A jövő nem jár mindenkinek

ipccHolnap délután három órakor nagy hatású bejelentést tesz az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC). Az új modellszámításoknak köszönhetően kiderült, hogy az eddig előre jelzettekhez képest alapvetően más lesz a klímaváltozás hatására bekövetkező környezetváltozás területi eloszlása és az új prognózis szerint jóval hamarabb és jóval nagyobb mértékben változik meg Európa és Észak Amerika mérsékelt övi részeinek éghajlata. A változás, mely elsősorban az uralkodó szélirányok megváltozása következtében köszönt be, a mainál sokkal-sokkal szárazabb, hőmérsékleteloszlását tekintve pedig szélsőségesebb időt eredményez. Közép Európa klímája sokkal közelebb lesz a Góbi sivatagéhoz, mint a mediterráneumhoz, az Észak amerikai nagy síkság a szavannához hasonlít majd, és a keleti part ölt majd mediterrán jelleget. Az európai magashegységekben gyakorlatilag megszűnik a hóhatár és az európai folyók vízjárása a mainál sokkalta szélsőségesebb lesz, kisebb folyók és tavak időszakossá válhatnak vagy teljesen kiszáradhatnak. Örömhír viszont, hogy ezzel szinte egy időben a Közel Kelet és Észak Afrika jelentős része csapadékosabbá és mérsékeltebb éghajlatúvá válik, amely visszájára fordítja az elsivatagosodást, például a mai Irak területén található valamikori Édenkert, Mezopotámia termékeny síksága vélhetően újra dús vegetációval rendelkezik majd, de a Szahara is megszűnik sivatag lenni, a homokdűnék helyét szántóföldek és gyümölcsösök vehetik át. Erre a változásra nagyon gyorsan, mindössze tizenöt-húsz év alatt kerül sor.

Lehet majd migrálni.

De hogyan jutunk majd át a falakon, amiket mi építettünk, de a másik oldalról őriznek majd, hogyan evickélünk át a tengeren, ha odaát nem engednek kikötni, hogyan bizonyítjuk kulturális fölényünket és azt, hogy az európai kultúra bölcsője valójában ott van náluk, és most már szeretnénk visszakapni? Hogyan osztjuk majd el az onnan kapott segélycsomagokat, ha itt akkorra már minden pozíciót egykori populisták leszármazottaiból formált új politikai arisztokrácia foglalt el, akik egyfelől totális megfigyelés és megfélemlítés rendszerében tarják alattvalóikat, másfelől totális kontrollt gyakorolnak minden pénzügyi és gazdasági tevékenységen?

Azt mondod, ez nem következhet be.

(oké, az IPCC jelentést én találtam ki, de ettől még nincs olyan természeti törvény, vagy gondviselői beavatkozás, amely egyszer s mindenkorra garantálná, hogy a klímaváltozás vagy valamilyen természeti katasztrófa nem sújthatna jobban minket, mint őket.)

Mégis van egy megingathatatlan hitünk, hogy mi jobbak vagyunk, hogy nekünk több és jobb jár, mint másoknak, akik nem szerencsétlenebbek nálunk, hanem rosszabbak. Ők nem dolgoztak keményen, ők nem tanultak eleget, ők amúgy is kevésbé intelligensek, és kevésbé szorgalmasak, ők rossz vezetőket választottak, ők hagyták magukat kizsákmányolni. Ők lusták és buták és el akarják venni, ami nekünk jár.

Ennek a mi megingathatatlan erős hitünknek csak a képzeletünk szab határt. És képzelőerőnk az sajnos nem sok van. Nem tudjuk elképzelni, hogy mostani rossz döntéseink tényleg és alapvetően megváltoztathatják a jövőnket. Hogy a rendszer nem bír el mindent és nem dolgozza ki magából a hibákat. Nem tudjuk elképzelni, hogy baj lehet abból, ha azt hisszük, már elértük a kényelmes életet, nem kell már annyit dolgozni, se tanulni olyan sokat, hisz mindenre van már app a telefonunkon, ezért részben tönkretesszük az oktatást, másik részben meg elérhetetlenül megdrágítjuk azt, míg gazdaságunkat az értelmetlen és fékevesztett pazarlás futóhomokjára építjük.

Se az angolok, se a világ nagy része nem képes elképzelni azt, hogy önsorsrontó ámokfutásuk hatására az Egyesült Királyság tényleg eljelentéktelenedhet. Meg lehet próbálni Londonból Szingapúrt csinálni, még vadabb kapitalizmust, még átláthatatlanabb, titkosabb bankvilággal, és a kivételezetteknek még több kivételt biztosító adórendszerrel, melyet az EU nem tolerált volna, de ennek ára lesz, melyet a gazdaság többi része és a lakosság fizet majd meg.

