Felületes szemlélőnek, bizonyos távolságból úgy tűnhet, hogy a magyarok nagyon jól megvannak ezzel az új önkényuralommal, hiszen “ha most vasárnap lennének a választások” minden közvéleménykutató szerint a Fidesz nyerné azt.

Felületes szemlélőnek, a megfelelő Facebook profillal nézve úgy tűnhet, hogy a magyaroknak rettenetesen elege van már a korrupt és önkényeskedő Fidesz rendszerből, minden posztból árad az elégedetlenség, a kiábrándultság és a harag, a párt és holdudvara minden megnyilvánulását követően.

Lehet-e igaz egyszerre mindkét állítás?

Az egyik lehetséges magyarázat az ellentmondás feloldására az, hogy az elégedetlenkedők valójában nincsenek sokan, de többségük rendeltetésszerűen használja a Facebookot, letilt mindenkit, akinek a véleménye nem illik a sajátjához, a maradékot meg ez alapján már szépen kiszűri neki az algoritmus. Ezek után saját “gondolat buborékjába” zárva már nyugodtan konstatálja, hogy ő a többséggel ért egyet, a világ alapvetően rendben van, az igazság egyszer pedig győzni fog.

A másik lehetséges feloldása az ellentmondásnak az, hogy a Fideszt utálók valójában tényleg többségben vannak, de nem tudják leváltani a pártot, mert “nincs jó alternatíva”. Nincs olyan ellenzéki erő, akit nyugodt szívvel választhatnának helyette. Nincs olyan párt, amiről elhinnék, hogy képes lenne nyerni és képes lenne változtatni a helyzeten, ezért inkább nem támogatnak senkit, ellenzéki aktivitásuk kimerül néhány dühös kommentben vagy Egyharmad poszt megosztásban.

Jóhiszemű feltételezés, hogy ha egyszercsak leszállna a mennyből egy szűzi tisztaságú, előélet nélküli, ámde tapasztalt és közismert, minden problémára azonnali választ kínáló de egyszersmind hiteles ellenzéki politikus, az azonnal megkapná féltve őrzött bizalmunkat és egy csapásra megnyerhetné a választást. Több rossz hírem is van ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy ilyen politikai szereplő nem létezik, de nem is lesz, úgyhogy kár várni rá. Nem csak azért, mert nyilvánvalóak az ellentétek a felsorolt elvárások között, hanem azért mert politikusok nem a semmiből jönnek és nem a semmibe érkeznek. Valahol, valamikor meg kell szerezzék a tapasztalatot, tudást és ismertséget, és ahová megérkeznek ott egy alapvetően ellenséges környezet fogadja őket. Ki fog derülni róluk, akkor is ha nem igaz, hogy rossz emberek, és erről mindenki értesül majd tévéből-rádióból-újságból-internetről.

A másik rossz hír, hogy a választók elképesztően ellenségesek a politikával szemben, és hihetetlen hülyeségekbe kapaszkodnak azért, hogy ne kelljen elköteleződniük. Milyen unszimpatikusan arrogánsak már a Momentumosok? Most jöttek de már meg akarják mondani a frankót, miközben a srácnak ilyen hülye, hipszter feje van? A Momások meg egy csomó lejárt lemez! Kezdjük ott, hogy a Bokrosnak Csomag a keresztneve, ilyen névvel meg ugye mit akar? A Juhász meg drogos, csak a sípoláshoz ért, az meg ugye nem kormányprogram. A DK-sok szerint Gyurcsány a messiás és ez pont az, amit Gyurcsány is hisz magáról, ami kizárja, hogy helyük legyen a nap alatt. A szocik egy bagázs lúzer, csak egymás fúrásához értenek, és még korruptak is, csak most nincs rá lehetőségük. A Fodor meg egy balek. Az LMP? Az csak egy autonóm anarcho-szindikalista szövetség, akik bebizonyították, hogy nem lehet más a politika. Vagy lehet, de inkább ne legyen.

