Jajj, mi lesz most? Kiteszik a Fidesz az Európai Néppártból!

Hát ki. És ebben nem az az érdekes, hogy miért, hanem az, hogy miért most? Mert ugye úgynevezett európai értékeket már nagyon régen sért a Fidesz, lebontotta szépen a demokráciát idehaza lépésről lépésre, gyűlöletet is szított már, nem csak szerencsétlen migránsokkal, de “Brüsszellel” szemben is, tehát elvileg minden ok adott volt eddig is. Mi tartotta vissza őket eddig?

Hát elég megnézni Weber úr ezügyben előadott töketlenkedését és hamarost kirajzolódik, hogy a Fidesszel és Magyarországgal szembeni tökösebb fellépést eddig is jellemzően a német CDU-CSU fogta vissza. És nem azért mert akár Merkelnek, akár a többi kipróbált kereszténydemokrata politikusnak annyira bejött volna Orbán ‘vendégségben-asztalközepére-szaró’ Viktor stílusa, hanem azért mert egyrészről a Fidesz sokáig kettős játékot játszott: Itthon “belpolitikai okból” kicsit Sorosozott, meg migránsozott, meg brüsszelezett, de odakint mindig fegyelmezetten szavazott akár az ellenkezőjére is az itthoni retorikának. És Weber kínos adok-egy-ultimátumot-de-holnap-majd-visszaszívom szánalmas próbálkozásai pont erről szólnak, mármint arról, hogy a Néppártnak és neki személy szerint mennyire jól jönnének Orbán fegyelmezett szavazatai. Másrészről meg igen jelentős német beruházások vannak Magyarországon és a német ipar érdekeit szem előtt tartó német politikusok ezen érdekek mentén igenis hajlamosak eltekinteni bizonyos dolgoktól. “Az autógyárak tartották hatalomban Viktort” – volt szokás mondani mostanáig, ami kicsit sarkos megfogalmazás, de tartalmaz jelentős mennyiségű igazságot.

Mert Orbán, aki nagyon régen nem hisz már semmilyen értékelvű politizálásban, otthon érzi magát ebben az adok-kapokban, minden eszközzel támogatja a multik gigaberuházásait közpénzből, mert tudja, hogy ezek aztán szó szerint aranyat érő túszok lesznek az EU-val való alkudozásban.

És mit érdekli az autógyárakat és ide települt beszállítóikat, hogy milyen rasszista uszító politika intézi nekik a milliárdos támogatásokat? Ráadásul helyi korrupcióval sem kell számolniuk, nálunk ez is központosított, mondhatnám egyablakos az ügyintézés. Ők profitért jönnek ide, amit aztán azonnal haza is visznek, mert persze nem bíznak annyira a rendszerben, hogy itt merjék hagyni. Inkább vállalják az otthoni magasabb adókat, de Magyarországon olyan kevés profitot vallanak be, amilyet csak lehet. (Tessék megnézni az Audi válaszát a szakszervezetnek, ahol ezt gyakorlatilag be is vallják.) Zavarja-e a német ipari lobbit, hogy mi Putyin ölében ülünk? Nem nagyon. Egy kis orosz korrupcióért ők se mennek a szomszédba, (lásd Schröder FB tagságát a Gazprom leányvállalatban az Északi Áramlat 2-ért cserébe). Ezek sokkal fontosabb érvek egy CDU-FIDESZ békítőtárgyaláson, mint az, hogy van-e migrációs veszély, ami igazolná a uszítást, és mennyire sértő, hogy tőlünk “migrációt támogató” jelzőt kap bárki, aki bírálni meri a Fideszt.

Na jó, azt már tudjuk, hogy a Néppárt mennyire elvszerű bagázs, és miért voltak hajlandóak eddig tűrni, hogy a FIDESZ használja őket.

De milyen játékot játszik Orbán Viktor? Nos ő már régóta úgy érzi, hogy kinőtte a minden-magyarok-miniszterelnöke szerepkört, és “Európai tényező” szeretne lenni évek óta. Akár azon az áron is, hogy a tényezőség Európa, de legalábbis az EU szétverését jelenti. Ha pedig károkozási képesség maximalizálására tör valaki, akkor nagyon is célszerű ezt a tevékenységet a centrumban, a legnagyobb frakcióban végezni. Persze, hogy retorikája és konkrét politikája alapján már réges-rég az euroszkeptikus frakcióban lenne a helye, de az csak az olyan macskajancsiknak volt eddig pálya, mint Nigel Farage, aki otthon még egy nyomorult képviselői helyet sem tudott szerezni.

Eddig.

Mert most, ha Orbán ütemérzéke nem csal, jön a fordulat, és az euroszkeptikus erők nagyot nyernek az európai parlamenti választásokon, és ha jól taktikázott Orbán, akkor őt ezen új erő a pajzsára emelheti. Ráadásul a Fidesz megnyerése kettős haszon, hiszen relatíve nagy képviselőcsoportjával egyszerre erősítené az új frakciót és gyengítené az amúgy is veszteségeket szenvedő legnagyobbat.

Persze ez a nagyot nyerés lehet, hogy nem lesz akkora, mint azt a propagandából sejtjük, de ha a néppárt és a baloldal utáni harmadik helyet sikerülne elérni, akkor kétségtelenül nagy buli lenne. Mármint nekik.

