Sorra olvasom a különböző újságokban a mindenféle elemzői jóslatokat arról, hogy kábé mennyit kell kibírni, hogy a világ visszatérhessen a rendes kerékvágásba, a gazdaság mikor “pattan vissza”, és mi mikor térhetünk vissza korábbi életünkhöz.

Nem fog, nem fogunk.

Ez egy véleménycikk, nem hír, és nem rémhír, nem kell komolyan venni. A gondolkodás pedig talán még nem tilos.

Miért nem fog visszatérni a világ oda, ahol 2019-ben hagytuk?

Mert a járvány óriási gazdasági összeomlást okoz. Sokkal nagyobbat, mint az előző három válság együttvéve, és alapjaiban érinti majd még azon vállalatok működését is, amelyek túlélik a pénzügyi sokkot és a kényszerű üzemszünetet.

A válság lefolyása a következő:

1. Tőzsdei összeomlás. Zuhanó árfolyamok, pánikoló befektetők, elolvadó befektetések és megtakarítások.
2. Vállalati csődhullám. Nem üzemszünet, hanem bezárás. Először a közvetlenül érintett turizmus, vendéglátás, idegenforgalom, aztán a közlekedés, aztán a pénzügyileg gyengék, az alacsony jövedelmezőséggel vagy magas hitelállománnyal dolgozó cégek. Utánuk azok, akiket az első körbe tartozó partnereknek a bedőlése visz csődbe.
3. Megugrik a munkanélküliség, de aki nem veszti el a munkáját, az is visszafogja fogyasztását, ez még több vállalkozást hoz nehéz helyzetbe. Bizonyos munkakörök, szakmák végleg eltűnhetnek.
4. A pénzügyi rendszer megrogyik. A vállalati csődhullám, a nem teljesítő hitelek magas aránya, a különböző biztosítékok értékvesztése, a kockázatok növekedése óriási veszteségeket okoz. És akkor még a biztosítótársaságokról nem is beszéltünk.
5. Egyes államok is bajba kerülnek. A vállalati szektor csődhulláma, a növekvő munkanélküliség, a visszaeső fogyasztás, jelentősen visszaveti az adóbevételeket, miközben a különböző gazdasági mentőakciók, támogatások, segélyek meglökik a kiadási oldalt, így a költségvetés hiánya elszalad. Azoknál az országoknál, ahol eleve magas az adósságállomány vagy jobban kitettek a nemzetközi gazdasági folyamatoknak, a hatás durvább.

Ez amolyan általános folyamat, országonként eltérő mélységgel. Ami miatt ez a válság más, mint az eddigiek, az az, hogy a világ még az előző válság kezelése miatt lenullázta a kamatokat, nem tudnak kamatcsökkentéssel beavatkozni, illetve, hogy ugyanezen okból már telenyomta a világgazdaságot ingyenpénzzel, emiatt már eddig is rettenetesen eladósodott.

Ha ez nem lenne elég

Mindenhol egyszerre van baj. Ez két, egymással folyton keveredő okból van így. Egyrészt a vírus mindenhol egyszerre támad, a vészhelyzet miatt mindenhol egyszerre áll le az élet. A másik ok, hogy a globális termelési láncok ezért rengeteg helyen szakadnak szét, minden olyan cég bajba kerül amelyik közvetlenül vagy közvetve erre alapozta forgalmát.

Járulékos hatások

Az állami költségvetések néhány hónapos csúszással realizálják az elszaladó költségvetési hiányt az elmaradó adók és a felfutó extra kiadások miatt. Erre az államadósságok növekedése a válasz, amit pénznyomtatással fedeznek, ez pedig növekvő inflációhoz vezet. Ugyanide vezet egyébként a leértékelődő hazai pénz is, ha magas az importhányad, és ugye tudjuk, hogy az némely országokban nagyon magas. Ha nő az infláció, nőnek a kamatok, ami újabb gazdasági szereplőket hoz nehéz helyzetbe.

Jó volt-e, amikor jó volt?

Nemsokára határtalan nosztalgiával fogunk visszagondolni az elmúlt évekre, mint a bőség és béke évtizedeire. Pedig a nagy helyzet az, hogy mostani bajaink gyökere ott lesz keresendő.

Legalább két dolgot nagyon elkúrtunk, a többi meg ezeknek a következménye:

Kölcsönvett világban éltünk

Hogy fenntartsuk a gazdasági növekedést, eladósodtunk, azaz jövőbeli bevételeinket is feléltük. Eladósodtak az országok nyakig, a vállalatok, akik hitelből építették újabb és újabb kapacitásaikat, melyek által termelt felesleges javakat a háztartások hitelből vásárolták meg, mivel a munkajövedelmek reálértéken alig nőttek valamit. Nem kell pénzügyi zseninek lenni, hogy kimatekozzuk, gyermekink és unokáink még meg nem termelt jövedelmét fogyasztottuk el.

És azt is tönkretettük

Mindegy, hogy mit hiszel a klímaváltozás okairól, de a féktelen fogyasztás és pazarlás, ami ez elmúlt évtizedek növekedését táplálta alaposan odavert a környezetünknek, ami nem fog helyrejönni. Igen, látványos, ahogy kitisztul az ég az iparvidékek felett, de a leolvadt gleccserek nem fognak visszahízni a következő síszezonra és az őserdő sem nő vissza magától.