Se az amerikaiak, se a világ nem képes elképzelni, hogy az amerikai hegemóniának vége lehet, mert egyre nyilvánvalóbb lesz mindenkinek, hogy hiába övék a világ legnagyobb és legdrágább hadereje, ha nem lehet bevetni és ha amúgy sem nyertek háborút évtizedek óta, (nem, Irakot sem nyerték meg, épp Irán teszi rá a kezét) ráadásul szövetségi rendszerüket is leépítik éppen. Se Iránt, se Kínát nem tudnák uralmuk alá vonni, így megtámadásuk is értelmetlen. (De ez nem zárja ki, hogy megpróbálják.)

A megingathatatlan hitünk, hogy a világ nem tud nagyon megváltozni vagy, ha egy kicsit mégis változik, ebből a változásból valahogy mégis mi jövünk ki jól, remekül szemléltethető a klímaváltozás kapcsán kialakuló hisztériában.

GretaÉvtizedek óta gondoljuk és kutatjuk, de nem hisszük el mégsem, hogy bekövetkezhet klímaváltozás. Mivel nem hittük el, semmit nem is tettünk ellene, mert hihetetlenségéhez képest túl drága, túl kényelmetlen lett volna, és túlságosan megbolygatta volna a hatalmi viszonyokat, ha csinálunk valamit. Ma már úgy tűnik, akár tényleg igaz is lehet, de megint nem a tudományra figyelünk, nem megoldásokon, a változás hatásainak kivédésén gondolkodunk, hanem kampányolunk és mítoszokat gyártunk, ahol az ügyeletes főgonosz egy brazil elnök, a világ megmentője meg egy svéd diáklány. Képtelenek vagyunk globális léptékben gondolkodni, képtelenek vagyunk hosszú távú előnyökért lemondani rövid távú haszonról (nem csak vállalati szinten, egyénileg sem), de ez nem jelenti, hogy ne tudnánk globális problémákat és hosszú távú károkat okozni.

Az őserdő hősei

BolsonaroÉvtizedek óta égetik és pusztítják az esőerdőket. Nem csak Brazíliában, hanem Afrikában, Indonéziában meg nagyjából mindenhol, ahol van. Millió négyzetkilométerek estek áldozatul az utóbbi húsz évben, fel se tűnt. Az idén egy kicsit belehúztak Brazíliában, de az új brazil elnök pedig ahelyett, hogy udvariasan bocsánatot kért volna és azt hazudta volna, hogy majd intézkedik, beleállt a populista primadonnaszerepbe, erre az egész világ jajveszékelni kezdett, hogy megfulladunk, oda a világ tüdeje, nem lesz oxigén.

Macron elnök, a Pápa, Leonardo Di Caprio egyszerre veti latba befolyását és tekintélyét, hogy megmentse a világ tüdejét, mert a népszerű mítosz szerint az amazonasi őserdő termeli a világ oxigénjének 20%-át. Talán nem jártak utána rendesen, és nem nézték meg a számokat, ahogy szinte senki más sem, de az őserdő mégsem állítja elő a földi oxigén 20%-át. Sőt, sokkal kevesebbet sem, különben elég feltűnő lenne, ha a brazil levegő kilencven százaléknál is több oxigént tartalmazna. Ettől még az esőerdőt kiirtani, főleg elégetni nagyon-nagyon rossz ötlet.

Indonesia-deforestationMi akkor a megoldás? Emmanuel Macron szerint Brazíliát szankcionálni kell, ő például nem engedi ratifikálni a Mercosur kereskedelmi egyezményt, ha Brazília nem hagy fel az erdőirtással. Ez a mostani európai közhangulatot figyelembe véve ugyanolyan populizmus, mint Bolsonaro hozzáállása, aki a brazil mezőgazdaság és bányászat felfuttatását a brazil szegénység leküzdésének eszközeként láttatja és az erdőt ezért feláldozhatónak tekinti. Mások azt fejtegetik, hogy a világnak anyagilag kellene kompenzálnia Brazíliát, hogy lemondjon mezőgazdasági és bányászati potenciáljáról a “világ tüdeje” javára, és ahogy széndioxid kvótákkal kereskedünk a kibocsátási oldalon, úgy kereskedhetnénk “jó levegő kvótákkal” is az oxigéntermelésért (ami ugye nincs) vagy a széndioxid megkötésért (ami viszont bőven lehetne). Akár büntetésről beszélünk, akár kompenzációról, a probléma messze túlmutat Brazílián. A túlnépesedő Afrikában, ahol eddig több mint kétmillió négyzetkilométer erdőt alakítottak kisipari módszerekkel faszénné, hogy aztán lényegesen kevésbé látványos módon a konyhákban főzzenek és fűtsenek vele, szankcionáljunk vagy kompenzáljunk? Délkelet Ázsiában ahol a pálmaolaj termelésért cserébe irtottak ki rengeteg erdőket, szankcionálunk vagy kompenzálunk? Nem kell nagyon sokáig nézni, hogy rájöjjünk, a világ legszegényebb országai áldozzák fel a természeti környezetet, hogy valahogy be tudjanak kapcsolódni a világkereskedelembe és ledolgozzák elképesztő jövedelmi lemaradásuk egy részét, olcsó nyersanyaggal és élelmiszerrel, ami a fejlettebb régiókban további hasznot termel. (Egy kis Nutellát, valaki?)