Akkor már inkább a Fidesz.

Tényleg? Ezt fogod mondani a gyereknek, mikor az országot kizárják az EU-ból, mikor itthon embereket bezárnak a börtönbe a véleményük miatt, mikor vízumra vársz, hogy kiutazhass innen látogatóba a rokonokhoz Ausztriába? Azt, hogy a többiek unszimpatikusok voltak?

Három dologra szeretnék reflektálni itt, ami valahogyan illusztrálja, mit gondolunk az országról és annak jövőjéről:

Az új politikai formáció, a Momentum Mozgalom/Párt fesztivált rendezett Bodajkon a minap. Azért ott, mert Szolnokról kidobták őket, mert ugye ellenzékiek, de ez nem zavart senkit. Szóval elutazik erre a bodajki dzsemborira az általam amúgy nagyon kedvelt Tóta W Árpád, hogy kiderítse, mire jó az új párt. Kérdésének lényege, hogy a Momentumosok által eddig előadottakból neki úgy tűnik, alig van a párt készülő programjában olyan, amit eddig más ellenzéki pártok ne mondtak volna, ha meg ugyanazt mondják, akkor mégis mivel indokolják létüket? A kérdés jogos. Kár, hogy a Momentumban még nincsenek jól felkészült megmondóemberek, akik meg tudnák/mernék mondani a választ a kamerába: “Magyarországon ma senkit nem érdekel a pártok programja. Nem olvassák ezeket, különösen nem hasonlítják össze. Ma Magyarországon pártot szimpátia alapján választanak, egy afféle hitelességi versenyben, amiben az győz, akiről elhiszik, hogy csinál valamit. A többi párt már régóta van, de nekik láthatólag nem hiszi el az ország, hogy képesek, hajlandóak valamit csinálni, hátha nekünk összejön.” Ennyi. És lehet, hogy Árpádnak rosszul esik, hogy a DK-sok a hajukra kenhetik a programjukat, de a helyzet ez.

A második jelenség a Jobbik által bedobott cenzus ötlete, hogy aki nem bírta elvégezni a nyolc általánost, az ne szavazzon már, hiszen ha a jogszabályok szerint autót sem vezethet, hogyan választhatná ki az ország vezetésére alkalmasakat? Lett belőle jó nagy felháborodás, részben mert tőrőlmetszett liberálisok találták magukat hirtelen egy platformon a nácikkal, másrészt mert jóérzésű emberek azonnal a kirekeszteni kívántak mellé álltak és kitalálták, hogy a Jobbik javaslata rasszista, mert a cigányokat zárja ki legnagyobb arányban a politikából. Először is a műveltségi cenzus ötlete nagyjából egyidős a demokráciával és erről egyszer írtam már a populizmus előretöréséről szóló posztban, tessék Szókratészt hibáztatni, vagy inkább megnézni miből lesz a populizmus. Másodszor jó lenne, ha nem kevernénk össze a szociálpolitikát a választójoggal. Az, hogy az országban emberek nem tudják elvégezni az általános iskolát választási rendszertől függetlenül tragédia, más szóval ennek a helyzetnek a kezelése akkor is feladat, ha ehhez nem fűződik úgynevezett demokratikus alapjog. Harmadrészt ki tehet arról, hogy a politika, nem csak Magyarországon, kimondottan arra törekszik, hogy ostoba, tudatlan de érzelmileg befolyásolható tömegek manipulálását tekintse a legmagasztosabb politikai rendszernek, a népakarat megvalósulásának, amiben az írástudatlanok politikai döntéshozatali képességének megkérdőjelezése is szentségtörés? Két illúzió vív itt csatát: az egyik szerint a politika feladata lenne visszatérni a tényalapú, korrekt tájékoztatásra épülő érdemi vitára, a másik szerint ez addig úgysem valósulhat meg, amíg a hülyék szavazata ugyanannyit ér, mint az okosoké. (Utóbbi esetben csak a hülye definíciója kérdéses.) Igen, a Jobbik javaslata politikai és nem filozófiai. Kiszámolták, hogy az előítéletes társadalomban támogatásra számíthat a javaslat, ami nem mellesleg a Fidesznek ártana a legtöbbet, mert ők rendelkeznek a legnagyobb vásárlóerővel a szavazatok piacán.

