Nem jó fűnek lenni ott…

Durvul az amerikai-kínai kereskedelmi háború. Egy reggel ugye arra ébredtünk, hogy nemcsak véget ért a Trónok Harca, de a Google is kénytelen megvonni szoftverszolgáltatásait a Huaweitől, pontosabban a reménybeli Huawei eszköz vásárlóktól. És persze a nagy chipgyártók is kénytelenek bojkottálni a kínai gyártót, az Intel, a Qualcomm és a Broadcomm is bejelentette a szállítások felfüggesztését. Még nagyjából mindenki azt latolgatja, mit lép erre válaszul a Huawei, vagy mi lesz a nemrégiben beszerzett P30-assal, ha nem megy majd a Play áruház meg a Google Maps.

Pedig

Nyilvánvalóan ez a lépés nem a Google és a chipgyártók döntése volt, nem is az amerikai üzleti világ lát óriási lehetőséget a Huawei bojkottjában, hanem a Fehér Ház sokfrontos háborús ideológiájának gyümölcse. Ezért aztán a válaszlépést sem a Huawei közleményében kell keresni, hanem a Kínai Kommunista Párt legfelső döntéshozói köreiben. Vajon kizsarolnak-e egy felfüggesztést azzal, ha a jelenlegi amerikai vásárlóik pótalkatrész igényeit nem teljesítik a betárazott készleteik ellenére? Mit nyernének vele azon túl, hogy az amerikai külügyminisztérium hülyét csinál magából? Semmit. A mobiltelefonok exportja összeomlik így is, úgy is, mert megjelent a bizonytalanság, hogy a cég alól bármikor ki lehet rántani a szőnyeget. És nem fog senki prémium mobiltelefont venni majd háromszázezerért, ha aztán csak a prosztó ingyenes android megy rajta. Szintén nem veszi meg senki, ha a Vörös Csillag 1.0, a legújabb kínai oprendszer fut majd rajta, legyen az bármennyire hasonló, vagy éppen jobb. Bár ez utóbbit azért kétlem.

Mi lehet tehát Kína válaszlépése arra, hogy a legmenőbb kínai vállalatot, az igazi világverő technológiai óriást megpróbálják lenullázni?

Nos Kína, bár közel sem rendelkezik akkora tartalékokkal, mint az USA, de azért egy két adu ott is van. Ha Amerika kiüti az egyik legnagyobb mobil eszköz gyártót, akkor az így felszabaduló piaci résbe nyilván megpróbálnak betörni azok, akik silányabb termékeikkel eddig szenvedtek a piacon. De a Huawei megrendülését a cég többi piacán is érezni lehet majd, és ez reménnyel tölt el egy csomó technológiai céget. Igen ám, de a modern kütyükhöz, főleg akkumlátorokhoz, katalizátorokhoz, precíziós eszközökhöz jelentős mennyiségben szükséges a technológián túl bizonyos ritkaföldfémek használata, ezek 75%-át viszont Kínában bányásszák, és Kína hiretelen elkezdett aggódni ezen bányászati tevékenység környezetvédelmi hatásai (azok tényleg nagyon durvák) és a munkások életkörülményei miatt, így előfordulhat, hogy bizonyos csúcstechnológiai cégek mostantól nehézségekkel kell szembenézzenek, ha gyártani is szeretnék termékeiket…

A techcégeken kívül van még két csoport, amelyik szerintem joggal izgulhat. Az első, azok a javarészt mezőgazdasági termelők, akik élelmiszert, elsősorban szóját exportálnak Kínába és már eddig is szívtak a vámemelések miatt. Ők biztosan nem kerülnek kedvezőbb helyzetbe, de az ő kompenzálásukra biztosan készül is az amerikai kormányzat. A másik csapat, akinek nem lennék a helyében, azok a befektetők, akik jelentős pénzeket vittek Kínába és akik közül jó néhányan mostantól valószínűleg komoly adminisztratív nehézségekkel kell számoljanak. Kína érthető okokból ódzkodik a befektetők büntetésétől, hiszen gazdasági növekedésének fő finanszírozóiról beszélünk, és az egyszer eljátszott bizalmat azon a piacon nem lehet egy felfüggesztéssel helyreállítani néhány hónap alatt.

2019-02-18-USA-CHINA-FDI_1000

Ahogy a képről is látszik, hiába volt 2016-17-ben jelentősen nagyobb a kínai befektetési volumen az USA-ban, mint az amerikai Kínában, azért összesítve még mindig sokkal több amerikai dollár van kínai gyárban, gépben és egyebekben, mint amennyit Kína beruházott az USÁ-ban.

Évtizedek óta hallgatjuk, hogy az USA politikusai becsicskulnak a kínai pártfőtitkárral folytatott megbeszéléseken, legyen szó Tibetről, Tajvanról, emberi jogokról, demokráciáról, környezetvédelemről, mindezt azért, mert az amerikai nagytőke üzletet lát Kína növekedésében és milliárdokat keres “az olcsó kínai munkaerőn”. Ebből pedig logikusan következik, hogy az USA, amelyik nem lát tovább üzletet Kína növesztésében, sőt, geopolitikailag és gazdaságilag Kína recessziójában érdekelt, az milliárdokat fog veszíteni ezen az új ideológián.

