra, hogy ezt a szart meg lehet haladni. Nem tudják ilyen szépen elmondani, de próbálják. Majd kiderül sikerül-e.

Minket, nem-annyira-fiatalokat viszont sajnos nem ragad el már könnyen az optimizmus, megszokásból is rágjuk a régi gittet, de az igazán zavaró, hogy nem jutunk vele semmire. Változást nem tudunk elérni, de abba sem tudjuk hagyni. Éppen ezért kérdezem máshogy: mit kezdünk az új önkényuralom kiszolgálóival, ha Orbán Viktor elveszti a hatalmát? Úgy teszünk-e, mintha a Fidesz is csak egy lenne a többi demokratikus párt közül? Alapból elfelejtjük nekik, mit tettek az alkotmánnyal, a bíró függetlenséggel, a sajtószabadsággal, a főügyészi hivatallal, a számvevőszékkel, a jegybankkal? Úgy teszünk, mintha ezek csupán technikai részletek lennének, amin majd elmókolgat a következő parlament, ha ideje engedi?

Mit teszünk majd az adófizetői pénzből hízlalt oligarchákkal? Ha megnyerte hadd vigye? Milliárdos vagyonokkal, amiket az elcsalt uniós forrásokból, magukra írt közbeszerzésekből, megtrükközött, lejátszott, levajazott szerződésekből halmoztak fel? Véletlenségiből tudom, hogyan zajlott egynémely korábbi “elszámoltatás”. Hogyan nem történt semmi a feltárt, jogilag és szakértői véleményekkel alátámasztott polgári vagy büntetőjogi kategóriába eső ügyekkel. Most is ez lesz? És közben nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek azon, amikor az Új Kezdet arról szövegel, hogy vagyonosodási vizsgálatot kér a NAV-tól a mostani politikusokra. Attól a NAV-tól, amelyik elsikálta az áfacsalásokat de feljelentette Horváth Andrást. Ha ez a mostani NAV vizsgálná Rogán Antalt, valószínűleg mindent rendben találna és onnantól Tóninak pecsétes papírja lenne arról, hogy ő faszagyerek. Ezzel az erővel azt is mondhatnák, igaza van Polt Péternek, nincs kormányzati korrupció, hisz szinte egy esetben sem tudnak vádat emelni…

Vagy vegyük inkább a jóindulatúbb feltételezést, hogy egyszerűen nem taktikus a kampány elején leszámolásról beszélni, mert ez esetleg növeli az összetartást és az aktivitást a Fidesz oldalán. Márpedig létezik az elgondolás, hogy ha azt gondolják, hogy megúszhatják, talán hajlandók ilyen-olyan okból átszavazni az ellenzékre a csalódott vagy kiábrándult mostani Fideszesek. Ha a szavazói aktivitást nem tudják növelni az ellenzéki térfélen, akkor racionális törekvés a mérsékelt fideszesek, hagyományos konzervatívok és jobbliberálisok elcsábítása. Márpedig a baloldallal szembeni erős előítélet és ellenérzés ezt a narratívát erősíti. Nem véletlen, hogy tartja magát a hipotézis, hogy egy komoly jobbközép erő esélyes lehetne, és nem véletlen az sem, hogy ennek megfelelően a Fidesz minden középre törekvő ellenzéki erőt megpróbál a balliberális táborba lökni vagy ilyen bélyeggel ellátni.

De lehet-e úgy új jövőt kezdeni, hogy a múltat nem zárjuk le?

Lehet-e versenyképes gazdaságot építeni, ha a “nemzeti tőkésosztály” színe javának egyetlen igazi versenyelőnye és szakmai potenciálja a korrupció és az állami források megcsapolása? Ha csak ehhez értenek, nem fogják-e ezek behálózni az új közhatalmat is? Biztosan megpróbálják majd.

Úgy tűnik nagyon nehéz dilemma ez.

Lehet-e tisztán demokratikus eszközökkel, az írott és íratlan szabályokat betartva, udvariasan és ízlésesen eltakarítani egy antidemokratikus, tolvaj rezsimet, amely beleírta a lopást a törvényekbe és szabályokba, így röhögve mondhatja, semmi szabálytalant nem követett el soha? Játsszunk el a gondolattal: ha most vasárnap lennének a választások és Orbán alulmaradna, mi lenne hétfőn? Megszűnne az Orbán kegyencek mandátuma a legfőbb ügyészségen, a számvevőszéken, az MNB-ben, a NAV-nál az összes hatóságnál és hivatalnál? Megszűnne a médiabirodalom túlsúlya? Nem ők visítanák tele a világot azzal, hogy oda a demokrácia, ha bármelyik, 9-10 évre bebetonozott emberük elmozdítása szóba kerülne? Átállnának?

Orbán számtalanszor bebizonyította, hogy nem csak nem szeret, de nem is tud veszíteni. Ha most bármilyen eszközt megengedhetőnek tart, nem lesz ez másként azután sem, ha esetleg veszít.

Tudja ezt minden ellenzéki párt, mégis úgy tesznek, mintha ez nem így lenne. Még a jobbik tolvajos kampánya sem haladja meg a primitív demagógia szintjét: a tolvajok iránt érzett irigységre épít. Miért? Talán azért, mert annyira lejáratott lemez már az elszámoltatósdi? Vagy azért mert az emberek ennyi elmaradt, elmaszatolt elszámoltatás után már csak legyintenek, holló a hollónak úgysem vájja ki a szemét? Benne van ebben minden az elmúlt 27 év csalódásaiból, ellopott reményeiből, hogy ebből valaha is tisztességes ország lesz. Nem hisz már benne senki, akkor meg csak magát égetné aki ezzel kampányol.

Így van ez?

Az elmúlt néhány év újítása az volt, hogy a politikai elit nem néhány százalékos kenőpénzekért hagyta ellopni az országot egy kiválasztott vállalkozói körnek, hanem strómanokon keresztül maga is oligarchának állt. A “G” nap nagy tanulsága volt, hogy nem megengedhető, hogy a gazdasági hátország önálló cselekvésre képes legyen. Ebből az következik, hogy a mostani politikai elit a választások elvesztése után is példátlan gazdasági erővel és befolyással rendelkezik majd, amit nem restell majd használni is. Ha ez az erő érintetlen marad, az olyan viszonyokat konzervál, amik természetüknél fogva kizárják a nyugati típusú demokratikus működést. A kiskirályok és bárók kora jön el, ahol a királynak lehet koronája és címe, de hatalmat nem gyakorol. Kiegyezik a király a bárókkal vagy megpróbálja megtörni a hatalmukat? Ez az ismerős kérdés messze túlmutat azon, hogy szabályos közbeszerzések zajlottak-e az elmúlt években. A tét, hogy a politikai főhatalmat mi választjuk, vagy néhány oligarcha egy büdös szivarszobában.

Amnesztiát adni azzal csábít, hogy tovább lehet lépni, de valójában azzal jár, hogy a mocskot is visszük tovább.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Budapest, Fidesz, jog, Momentum, Orbán Viktor, politika