Manapság tele a padlás apokaliptikus jóslatokkal. Jön az új gazdasági világválság, nagyobb lesz, mint az előző. Kipukkan az ingatlanpiaci lufi, kiderül, hogy a semmire vettél fel egyre dráguló hitelt. Diktatúrák veszik át a hatalmat, a demokrácia és a szólásszabadság a végóráit éli egy csomó országban, nekünk ezért még külföldre sem kell menni. És persze az egész nem számít majd, mert jön a klímaváltozás, és abba meg százmilliók halnak bele vagy mennek tönkre. Minden igaz persze, de mégsem pánikolunk. Miért? Mert abban bízunk, hogy mi valahogy mégis megússzuk. Nyugalmunk alapja tehát a bizakodás.

Talán meglepő amit mondok, de szinte sosem volt még ennyi bizalom a Földön. Oké, az előző világválság előtt, nagyjából 2008 nyarán, akkor voltunk a csúcson, onnan estünk vissza egy kicsit, de ez a visszaesés azért tűnik nagynak, mert nem tesszük történelmi távlatba.

Évezredeken át az embereket bizalom helyett valamilyen hit tartotta féken. Mikor bizalmukat valami természetfeletti hatalomba vetették. A földi hatalmak ezt a kezdetek óta táplálták és kihasználták saját uralmuk égi eredetére való hivatkozással. Volt alapja ennek a hitnek? A hitek védelmezői szerint igen. Sőt, nem átallják azt állítani, hogy az általuk propagált hit háttérbe szorulása okozza a világ romlását. (Elhivatottabbak szerint magát a világ végét, ami mindig jövő péntekre várható.)

Mégis úgy tűnik, hogy amikor a hitnek leáldozott, nevezhetjük ezt a felvilágosodás korának, a világ összeomlása helyett valami érdekes dolog vette kezdetét. Az emberek bizalmukat egymásba helyezték. Furcsának tűnik, mikor ezt mondom és közben volt fasizmus, kommunizmus, két világháború és néhány random népirtás, meg egy hidegháború, de mindezek ellenére fenntartom, hogy ezek ellenére, vagy épp ezek miatt, az emberiség egy jó része ráeszmélt, hogy van más út.

Talán a ráeszmélés nem elég jó szó, hiszen sokakban máig nem tudatosult, hogy miről van szó. A legkézenfekvőbb példája ott van a zsebedben, az emberiség bizalmának profán megtestesülése:

A pénz

Készpénz vagy kártya? – ezt kérdezi a pénztáros, mikor sorra kerülsz. Fel sem merül benne, mint ahogy benned sem, hogy nem akarod kifizetni a tábla csokit a kosaradban. A csokit, aminek alapanyagát egy másik kontinensen termelték. Az ottani kakaóbabtermelő parasztok, épp úgy mint a szállítóhajó tengerészei, a csokigyári munkások, újabb szállítók, és végül a pénztároslány, mind mind úgy mennek munkába minden nap, hogy te ott a pénztárnál helyesen döntesz, és kifizeted munkájuk néhány másodpercét.

De belegondoltál, hogy mégis mi az, amivel fizetsz. Az a papírdarab, vagy az a plasztikkártyán rögzített kód micsoda?

Egy ígéret

Sem a papírnak, amire a pénzt nyomtatták, sem a kártyának, sem a rajta rögzített egyeseknek és nulláknak nincs önmagában értéke. Annyit biztos nem érnek, mint a tábla csoki. Mégis elfogadják más emberek, mert bíznak benne, hogy mások is elfogadják tőlük. Ők sem gondolnak bele, hogy hasznos munkával kerested-e meg ezt a maroknyi ígéretet, vagy máshogyan, mert bíznak abban, hogy az ígéret, származzon bárhonnan, ugyan annyit ér, mint amit ők adtak érte. Ami szintén lehet egy ígéret.

Vettél valamit az interneten? Valahol, a világ másik végén egy ismeretlen ember postára ad egy csomagot, benne egy értékes műszaki cikk, mert a számítógépe képernyőjén mindenféle krikszkraksz jelek azt mutatják, megígérted neki, hogy másnap az étteremben ő és a barátnője nyugodtan vacsorázhatnak romantikus gyertyafénynél és nem kell attól tartani, hogy a végén mosogatnia kell. Eközben te itthon viszonylag nyugodtan várod, hogy karácsonyig megjön a csomag, amiért olyan sokat mosogattál.

Minden, amit ebben a pillanatban magad körül látsz, ilyen beváltott ígéretek láncolata.

Azt mondod, hogy a kereskedés majdnem egyidős az emberrel? Azt mondod, már a középkorban is volt pénz? Nos, igen. De még ha volt is pénz a középkorban, az még mindig cserekereskedelem volt. Árut adtunk áruért, csak néha az egyik áru arany volt, amit valamiért mindenki nagyon szeretett. És ez az arany fétis, ha nem is közvetlen módon, egészen 1973-ig végigkísért minket, ekkor szűnt meg a Bretton Woods-i rendszer és szűnt meg a dollárnak és rajta keresztül a többi devizának az aranyra válthatósága. Azóta minden annyit ér, amennyit elhiszünk róla.

És nem dőlt össze a világ

Vagy legalábbis nem azonnal. Kialakult a világkereskedelem és a világot átszövő pénzügyi rendszer hatalmas méretű, rendkívül bonyolult és igen kifinomult rendszere, amelyben különböző világnézetű, vallású, bőrszínű emberek a világ minden táján ugyan abban a rendszerben hisznek és gondolkodnak. Abban, hogy az ígéretkeknek értéke van. Nem mindnek ugyanannyi, de ezek egymással összevethetők, átszámolhatók, kicserélhetők.

