Vigyázat, törékeny!

Ha jártál mostanában a Facebookon – amúgy mi mást is csinálnál karanténban? – akkor biztosan találkoztál már azzal az összeesküvés elmélettel, hogy az egész koronavírus járványt Kína csak azért szabadította a világra, hogy az összeomló tőzsdék miatt aztán fillérekért felvásárolhassa az egész világot. Ezzel – mondják az elmélet terjesztői – puskalövés nélkül megnyeri a harmadik világháborút. Mire meggyógyul a világ egyszerre csak azt veszi észre, hogy már kínai tulajdonban van. Van azonban egy közös jellemzője ezeknek a cikkeknek, ami engem kicsit zavar. Jelesül az, hogy nem neveznek meg egyetlen vállalatot sem, ami így került volna kínai tulajdonba. De számok sincsenek bennük, dátumok, tranzakciók, csak a kijelentés, hogy valójában már mindannyian a kínaiaké vagyunk.

Akkor most hiányt pótlok

Nem állítom persze, hogy Kína, akár az állam, akár a kínai nagyvállalatok, ne próbálkoznának ilyen felvásárlásokkal. Elég nyilvánvaló a kínálkozó alkalom, és természetesen jó nagy a csábítás, hogy olyan, pénzszűkében levő amerikai és európai vállalatokat környékezzenek meg, akik a piaci összeomlás miatt nehéz helyzetbe kerültek. Olyannyira nyilvánvaló, hogy már másoknak is feltűnt ez a lehetőség. És ha már feltűnt, hát meg is mozdultak. Április hetedikén például a britek megakadályozták, hogy a kínai állami kézben lévő China Reform nevű befektetési társaság felvásárolja az Imagination nevű brit technológiai céget, mely főleg mobiltelefonokhoz tervez és gyárt chipeket. Ez az üzlet azonban nem a gazdasági válság szülte hirtelen elhatározás volt, a kínaiak már 2017 óta vásárolták magukat egyre beljebb a cégbe, most csak a többségi kontrollt szerették volna átvenni – sikertelenül.

chinese fdi in eu28

úgy jön, mintha menne. Kína csökkenő beruházásai az EU-ban

Nem újkeletű tehát ez a felvásárlási láz, 2016-ban az EU-ban 37,3 milliárd dollárt invesztáltak, de még tavaly is 11,7 milliárd euro értékben vásároltak fel európai vállaltokat kínai befektetők, Amerikában is jelentős volt étvágy, 2018-ban 25 milliárd dollárnyi vállalatfelvásárlás volt köthető hozzájuk. Tudatos és folyamatos aktivitásról van szó tehát, ami évek óta növekvő mértéket ölt és része Kína, Xi elnök által meghirdetett “Made in China 2025” programjának. E programnak köszönhető az is, hogy a felvásárlások iránya az évek során megváltozott és a közismert, tradicionális nyugati nagyvállalatok helyett elsősorban kisebb, innovatív és technológiai cégek irányába tevődött át. Viszont ez a folyamatos tevékenység felkeltette a  nemzetbiztonsági szakemberek figyelmét is. Az Egyesült Államoknak külön ügynöksége van az ilyen tranzakciók átvilágítására (CFIUS) és tavaly ez az ügynökség fúrta meg például a Grindr nevű meleg-randiapplikációt fejlesztő-üzemeltető cég felvásárlását.

Ha késve is, de az EU is felébredt, és bár nincs a CFIUS-hoz hasonló ügynöksége, tagállami szinten egymás után születtek jogszabályok a kiemelt ágazatok védelméről, mely átvilágításhoz, jóváhagyáshoz kötik a tranzakciókat. De mi számít stratégiai ágazatnak? A lélegeztetőgépek például hagyományosan amerikai és európai cégek által dominált piac volt, de mondjuk két hónappal ezelőttig nem gondoltuk volna stratégiainak. Most meg az.

De ügynökségek ide, nemzetbiztonsági átvilágítás oda, Kína folyamatosan és tendenciózusan próbálja meg magát bevásárolni az innovatív és technológiai cégek piacára. Tudatos stratégiájuk lényege, hogy a világ részére folytatott gyártáson keresett pénzből megpróbálja magát a másoló-összeszerelő-gyártó pozíciójából az önálló iparral rendelkező országok sorába emelni, megszüntetve vagy csökkentve függését az európai és amerikai tudásközpontoktól.

Ez persze nyilvánvalóan zavarja azokat, akik jólétüket elsősorban magas tudományos-technológiai fejlettségüknek köszönhetik, és annak, hogy az alacsonyabb haszonkulcsú termelést Kínába telepítették.

De ha már Kínánál tartunk beszéljünk egy kicsit egy sokkal közvetlenebb és valósabb veszélyről, ami onnan fenyegeti a világot.

Az igazi baj

China-GDP-1980-2020

A végtelenbe és tovább!