Legalábbis ezt sejtetik a Fideszes megmondóemberek, a szavazók meg benyalják. Mert valójában senki semmit nem tud az EU működéséről, nem tudják azt sem, hogy az EP nem is Brüsszelben van, nem tudják milyen frakciók vannak és kinek mennyi szava van abban, ami történni szokott. Azért lehet olyasmiket irkálni a propagandaújságba, hogy ezzel a bevándorláspárti bagázzsal azonnal szakítani kell. És tényleg, miért nem lépett ki a Fidesz eddig? Mondvacsinált okuk bármikor lett volna.

A megértéshez meg kell nézni az EP jelenlegi felállását.

Legnagyobb frakciója ugyebár a Néppártnak (EPP) van, 217 képviselővel, ebből 12 fideszes. Utánuk jönnek a Szocialisták (PES) 189 képviselővel, ebben vannak a mi szoci és DK-s képviselőink négyen. A harmadik helyen az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) találhatók, ez az angol konzervatívok által gründolt euroszkeptikus frakció 74 képviselővel. Negyedik helyen a liberálisok (ALDE) 68 képviselővel. Ezek után két zöld párt jön, az Egyesült Baloldal- Északi Zöldek (GUE-NGL) (52 képviselő) és a Zöldek Európai Szabad Szövetség (Greens EFA) (51 képviselővel), csak ezek után következik a két igazi diverzáns csoport, a Nigel Farage által vezetett Európai Szabadság és Közvetlen Demokrácia (EFDD) 45 képviselővel és a Marine Le Pen által vezetett Népek és Szabadság Európája (ENF) 37 képviselővel. A maradék tizennyolc képviselő független.

A matematika második része, hogy figyelembe kell venni a Brexitet, mert jelen állás szerint Nagy Britanniában éppen senki sem mer az EP választásra készülni, mivelhogy három hét múlva elvileg nem lesznek EU tagok. Ha ez így lesz, akkor a Néppárt alig veszít valamit (2 brit képviselőjük van) de az ECR 74 képviselőjéből 19, többségében konzervatív párti brit. És persze nagyot bukik a Farage féle EFDD is, 45-ből 17-et, a szocialisták meg 189-ből 19-et. A maradék a Zöldeknél (-6) a baloldali zöldeknél (-1) a liberálisoknál (-1) és a függetleneknél (-3) csapódik le.

Ebből józan számítás szerint az következik, hogy az EPP-nek még annyira sem lesz fontos Orbán jelenlegi 12 szvazata, mint eddig, ha megtörténik a Brexit.

De itt jön be a kérdésbe az új leosztás, amire Orbán láthatólag bemondta az all-in-t. Jelesül azt, hogy vajon mi lesz a felosztás, ha lemegy az új választás, azaz kihez kerülnek majd a centrumpártok elveszett szavazatai?

Számíthatunk a német AFD előretörésére, hiszen 2014 óta jelentőset erősödtek minden tartományban. Ma egy szem képviselőjük az EFDD-ben ül, és simán lehet, hogy a választások után akár 10-12 képviselőjük is lesz.  Az olasz Öt Csillgagnak már most 12 képviselője van, ebből 11 szintén az EFDD-ben ül. Ha ők összeszednek még 5-6 képviselőt, a két párt együtt éppen kompenzálná az angolok kiesését.

Ha már az olaszoknál tartunk, a Liga, Orbán nagy szövetségesei, az ENF-ben vannak. Mind a hatan. Itt van még Marnie Le Pen jelenleg 15 képviselővel a Rassemblement National színeiben. Ha mindkét párt nagyot szakít, talán utolérik az EFDD-t. Esetleg be is előzik őket, bár ezt nem tudjuk, mert seregnyi kis ország kis pártjai mind esélyt látnak egy listás szavazásban és most is ők adják a frakciók harmadát-negyedét.

És ebből látszik is, hogy mi a szitu lényege. Nincs egységes euroszkeptikus frakció, de még a populisták is két frakcióban ülnek, hogy egyszerűbb legyen. Nyilván mindannyian örülnének Orbán képviselőinek, akár pajzsra is emelnék őt ezért, csak az a pajzs… hát inkább csak tálca, és abból is a kisebb fajta. És Orbán megpróbált volna biztosra menni. Megvárni a szavazás végét, megnézni van-e egyáltalán mit keresni a populisták között és akkor eldönteni, hogy marad az EPP-ben, vagy inkább átmegy máshova. És ha át is ülne, még akkor is ott lenne a feladat, hogy megpróbálja összefércelni a különálló populista frakciókat, de ott ugye a magyar módszerek nem igazán működnek. Hát ehhez a trükközéshez most nagyon nem jött jókor az EPP-n belüli lázadás. De hát mindenütt kampány van, és rendes kereszténydemokrata nagyon kényelmetlenül érzi magát, ha Orbán miatt kell magyarázkodnia otthon.

Ilyen probléma itthon szerencsére fel sem merül.

Kategóriák:egy kis hazai

Címkék:Budapest, EU, Európa, Fidesz, Le Pen, Orbán Viktor, politika