Elveszett Ariadné fonala?

Még ha viszonylag rendszeresen olvasod is a híreket, könnyen lehet, hogy mára nem tudod követni, mi történik Londonban. Nem csoda. Ráadásul most, hogy éppen finishez közeledne a Brexit-dráma, óráról órára változik a helyzet, egyre nagyobb a bizonytalanság, már nem csak azt nem lehet tudni, hogy hogyan zajlik majd a kilépés, de azt sem, hogy lesz-e, és ha igen, mikor.

Szeptember negyedikén, délelőtt tízkor így állunk:

  1. Boris Johnson, brit miniszterelnök tegnap délután, a G7 csúcstalálkozóról tartott önfényező beszámolója közben egyszercsak elvesztette egyfős parlamenti többségét, mikor is Philip Lee konzervatív képviselő fogta magát, és átült az ellenzéki Liberális Demokrata frakcióba.
  2. Néhány órára rá saját pártjának képviselője által benyújtott indítványt a parlament jelentősnek számító többséggel megszavazta, miután még 21 konzervatív képviselő, köztük korábbi miniszterek is, az ellenzékkel szavazott. A javaslat arról szólt volna, hogy a miniszterelnök kérjen újabb halasztást a Brexitre, hogy legyen idő kidolgozni egy új kilépési megállapodást. Johnson előre jelezte, hogy ilyen határozatnak nem hajlandó alávetni magát, ezt a szavazást bizalmi szavazásnak tekinti, és ha többséget kap a javaslat, ő előrehozott választásokat kezdeményez.
  3. Ma reggel az ellenzéki Munkáspárt vezetője jelezte, hogy csak abban az esetben támogtaják az előrehozott választást, ha a megállapodás nélküli kilépés lekerül a napirendről, azaz az új parlamentnek nem kell azzal szembenéznie megalakulása utáni napokban, hogy az előző, legitimitását vesztett kormány már kikormányozta az országot az unióból, nekik csak a következmények maradnak. (Az előrehozott választások kiírásához a parlament kétharmados támogatására van szükség, tehát a Munkáspárt szavazata nélkül nincs választás.)

Akkor a jelenleg rendelkezésemre álló információk alapján értékelném a helyzetet.

Boris Johnson és a konzervatív párti lázadás

Boris Johnson felemelkedéséről már írtam, itt olvasható. A konzervatív párton belüli népszerűségének forrása, hogy szókimondó, olykor gúnyos kritikája fontos és pontos szelepe volt annak a frusztrációnak, amit a kilépést támogatók éreztek. Mindegy volt, hogy őszintén hittek-e a Brexit pozitív hozadékában, vagy csak demokratikus kötelességüknek érezték a népszavazás eredményének végrehajtását, esetleg személyes népszerűségüknek kerestek benne támaszt, az, hogy három évvel a szavazás után még mindig nem történt semmi kézzelfogható halálra frusztrálta őket. Mindenki érezte, a további sodródás csak árthat nekik. Erre ráadásul kézzelfogható bizonyítékot szállított az EP választás, ahol tarolt a Brexit párt, főként a Toryk kárára. Johnson megválasztásával új üzenetet lehetett küldeni a szavazóknak: a Konzervatív Párt kormányoz. A jelek szerint ennek meg is lett az eredménye, a vergődő és folyamatosan teret vesztő párt újra emelkedni kezdett a közvéleménykutatásokban.

uk poll 2019 august

 Jól tessék megnézni az ábrát, nagyon tanulságos. Bár a konzervatív trendforduló júniusban volt, Boris megválasztásakor szerezte vissza a Konzervatív Párt vezető helyét elsősorban a Brexit Párt kárára és ma már több, mint tízpontos előnye van a Munkáspárttal szemben. Ha hinni lehet a közvéleménykutatásoknak Boris Johnson retorikája és taktikája nem csak látványos, de eredményes is, az angol választási rendszernek köszönhetően akár újra abszolút többséget eredményezhet az alsóházban, megszabadítja a Torykat a DUP-vel kötött kényszerkoalíciótól, ami könnyíthet az ír határkérdés rendezésében. Nem mellesleg ha nagyot nyernének, az Borist jó időre bebetonozná a pártvezetői pozícióban.