De ettől még kérdés marad a kérdés, hogy miért válik a politika valóságshow-vá, az értelmes választónak mi a felelőssége ebben és mik a lehetőségei a változtatásra? Nekem az a határozott álláspontom, hogy a választástól távol maradás, vagy a Fideszre szavazás tovább rontja a helyzetet.

A harmadik sztori, ami borzolta a kedélyeket nemrégiben, az a gyalázat, amit a BKK és a T-Systems közösen adott elő az e-jegyrendszer bevezetése kapcsán. Feljelentették azt a szerencsétlen srácot, aki felfedte a legnagyobb biztonsági rést a rendszeren, mert “nem volt más lehetőségük” (de volt). Aztán kiderült, hogy az egész projekt bűzlik a politikai korrupciótól, szabálytalanságoktól, hozzá nem értéstől és arroganciától, de természetesen felelőse az nincs neki. És ebben a sztoriban a T-Systems már gyakorlott játékos, az Origóval történtek óta tudjuk róluk, hogy legnagyobb magyarországi megrendelőjük kedvéért bármire hajlandóak, pénz, erkölcs, szakmaiság kurvára nem számít. De mégis miért viselkednének máshogyan? A T egy üzleti vállalkozás, aminek fő célja nem Magyarország demokratikus rendjének védelme, hanem a profit. Ha minden magyar egyéni előfizető és kisvállalat felmondta volna a T-vel kötött szerződését a felháborodás kapcsán, talán elgondolkodnak, de az előfizetők túlnyomó többsége jobban szereti a hűségidő nyújtotta kedvezményt meg a változatlanság kényelmét, mint azt a macerát meg esetlegesen néhány száz forintnyi költséget, amibe ez neki került volna. Márpedig ha az előfizetőket, választópolgárokat annyira nem érdekli az erkölcstelenség és a regnáló politikai önkény feltétel nélküli kiszolgálása, akkor őket miért érdekelje?

Kinek a dolga a magyar demokrácia megvédése?

Not my fucking job

Azt hallom néhány ismerősömtől (nem reprezentatív felmérés), hogy olvassa, de nem osztja meg Facebbokon az Egyharmad posztjait, mert attól tart, hogy rossz fényt vet rá, esetleg munkahelyén, vállalkozásában hátrányba kerül, ha kiderül róla, egy véleményen van velem. Náluk már működik a B-terv. Mindannyiuknak méltányolható egyéni indoka van a lapításra, cuki gyerekek, évtizedek óta épített szakmai karrier, vállalkozás, ahol az alkalmazottak fizetése függ attól, hogy a cég ne kerüljön feketelistára. Jelenleg ezek a remek emberek (nem irónia), mind utálják, hogy hallgatásukkal, tétlenségükkel hozzájárulnak a rendszer fennmaradásához, de nem szeretnének részt venni egy vesztes forradalomban. Azt remélik, hogy jön majd valaki, aki helyettük megoldja a helyzetet, aki hősiesen kiáll, és megvívja a harcukat. Ha találnak valakit, akiről el tudják hinni, hogy esélye van győzni, azt majd támogatják szavazatukkal. A helyzet paradox, mert “mindenki” erre vár, tehát senki nem kapja meg azt a támogatást, amivel esélye lenne a győzelemre, és amíg nem kapják meg, nem is lesz esélyük. A kör ezzel bezárul.

Kategóriák:egy kis hazai, Vendégoldal

Címkék:Budapest, Fidesz, Magyarország, Momentum, politika, utópia