Van-e a bizalomnak értéke a mindennapokban?

Talán a bizalomnak ez a kiáradása megszüntette a lopást? Azt, hogy egyesek abból élnek, hogy visszaélnek mások bizalmával? Vagy sokkal nehezebb ma lopni, mint régen? Nem. Lopni, csalni sokkal könnyebb, mint régen. Sokkal többet lehet szerezni, mert egyszerűen nagyságrendekkel több vagyon heverész szerteszét, mondhatnám karnyújtásnyira, és annyira nem is védjük jobban. Ha a középkorban annyi vagyonod volt, mint most egy átlagos banki igazgatónak, akkor a házadat várfal vette körül, és húsz-harminc poroszló őrizte éjjel-nappal. Ehhez képest ma egy társasházi lakásban élsz, ajtódon maximum két zár van, van egy lakásbiztosításod és mindenki tudja, mikor utazol el két hétre, mert a gyerekeid vagy a feleséged azonnal megosztja a világhálón, hogy mit kajáltatok ebédre azon a szigeten, hajón, vagy síparadicsomban.

Megvakult akkor ez a bizalom? Nem hisszük talán, hogy meglophatnak minket?

Nem. Egy érdekes átalakulás ment végbe nagyon sok embernél. Beköltözött a fejükbe egy kopaszodó, szemüveges könyvelő, aki időről időre afféle költség-haszon elemzést készít, és személyre szabott választ ad arra a kérdésre, mennyire érdemes védekezni és aggódni. Kell-e páncélszekrény a lakásba? Sumérul kell-e leírni a titkos jelszavakat az internetbankhoz, facebookhoz, meg az egymillió másik alkalmazáshoz? Kell-e havonta PIN kódot cserélni mindenen? És egyáltalán, mennyi az a kockázat, amivel együtt lehet élni?

Az erre adott válaszok persze egyéniek, de én mégis azt figyeltem meg, hogy országonként is nagyon eltérők. Skandináviában is, mint mindenhol, az emberek a kávézókban a kütyüiket bámulják, laptopjukon dolgoznak. Ha ki kell menni, nem csomagolnak össze és öltöznek fel minden pisiléshez, hanem otthagyják az asztalon-széken a cuccot, ami általában ott várja őket, mikor visszajönnek. Mikor erről olvastam, erősen kételkedtem, de ugye én itthon szocializálódtam. Aztán amikor Koppenhágában két diáklány a mellettünk levő asztalnál ránk, gyanús külföldiekre bízta többszázezer forintnyi értékű cuccát, míg ők kimentek cigizni, hogy aztán egy óráig ne jöjjenek vissza, akkor kezdtem megérteni, hogy ott máshogy megy a matek. Tolvajok ott is vannak, de annyian nincsenek, hogy emiatt megérje, hogy az ember egész nap aggódjon. Időnként történik baj, de csak a beteg emberek stresszelnek folyamatosan.

És ez fontos

Mert mindig volt, és mindig lesz, aki visszaél a rendszerrel. És a rendszer védekező mechanizmusai legalábbis követik a csalók, tolvajok technikáját. De ez a folyamat nem ingatja meg a rendszerbe vetett bizalmat. Továbbra is használunk pénzt, ha ellopják a hitelkártyánkat, kérünk másikat, ha feltörik a levelezőrendszerünket, jelszót cserélünk, ha betörnek a lakásunkba, riasztót vagy kamerát szereltetünk fel. De nem kezdünk aranyat követelni a munkahelyen fizetésnek, nem kezdünk titkosírással papíron levelezni, nem állítunk poroszlókat a lépcsőházba és nem ásunk vizesárkot a ház köré.

Azért nem, mert hisszük és szeretjük úgy tudni, hogy a bizalom rendszere jó. Jobb, mint a falak, őrök, és rablólovagok rendszere.

Mert mi történik, ha elveszítjük?

Mi történik, ha kiderül, hogy nem csak csalók vannak a rendszerben, de maga a rendszer csal? Mi lesz, ha kiderül, hogy a tudomány is csak egy vélemény, véleménye meg ugye mindenkinek lehet, és nehogy már másé többet érjen, mint az enyém! Mi lesz, ha kiderül, hogy a barkácsbolti vízmérték nem mutatja meg a földfelszín görbületét? Mi lesz, ha kiderül, hogy a védőoltás valójában szándékos mérgezés? Mi lesz, ha kiderül, nem vagy jobb ember attól, hogy ugyanazért a munkáért több pénzt kapsz, mint mások? Mi lesz, ha kiderül, hogy nem csalók lopják el az adataidat a rendszerből, hanem a rendszer van azért, hogy ellopja az adataidat? Ha kiderül, hogy az állami hatóságok nem képesek kinyomozni, kik jelentenek veszélyt a társadalomra, és ezért falakat kell építeni és mindenkit potenciális terroristának kell tartani? Téged is. Mi történik, ha kiderül, hogy nincsenek hírek? Csak szándékos manipuláció van. Mi lesz, ha kiderül, hogy mindenki valaki másnak az embere? Mi lesz, ha kiderül, hogy a világ pénzügyi rendszere olyan bonyolult, hogy az eseményeket gyorsan már csak szuperszámítógépek látják át, és emiatt ők is hozzák meg a döntéseket? Mi lesz, ha kiderül, hogy az amit saját vagyonunknak hittünk nem más, mint mások ígéreteinek gyűjteménye? Mi lesz, ha kiderül, hogy olyan szegények vagyunk, hogy már ígérni sem tudunk?

Azt hiszem akkor mehetünk vissza a balettba ugrálni.

Kategóriák:Háttértár

Címkék:bizalom, biztonság, gazdaság, pénz