JRM in Parliament

Jacob Rees Mogg, a megállapodás nélküli kilépés lelkes híve épp kifejezi a parlament iránt érzett tradicionális tiszteletét

A taktika amúgy végtelenül egyszerű: nem lehet az EU-t újabb engedményekre kényszeríteni, ha nem látják, hogy tényleg hajlandóak a katasztrófális no-dealt is magukra rántani ellenkező esetben. Igazi öngyilkos taktika, de egy kompromisszumokra épülő és építő EU-val szemben hatásos lehet, főleg, ha az EU egységét sikerül megbontani. Egy probléma van ezzel a taktikával, az hogy a brit miniszterelnök nem bírja sem a parlament, sem saját pártjának teljes támogatását.  Hogyan lehetne hihetően játszani az EU-val szemben ezt a játékot, ha közben a parlamentben naponta leszavazzák? Az első lépés a parlament felfüggesztése volt, a második, egy jól időzített választás, amely legitimációt és kényelmes többséget biztosíthatna arra, hogy az EU-tól bármilyen kis változtatást kicsikarjanak a May-féle szerződéshez képest. A Brexit így is – úgy is kudarc, de így lehet győzelemként eladni. És ahogy látjuk, vevők lennének rá.

 

Jeremy és a Munkáspárti maszatolás

Jeremy 1Jeremy Corbyn már megpuccsolta a munkáspártot, leszámolt a Blair-Brown vonallal a pártvezetésben és balos-populista híveivel erősen igyekszik uralma alatt tartani a pártot a különböző botrányok ellenére is. Ő maga is Brexit-párti és, bár pártjában és szavazótáborában többségben vannak a maradás-pártiak és a Brexit leendő vesztesei, nem volt hajlandó a saját, sem a párt nevében a maradás mellett kampányolni. A párt így Brexit ügyben is megosztott, ő pedig ezekben a parlamenti vitákban rendre nagyon alacsony színvonalon képviseltette magát. Szidta a kormányt, szidta a May-megállapodást, de ha csak lehetett, megpróbált inkább belpolitikai kérdésekkel kampányolni, mint az oktatás, a lakáshelyzet, meg az egészségügy és nagyokat kussolt arról, hogy ő mit tenne Brexit ügyben. Nincs válasz arra, mit gondol az ír határkérdésről, a szabadkereskedelmről, a bevándorlásról, három dolgot hajtogat: 1. ő jobb megálapodást tudna kötni, 2. a megállapodás nélküli kilépés csak a karvalytőke érdekeit szolgálná, 3. a Toryk át akarják adni az Egyesült Királyságot Donald Trumpnak. A tradicionális munkáspárti szavazónak ez talán elég, de komoly szavazatszerzésre nem alkalmas. Amíg a Munkáspárt magasan vezetett a közvéleménykutatásokban, minden Tory bénázásra azt mondta, új választás kell. Nem új Brexit-szavazás, hanem új parlamenti választás. Nem számít mást gondolnak-e az emberek a Brexitről, az számít, mást gondolnak-e a pártokról, és főleg az, hogy ő tudna-e nyerni. Az ő népszerűségi mutatója 45%-ról 20% körülre esett vissza az elmúlt két évben és pártja is a 20-25% közti sávban imbolyog, innen nyerni csoda lenne, ahhoz a konzervatívok összeomlása lenne a minimumfeltétel, amit Jeremy nyilvánvalóan nem tud megoldani.

Most mégis úgy tűnik közel került ahhoz, hogy megkapja a választását, nagy kérdés, hogy mire megy vele. Vajon a választók, akiknek tényleg elegük van a politikusok töketlenkedéséből pont őt akarják majd, aki eddig egyértelműen csak kétértelmű tudott lenni? Meglátjuk.

