Mondhatnám, hogy érdekes időket élünk, de nem lenne teljesen igaz. Pontosabban boldogok azok, akik számára ezek az idők érdekesek, mint ahogyan én is boldogabb vagyok, mikor a peloponészoszi háborúk érdekes időszakát tanulmányozom, szemben azokkal a görögökkel, akik éppen megélték, vagy a Római Birodalom bukása is igen érdekes innen nézve, ott és akkor meg ugye legkevésbé az érdekes jelző illet rá.

Sokan most eszmélnek rá, hogy oda a magyar demokrácia, sokan pedig még most sem. Ez utóbbiak most éppen arra buzdítanak, hogy adjunk össze néhány százmilliót a Jobbiknak, akitől Orbán Viktor döntésére most a választások előtt egy kicsivel az állam elvett minden pénzt. Orbán Viktornak ilyen a humora, hogy azon röhög, hogy néhány utópista, holdfénynyalogató demokrata majd pénzt küld a szélsőjobbos Jobbiknak és azt hiszi, hogy ettől megmenekül a demokrácia. Hahaha…

Milyen demokrácia?

Könyörgöm, magyarázza már el nekem valaki, hogy a Jobbiknak adott pénz hogyan teremt demokráciát Magyarországon? Hogyan lesz pártatlan az Állami Számvevőszék, a Legfőbb Ügyész, a NAV, az Alkotmánybíróság, hogyan lesz Magyarországon liberális demokrácia attól, hogy a Jobbik pénzt adhat Simicska Lajosnak a plakátolásért? Mert a Fidesz éppen most, az ÁSZ döntésével bizonyította, hogy a jövő évi választást bármi áron nyerni fogják.

Mi akadályozza meg Orbán Viktort, hogy az összeadott pénzt ne vegye el megint? A törvények uralma? Az utcára tóduló népharag? Egy szokatlanul éles hangú közlemény valamelyik EU politikustól? A többi fideszes politikus ellenkezése?

2010 óta sok-sok lépésben bontották le a magyar demokráciát, ami olyan volt amilyen, de volt. Most meg nincs. És néhány százan folyamatosan pofáztunk, hogy az alkotmány, a törvények, a fékek és ellensúlyok rendszere, a sajtó függetlensége… blablabla… nem érdekelt senkit, mert sokkal jobb sztori volt, hogy milyen hülyék a szocik, mekkora patkány a Gyurcsány, pofára esik-e az LMP végre a nagy elvszerűségében, és hát lop a Fidesz, csak a nagypofájú Simicska helyett Orbán már névtelen senkik számlájára íratja a csilliárdokat miközben azok ellen uszít, akik a lóvét, mint ostoba hivatalnokok, rendesen utalják. És miközben ezek a sztorik tényleg jók, és biztos érdekesek is lesznek valami hülye történésznek kétszáz év múlva, azért egy dologra alkalmatlanok voltak: nem sikerült megállítani velük a magyar demokrácia felszámolását.

Az istenadta nép

Tíz disznóval több

Mert persze meg lehet sértődni azon, hogy Orbán lefélázsiaizta a magyarokat, elvakultabbak le is hülyézhetik emiatt, de tény ami tény, a magyar választópolgárokat egyáltalán nem érdekli a demokrácia, nem zavarja őket túlságosan a korrupció, nem tudják, hogy miért lehetne jobb ennek az országnak, ha nem csak irígykedne a nyugatra de próbálna is tenni valamit, hogy jobban hasonlítson rá. Ebben az országban a választók döntő többsége szerint nagyjából minden rendben van, kárörömmel nézik, hogy vinnyognak a libsik, mert nem látják be, hogy ők maguk ugyanígy jogfosztottá váltak. És ezeknek a választópolgároknak egy része Jobbik szavazó, akik most egy kicsit rosszul jártak, de a demokrácia nevében pártjuk megmenthető.

És innen már egyenesen következik a kérdés:

Lehet-e egy önkényuralom által vezetett országban demokratikus módszerekkel demokráciát csinálni a nép akarata ellenére?

Elvesztette volna-e Hitler a választást 1938-ban, ha az teljesen demokratikus és szabad lett volna?

Lehet szörnyűlködni, meg persze lehet az ellenzéket hibáztatni, hogy nem fog össze, de azért nézzünk már körül! A baloldali ellenzéknek nincs egyetlen olyan pártja sem, amelyik ma biztosan képes lenne akár egyetlen egy egyéni körzetet is megnyerni önállóan! Olyan pártok képtelenek a megegyezésre, melyek külön külön nem érnek semmit. És nem csak azért nem érnek semmit, mert olyan a választási rendszer, mert Orbán beépített diverzánsai bomlasztják őket, mert már csak imbecilisek hajlandók szocialista politikusként élni, hanem mert a választókat ez nem érdekli. Nem szerveznek jobb pártokat, nem támogatnak értelmes pártokat sem, nem kezdeményeznek, nem kényszerítik ki, hogy az ellenzék pártjai jobbak legyenek. A legsikeresebb megmozdulások, néhány tízezres tüntetések közös jellemzője az volt, hogy az ellenzéki politikai erők nélkül zajlottak le, mert a tiltakozók kiutálják az ellenzéki pártokat, akik viszont képtelenek ezeket az ügyeket magukévá tenni.