Könnyen belátható, hogy a szankcionálás nem csak kivitelezhetetlen, nem lévén világkormány és világcsendőrség, mely nem létező világtörvények nevében beavatkozhatna szuverén államok belügyeibe, de végtelenül erkölcstelen is.  Másfelől meg ott a félelem, hogy ha a fejlett világ elkezdi fizetni a kompenzációt a braziloknak, hogy békén hagyják az erdőt, hirtelen felugrik vagy száz ország a kérelmezők listájára, akiknek jól jönne az ingyenpénz. És mi lesz, ha Moszkva a szibériai erdőségekre hivatkozva dollármilliárdokat kér, amiből rakétákat és tankokat épít és visszaállítja a Szovjetuniót és visszaveszi befolyási övezeteit? Vagy van aki tényleg azt képzeli, hogy a Braziliának adott pénzt a favellákban osztják majd szét? Az érintett országok nem csak szegényebbek, de küzdenek némi demokratikus deficittel is, és hát ennek egyik legföbb oka a korrupció. Nem száz Norvégiáról beszélünk, ahol az olajból befolyó pénzeket megpróbálják jól forgatni és az ország jövőjébe fektetni, hanem többnyire kétes legitimitású vagy kevésbé transzparens működésű kormányzatokról. Biztosan lenne köztük több is, aki jól sáfárkodna a pénzzel, de azért nagyon nem kell messzire menni ahhoz, hogy lássunk olyan országot, ahol a külföldről érkező támogatások egy politikai elit mérhetetlen gazdagodását és egy gyenge demokrácia visszabontását eredményezte.

africa deforrestationDe tételezzük fel, hogy a fogadó oldalon nincs probléma, célzott támogatások mennek, épül belőle infrastruktúra, víztisztító, kórház, iskola, meg minden, ami a tényleges jóléthez és felzárkózáshoz kell. Ki fizeti mindezt? A gazdagok? Kik azok? A gazdag országok költségvetésének x százaléka fogja ezt finanszírozni? Azt ugyebár beszedik adóban az adófizetőkön. Meg hát egyébként is a gazdag országok is nyakig ülnek az államadósságban. A gazdag magánszemélyek a vagyonukból? A vagyon jelentős része nem készpénz, hanem vállalatok résztulajdona, vagy föld. Tömeges eintsand esetén jó részük értékét veszti. A gazdag vállalatok a profitjukból? A multik jelentős része ma is főtevékenységként adóoptimalizál, amikor adója a saját országának vagy célpiacainak javát szolgálná. Mennyivel javulna az Amazon adómorálja, ha Kongóban költenék a pénzét ismeretlenek? A nagy helyzet az, hogy a jövedelemtranszfereket (adózás és társadalombiztosítás) a fejlett világ nemzeti hatáskörben sem tudja jól kezelni, a multinacionális vállalatok adóztatása még gyerekcipőben jár, a társadalmi felelősségvállalás PR akciók tömkelege, erre globális kötelezettségvállalást építeni óriási hazugság. A világ vagyonának vagy jövedelmének újraosztása környezetvédelmi alapon?

Ugyanez a probléma a klímaválság technikai megoldásával. Rengeteg ötlet létezik már ma is (bár működő megoldás lényegesen kevesebb), arra hogy csökkentsük a kibocsátást, hogy elnyeljünk széndioxidot, hogy alternatív energiaforrásokat használjunk, hogy hűtsük a bolygót. Ezek egyik közös jellemzője, hogy nagyon-nagyon drágák. A másik jellemzőjük, hogy járulékos hatásaikat még végig sem gondoltuk. De mindegy is, mert ha lesz is belőlük valami, csak a gazdagok reménykedhetnek abban, hogy meg tudják csinálni. Gátat építeni a tengerár ellen? Városokat elköltöztetni? Hurrikánbiztos építkezés? Árvízvédelem? Széndioxid-elnyelő rendszerek? Energiatárolás? Lesz akinek lesz rá pénze, és lesz akinek meg nem.

És akkor itt vissza is kanyarodhatunk az elején megfogalmazott szilárd meggyőződésünkhöz: nekünk a gazdagság, a kényelem, a jólét, a magasabb jövedelem jár. Mert mi, vagy a szüleink, vagy a nagyszüleink vagy valakik megdolgoztak érte. A mások sokan vannak, azért szegények, mert annyit is érnek. Ellopják a pénzt, elfecsérlik a javainkat, elveszik az országunkat, a nőinket, a kultúránkat, kitől mije van. Azért nem tudnak megélni otthon, mert rosszul csinálják. Azért háborúznak, mert gonoszok. Mi jobbak vagyunk náluk, mi jobban vigyázunk arra, amink van. Ezért jár nekünk minden, nekik meg semmi. Bár, ha elég olcsón adnak valamit, azt azért lehet, hogy megvesszük.

Már csak az a kérdés, hogy mi lesz a megingathatatlan hitünkkel, amikor kiderül, hogy kik lesznek a mi, és kik lesznek az ők?

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s