És akkor milyen lesz a szép új világ?

Újnak új, de annyira nem szép, bár ízlések és pofonok különbözőek ugyebár.

Vége a ma ismert globalizációnak

A vállalatok kénytelenek számot vetni azzal, hogy a világméretű termelési és értékesítési hálózatok sérülékenyek. A világszerte alkalmazott percre pontos szállítás, mely minimálisra csökkentette a készletezés és raktározás költségeit de padlóra küldött teljes iparágakat órák alatt, óriási kockázatot képvisel. Újra fogják osztani a lapokat és ez a kapcsolódó logisztikai iparágat is felforgatja. Országok, melyek a globalizáció nyertesei voltak veszíthetnek, de egyáltalán nem biztos, hogy aki eddig kimaradt, most jól jár.

Kevésbé nyitott, kevésbé fejlődő

A világgazdaság átalakulása magával hozhatja az ellátási láncok lokalizálását vagy regionalizálását, ez kevésbé hatékony, és jóval kisebb benne a növekedési potenciál. Ez nem biztos, hogy baj, de biztos, hogy drágább.

A demokrácia veszít

Lehet, hogy pár, most hatalmon lévő populista belebukik a járvány rossz kezelésébe, de én arra számítok, hogy nacionalista és kommunista szélsőségesek erősödnek meg, akik a tömegek frusztrációjából és elégedetlenségéből még jó darabig építkezhetnek.

A világpolitika átalakul

Ha Kína pénzügyi rendszere nem omlik össze, megerősödve jöhet ki a felfordulásból és Amerika globális vezető szerepe elveszhet. Mivel az USA az, aminek nagyobb alkalmazkodásra van szüksége és amelyiknek vezetése többet hibázik, erre azért van némi esély.

Együttműködés vagy izoláció?

A globális válságra az országok ösztönösen elzárkózással, visszahúzódással és globalizáció ellenes retorikával válaszolnak, mikor éppen a válságok globális jellege miatt mindennél nagyobb szükség lenne világméretű összefogásra. Akár a gazdasági válság, akár a környezeti katasztrófák, akár a járványok terjedése a kihívás, egyetlen ország sem tud egyedül sikeres lenni.

Államcsődök sora

A nemzetközi pénzügyi rendszer, ha amúgy nem lenne elég baja a világválsággal, még szembe kell nézzen azzal is, hogy államok sora válik fizetésképtelenné. Ez nem csak egy újfajta banki kockázat, hanem tíz és százmilliók elszegényedése, humanitárius katasztrófák sora, politikai kalandpálya és szabadrablás. A szokásos gyanúsítottak mellett azonban félő, hogy megjelennek olyan nagy vagy fejlett államok is a veszélyzónában, akik bennünket is közelről érinthetnek. Ahogy az elején is mondtam, magas államadóssággal, alacsony kamatokkal, nagy importkitettséggel és rossz fizetési mérleggel nekivágni az új válságnak minden, csak nem életbiztosítás.

Háborúk

Volt egy határozott előnye a globalizációnak. Az összefűződő érdekek sűrű hálója megakadályozta, hogy a nagyhatalmak fegyverrel essenek egymásnak. Bár a helyi proxyháborúk is borzasztóak, és naponta emlékeztetnek minket legrosszabb énünkre, az igazi nagy háborúkat szerencsére megúsztuk eddig. Nagyon nem lenne jó, ha a globalizáció vége, a nacionalizmus erősödése, a rengeteg frusztráció és a rengeteg fegyver és autokrata vezető egyszercsak újra feltalálná ezt.

Összegzés

Óriási a kísértés, hogy a jövendő bajban felelősöket keressünk, másokat hibáztassunk, nagy arccal lenézzük a nálunk is szerencsétlenebbeket, mintha attól nekünk jobb lenne. Ez a baj azonban mindannyiunknál nagyobb. És sokan, akik biztosnak érezték pozíciójukat akár anyagi, akár politikai szempontból, egyik napról a másikra földönfutóvá válhatnak, de ettől a többi földönfutónak nem lesz jobb.

Biztosnak tűnő szakmák százai válhatnak feleslegessé, évtizedek óta épített karrierek semmivé. Ami biztosan jól jön a viharos időkben, az a rugalmasság, alkalmazkodókészség, és a kapcsolatok. És ez utóbbi nem, a Magyarországon szokásos pejoratív értelemben vett kapcsolati háló, hanem a szó ódivatú, magasztos értelmű változata. Azt jelenti, hogy csak úgy vészelhetjük át a bajt, ha összekapaszkodunk. Ha megtanulunk bízni egymásban, ha a másik baját nem kihasználjuk, ha a csoportban nem fenyegetést, hanem a túléléshez szükséges erőt látjuk.

Szükség is lesz erre, hogy a szükségállapotok elmúltával egy igazságosabb, méltányosabb, talán szerényebb, de fenntarthatóbb világot építhessünk. A gyermekeinknek, unokáinknak, ahelyett, hogy megint megpróbálnánk megint mindent tönkretenni.

Kategóriák:Háttértár, külvilág

Címkék:Amerika, covid19, Európa, járvány, klíma, kultúra, politika, USA, utópia, válság