A szabad sajtó maradékában minden információ elérhető ahhoz, ami egy rendes országban, demokratikus közvélemény esetén bármilyen politikai pártot megbuktatna.  De nem tudod olyan hangosan ordítani ezeket a híreket, hogy akár egy álmatlan éjszakája is legyen miatta bárkinek a Fideszben. Ezért van még mutatóba szabad sajtó, de már nem sokáig, mert lassan fölöslegessé válik és anyagilag ellehetetlenül.

A privatizált ország

A fiatalabbak nem emlékeznek rá, de annak idején, a kilencvenes évek legelején itt állt az ország teljesen legatyásodva, a szocialista állami ipar és kereskedelem pedig lassított felvételhez hasonlóan dőlt össze éppen a szemünk előtt. Az Antall kormány szeretett volna valahogy rendes magángazdaságon alapuló piacgazdaságot, de senkinek nem volt egy vasa sem, így ha nem akartunk mindent odaadni bagóért a külföldieknek, muszáj volt ingyen szétosztani. Persze ezt nem lehetett így kommunikálni, úgyhogy a vállalatokat pénzért osztották, csak éppen adtak hozzá rendkívül kedvező feltételekkel hitelt is. Ha elég bátor voltál, gyorsan kapcsoltál és voltak kapcsolataid, akkor fel mertél venni pár százmillió forintnyi hitelt úgy, hogy előző havi fizetésed tízezer forint volt, majd megvettél egy céget a hitelből. Három lehetőséged volt ezután: a cég eszközei egy részéneknek eladásából visszafizethetted a hitelt, ha akartad, és a maradék a tied volt. Vagy eladtad az eszközöket, lenyúltad a pénzt, a hitelt hagytad bedőlni és röhögtél a markodba. Vagy esetleg olyan lúzer voltál, hogy megpróbáltad fenntartani a vállalatot, fizetgetted a hitelt, aztán szépen lassan csődbementél, ahogy amúgy is csődbe ment volna a cég, mert eleve egy versenyképtelen, tőkehiányos, szocialista vacak volt.

Miért mondom ezt el?

Azért mert nagyjából ezt történt most az országgal. 2010-ben Orbánék hozomra átvették a szociktól legatyásodva, majd az adóságszolgálatot rendbetéve elkezdték a saját hasznukra üzemeltetni. Csak az EU forrásokból beáramló több ezer milliárd forintból többszáz milliárdot tettek el, és tesznek el ma is, és mindaddig el fogják tenni, amíg lesz mit. És ebből a pénzből megvettek mindent amire szükségük volt, magáncégként ruháztak be azokba a stratégiai ágazatokba, amiket aztán állami pénzből és a jogi környezet alakításával helyzetbe hoztak, hogy aztán így, részben adófizetői pénzből, részben a paici verseny torzításával és mások tönkretételével fialtassák és tisztára mossák a lopott pénzt. Ebből a pénzből “piaci alapon” tudták megvásárolni a független sajtót, amit aztán állami megrendelésekkel finanszíroznak tovább. Ez az ország ma naponta termel milliárdokat Orbán Viktor által kinevezett vagy jóváhagyott magánszemélyek nevén lévő érdekeltségeknek, amelyek azon túl, hogy semmivel nem járulnak hozzá az ország versenyképességének javulásához, hajlandóak Orbán bármilyen kérését finanszírozni, és tízezerszám tartanak el olyan rendszerhű menedzsereket, akik talán maguk is elhiszik, hogy egy ország erre való, így kell működnie.

Az ország úgy lett az ő saját magánbirtokuk, hogy magától az országtól vették el a rá valót.

Van olyan, aki elhiszi, hogy ezt a rendszert demokratikus módon, választások útján hajlandók feladni és még asszisztálnak is majd a rendszer védelmére beépített ügynökeik, a legfőbb ügyész, az alkotmánybírák, a NAV elnöke és a többi apparatcsik kifüstöléséhez? Van olyan, aki azt képzeli, hogy miután magántulajdonukká tették az országot, nem ők lesznek, akik ezt a magántulajdont minden törvényes és törvényessé tehető (esetleg nem törvényes) eszközzel megvédik? Van olyan aki azt hiszi, hogy az Orbán rendszer létrehozta tulajdoni viszonyok meghagyásával is le lehet váltani a rendszert? Vagy azt hiszik esetleg, hogy ha futni hagyják a milliárdos strómanokat, akkor akkor megmarad a legitimitásuk?

Mocskos időket élünk. Bemocskolnak bennünket is.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Budapest, Fidesz, Jobbik, jog, NAV, politika, Soros