És ezt a veszteséget nem csak úgy kell elképzelni, hogy akkor innentől azok veszítenek csak, akiknek gyártókapacitása van Kínában. A Google részvényárfolyamát is jelentősen megviselte az, hogy el kell veszítse egyik jelentős kereskedelmi partnerét, még akkor is, ha a Huawei otthoni piacán a legtöbb értéket termelő Google alkalmazások le vannak butítva, vagy le vannak tiltva.

Screenshot 2019-06-04 at 9.31.50

A Google részvényárfolyama közel húsz százalékot esett egy hónap alatt

De estek mások is, a Tesla 30%-ot például, pedig nem Kína a fő piaca. Az Apple 17%-ot, a a chipgyártó Qualcomm 25%-ot, de a tech szektor úgy általában rosszul viseli a háborút, a NASDAQ technológia indexe 8,2%-os mínuszban van. És hol van még a vége?! Márpedig a részvényárfolyamok esése nem csak néhány szilícium-völgyi nagymenő vagyonának látványos csökkenését eredményezi. Ezek az értékpapírok jelentős részét képezik mindenféle befektetési portfólióknak, így befektetési alapokon és nyugdíjalapokon keresztül akár egyszerű középosztálybeli emberek megtakarításainak is. Ha pedig a recesszió igazán beüt, márpedig most minden jel erre mutat, akkor lesz sírás-rívás és fogaknak csikorgatása mindenhol. Még Trump elnök republikánus támogatói között is.

A kereskedelmi háború egyik fő gondolata ugyanis az, hogy Egyesült Államok jelenlegi vezetése úgy látja, lényegesen nagyobb tartalékokkal rendelkezik, mint Kína, ezért a háborút meg fogja nyerni. Merthogy tovább bírja majd elviselni a veszteségeket. Ebben sok igazság van. Ráadásul úgy vélik, hogy most az utolsó olyan pillanatban lépnek, amikor Kína még térdre kényszeríthető, ha még öt tíz évig hagyják őket növekedni és geostratégiai befolyást növelni, már késő lesz.

Csakhogy

2rex

Love is in the air

Ez nem egy kétszereplős játék. Kína és az Egyesült Államok küzdelme meg fog fektetni mindenkit, aki nagyban függ a világpiaci folyamatoktól. A keresletek visszaesése odaver exportőrnek, importőrnek egyaránt. Kis, nyitott gazdaságok amik nagymértékben kitettek egy másik ország bizonyos iparágának, jobban tennék, ha elkezdenének izgulni. Mert hát nem jó fűnek lenni azon a réten, ahol dinoszauruszok szexelnek.

Mi következik ebből?

Nos több posztban leírtam már, hogy a korábbi világválság tüneti kezelése alapvetően érintetlenül hagyta a fundamentális problémákat, az államadósságok felduzzasztásával próbálták betömni a valóság és a mesterséges növekedési kényszer közti szakadékot. Ez annyit tesz, hogy sok érintett ország most lényegesen kevesebb tartalékkal vág neki az új recessziónak, pénze már nincs, erősebb gazdaságot meg nem nagyon csinált. Persze történtek bizonyos lépések a bankszektorban, amik elvben csökkentenék a kockázatot, de ezek java része a kimutatható növekedés első jeleire zárójelbe került, folyik a hitelezés, mintha nem lenne holnap.

Amikor tehát beüt a krach, az mindenkit érinteni fog többé kevésbé. Azok akik munkájukat veszítik el, vagy a gyorsan dráguló hitelek miatt kerülnek majd lehetetlen helyzetbe megint másokat okolnak majd. A populisták igyekeznek ezt a dühöt politikai ellenfeleik és a rendszer ellen irányítani miközben a gazdagok mentik a vagyonukat ahogy tudják. Lehet majd mondani, hogy ezt a szart is a neoliberálisok kavarták, de ez már tisztán hazugság lesz, mert itt már tőről metszett despoták és a nép barátai alkottak nagyot, meg néhány zavarosban halászni szerető kalandor, akik elvek és értékek nélkül bármiben hajlandók részt venni, ami politikai vagy pénzügyi helyzetüket javítja. A hangulatot sokban javítja majd, hogy a klímakatasztrófa évente okoz majd helyi tragédiákat, és az eddig tudósok által uralt terepen is megjelennek az önjelölt népvezérek, akik mások bajából építenek pozíciót.

És mi mit csináljunk? – kérdezitek most tőlem. Hát szerintem elsősorban éljünk túl. Az nagyon fontos. Túlélés nélkül a többi megoldás gyakorlatilag fabatkát sem ér. Ha pedig túlélni sikerül, igyekezzünk nem megfeledkezni az emberi élet néhány pozitív aspektusáról, miközben mások ragadozóvá vagy dögevővé kénytelenek válni. Ha már dinoszauruszok taposnak rajtunk, legalább növesszünk virágot.

virágos rét

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s