Évi négyszáz túlóra osztva évi ötvenkét héttel, az heti 7,69 túlóra. Ha a pisiszünetet is beleszámítom, az pont egy teljes munkanap, legyen mondjuk szombat, nehogy ne lehessen tőle elmenni templomba. Szóval az a munkáltató, amelyik élni kíván pártunk és kormányunk nagylelkű ajánlatával és maximálisan kihasználja lehetőségeit, voltaképpen bevezeti a hatnapos munkahetet.
Persze fizetni, azt majd ráérünk később, itt van addig is egy mosolycsekk, váltsd be a büfében a Marikánál.
Nem annyira új találmány ez, csak elég hosszú memória kell hozzá. Annak idején a komcsik is megijedtek a szabad szombattól, úgyhogy szigorúan önkéntes alapon lehetett kijelölt szombatokon dolgozni mindenkinek ingyen, nehogy ne teljesüljön az ötéves terv. Úgy hívták kommunista szombat.
Nem bírnak szabadulni a régi reflexektől.
Nyilván van az országnak olyan pontja, ahová sehogyan sem bír beszivárogni annyi munkaerőhiány, hogy a melós, akivel közlik, hogy mostantól minden szombat munkanap, nem tudja felmutatni a középső ujját, mert mi lesz a családdal, ha őt innen kirúgják és a legközelebbi másik munkahely több mint harminc percnyire van sárgabusszal. Nyilván van ilyen.
Igazából azonban némi fejszámolással kimatekozható, hogy melyek azok a munkáltatók, akik leginkább rá vannak szorulva, hogy maradék munkaerejükből a szart is kipasszírozzák. Iskola- és kórházfenntartók, önkormányzati vagy állami szociális intézmények. Ügyelet, sürgősségi osztály, napközi, tizedik órában megtartott felvételi előkészítő, mindennapos testnevelés után mindennapos áhítat, természettudomány helyett hazaszeretet, hajléktalanok távoltartása az érzékeny lelkű állampolgároktól. Van itt feladat dögivel. Csak pénzt nem akarunk rászánni, meg komolyan venni a feladatot, de azért vannak az állami rabszolgák, hogy megcsinálják. Kötelességtudatból, hazaszeretetből, elhivatottságból vagy csak úgy jobb híjján. Egyremegy.
Az a nyugati tőkés, aki ide gyárat tervezett, nem olyan hülye ugyanis, hogy megtérülését egy ilyen kretén jogszabályra bízza. Ő pontosan tudja, hogy mit jelent munkavállalókat megtartani. Elég régen csinálják már. És elég régen nézik már a magyarországi jogbiztonság hűlt helyét, hogy tudják, errefelé a törvény kockázat, nem garancia.
forrás: 444!
Mindez talán szót sem érdemelne, ha a rabszolgatörvény nem mozgatta volna meg a parlamenti balerinaellenzék képzeletét annyira, hogy kilenc év orbanizmus után egyszercsak úgy csináljanak, mintha lennének. És a reakció nem vinné defenzívába Orbánékat, és nem kerülne elő a könnygáz, nem kellene megint vidéki rendőröket buszoztatni Pestre, hogy féken tartsák a bűnös várost. És ha nem lenne benne a pakliban, hogy hibáznak, és a helyzet kicsúszik a pontosan eltervezett irányítás alól.
Megannyi feltételes mód.
Lehet, hogy ez az új netadó, és egy nagyvonalú gesztussal kimentik magukat, sőt eljátszhatják a belátó döntéshozót. Lehet, hogy nagy magabiztosságukban túltolják és példát statuálnak. Lehet, hogy ürügyet akarnak valami másik gonoszsághoz.
A legvalószínűbb forgatókönyv mégis az, hogy az egész csak figyelemelterelés, mert miközben mindenki a rabszolgatörvényen rugózik, szinte fű alatt megszüntették a független bíráskodást Magyarországon, de ez szinte senkinek sem tűnik fel. És ez az igazán szomorú.
Kategóriák:egy kis hazai
egyharmad 
Nekem speciel alaposan feltűnt, ahogyan az is, hogy az EU-s választásokon fű-fa-virág és mindenfajta ásványok is részt vehetnek, legalábbis a határon túl kelet felé. A semjén nevű büszkélkedik vele. Nem is véletlen, hogy Weber úr nem a fideszorbánt támadja, hanem a komplett Magyarország népét, úgyhogy az ellenzéknek csak hátrébb az agarakkal, nagyon kellenek azok a néppárti szavazatok.
“…az egész csak figyelemelterelés, mert miközben mindenki a rabszolgatörvényen rugózik, szinte fű alatt megszüntették a független bíráskodást Magyarországon, de ez szinte senkinek sem tűnik fel. És ez az igazán szomorú.”