A többiek

lib_dems_jmdsv2Az egyetlen konzekvensen és elvszerűen elkötelezett párt, aki évek óta az EU-ban maradás mellett kampányol, a Liberális Demokraták. Intő jel, hogy ennek ellenére támogatottságuk sokáig a béka feneke alatt maradt, ami főként a korábbi pártvezetések taktikázásainak és a Konzervatívokkal kötött korábbi koalíciójuknak köszönhető. Most is kaptak hideget-meleget, amikor nem voltak hajlandók Corbyn “egységkormányát” támogatni, mivel nem láttak Corbyn személyében semmilyen garanciát arra, hogy taktikai győzelem esetén ne árulná el őket azonnal. Szerencsére ez az “egységkormány” ötlet napok alatt lepörgött, és most ők lehetnek a nyertesei a Tory párt belső küzdelmeinek, szerezve néhány maradás párti mérsékelt konzervatívot és ezzel további szavazatokat. Lehetnének ők a mérleg nyelve, de egy bevadult Johnson féle Konzervatív Párt, vagy a világszabadalomként a populizmust a sunnyogással egyesítő Munkáspárt lehetetlen kompromisszumot követelne. Persze ma az Egyesült Királyság az, ahol a szürrealizmus naponta újjászületik, a lehetetlent nem tudjuk értelmezni, szóval meglátjuk.

Hazudtam, a skót nacionalisták is erősen maradáspártiak, az ő taktikázásuk lényege viszont a skót függetlenség körül forog, nagyon-nagyon halkan jegyzem meg, hogy egy katasztrofális Brexit őket az egekbe röpítené otthon és a függetlenségi népszavazást is leegyszerűsítené. Hogy hosszú távon Skócia hogy jönne ki ebből, az nagyon nem világos és erősen olajár-függő, de ők az érzelmi politizálásban utaznak és jól csinálják.

A DUP, az ír unionisták és kőkonzervatív bigottak pártja különös előnyt élvez. Egyrészt a választásokon rendre elinduló, ott mandátumot szerző, de azt át nem vevő Sinn Féin miatt kissé felülreprezentáltak Észak Írországban, másrészt Theresa May elcseszett választása miatt a kisebbségbe került Konzervatívok kisegítéséért korlátlan zsarolási potenciált szereztek a koalícióban. Az új választással ennek nagy valószínűséggel vége szakad így vagy úgy.

nigel-farage

Nigel Farage Mihez kezdenénk nélküled?

A Brexit párt, az örök elégedetlenek és lunatikusok pártja. Egyetlen pontban összefoglalható programjuk van és bármikor készek nevetségessé tenni magukat érte, mert van egy népes és jól definiálható közönség Angliában, aki vevő a produkciójukra. Nem mellesleg pedig van néhány milliárdos, aki hajlandó finanszírozni a produkciót. Boris Johnson felemelkedése láthatólag nem tett jót nekik, ha tovább polarizálódik a Konzervatív párt, akkor ennek a belső harcnak az eredményétől függ a létük. Ha Boris és a hardcore brexitisták győznek, akkor ezeknek a srácoknak nem sok babér terem és úgy eltűnnek, mint Nigel Farage korábbi formációja a UKIP.

A Zöldek. Figyelemre méltó, hogy miközben Európa-szerte előre törnek testvérpártjaik és az EP-ben komoly pozíciókat nyernek, Angliában nincs észrevehető eredményük. Lángolhat az Amazonas, momentán annyira nem érdekes. Majd Brexit után visszatérünk rá, ha lesz időnk.

Kiút? Hova?

ancient-Minoan-labyrinth-300x242Úgy tűnik a brit politika egyre elszántabban megy befelé a labirintusba. A demokratikus tradíciók, az íratlan szabályok tisztelete, a felkészült és elkötelezett állami adminisztráció magas színvonala, a jog uralma mind átértékelődnek. Mindezek nélkül az ő hagyományaik nevetségessé válnak, mint az ügyvédek számára mai napig kötelező rizsporos paróka, meg a parlamenti rítusok a ki-be vonulgatással meg a cikornyás megszólításokkal. Mostanra mindenkinek nyilvánvaló, hogy kreáltak maguknak egy problémát, amit sem megoldani, sem figyelmen kívül hagyni nem tudnak. Kijutni a labirintusból? Minek? Hová? Hát nem látja a világ, hogy milyen rafinált csapdába csalták a Minotauruszt?

Reklámok

Kategóriák:külvilág

Tagged as: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s