Kína tökéletesen egyesíti ugyanis magában mindazt a bajt, amit a világ a pazarló növekedés-kultúrával magára rántott. Miközben valóban emberek százmillióit emelte ki a mélyszegénységből, környezetpusztításban, az állampolgári és emberi jogok újraértelmezésében és korrupcióra épülő nemzetközi befolyás-vásárlásban az emberi civilizáció legsötétebb hagyományait öltöztette XXI. századi köntösbe.

És ha ez nem lenne elég, az elkövetkezendő évtized világgazdasági bajainak igazi forrása lehet. Nem, nem azzal, hogy hagyta a vírust addig garázdálkodni, amíg igazi nemzetközi járvány lett belőle, hanem azzal, hogy példátlan gazdasági növekedését példátlan eladósodásra építette.

A világ csodájára jár, hogy Kína 2010 és 2020 között megduplázta gazdaságának méretét (a mi jobban teljesítő gazdaságunk 30%-ot nőtt ugyanezen idő alatt). Azt kevesen teszik hozzá, hogy Kína eladósodottsága ezidő alatt megháromszorozódott és mostanra eléri a GDP 310%-át. És ez ugye még az új válság előtti GDP-hez viszonyul, de azt hiszem mára egyetérthetünk abban, hogy az az idén nem fog megint 6% feletti mértékben nőni. Már ha nő egyáltalán. És ebben még bizonyos privát hitelek, vagy a Kínában erős szabályozatlan magánhitelezés nincs is benne.

Screenshot 2020-04-16 at 17.32.31

Azt még a Kínai Kommunista Párt is érzékelte, hogy a hitelezés fűtötte gazdasági növekedés nem folytatható a végtelenségig, és 2018 körül megpróbáltak visszavenni a mértékből, de aztán jött Trump és a kereskedelmi háború, és Kína hirtelen úgy érezte, neki kell az elzárkózó USA helyére lépni és a világ vezető gazdasági hatalmává válni, és a hitelexpanzió újra nekiindult.

xi in mask

mondja a tutit

Most, a koronavírus beindította új válság hatására a KKP politikai bizottsága össze is ült március 27.-én, hogy döntsön a gazdaság újraindításáról. Többek között úgy döntöttek, hogy az idei évben engedik a deficitet 3 helyett 3,5%-ra nőni, de elemzők szerint ez valójában inkább lesz 4,9%, részben a GDP növekedés elmaradása miatt. Az eladósodottságot részben új, speciális államkötvényekkel finanszírozzák, ezek kibocsátása megháromszorozódott a tavalyi év hasonló időszakához képest és már most 950 milliárd yüannál járunk. A legbeszédesebb viszont az, hogy utasították a kereskedelmi bankokat, hogy a mostaninál is jobban tolerálják a nemteljesítő hitelek állományát, így megkísérelve életben tartani a nyakig eladósodott vállalati szektor egy részét. Ez azonban már a bankszektor egészségét is fenyegeti, ugyanis a Kínai Pénzügyi Stabilitási jelentés szerint az országban található 4400 pénzintézetből 586 már most is nagy kockázatúnak számít, éppen a nem teljesítő hitelek magas aránya miatt.

Száz szónak is egy a vége, miközben Kína úgy tűnik, mintha felvásárolná a világ fejlettebb részét, a fejletlenebbet pedig gazdasági függést kialakító hitelekkel próbálja lekötelezni (csak Afrikába 145 milliárd dollár hitelt folyósított eddig), addig ugyanez a Kína maga is fuldoklik az adósságban.

Márpedig az adóságszolgálat elsődleges forrása az adók, melyek a gyenge teljesítmény miatt elmaradnak, de melyeket részben gazdaságélénkítési céllal csökkentenek is.

Mi volt a terv?

wuhan

remek ingatlanok, csak hát a kilátások…

Akkor most megkérdezhetnétek, mire számítottak? Hát az utólag okosak nagyképűségével csak azt mondhatjuk, a kínaiak is úgy voltak vele, ha légvárat építenek, nem sajnálják ki belőle a téglát. A kínai eladósodás elszabadulásának fedezete az igazi gyilkos recept: a magánadósságok fedezete jellemzően ingatlan, melyek értéke eddig szigorú monoton függvény mentén csak nőtt, így a kínai háztartások 90%-a legalább egy, de harmaduk inkább kettő vagy több ingatlan tulajdonosa. Ugyancsak ingatlanhoz köthető a helyi önkormányzatok eladósodása is, mert ezek törlesztését is rendre földterületek értékesítéséből fedezték. Az ingatlanárak viszont mostanra óriási buborékot fújtak, aminek kipukkanása tömegeket ránthat újra nyomorba. Eközben az állam és a vállalati szektor eladósodottságának fedezete az örök növekedés, melyről pár éve azt tartották nem mehet 7% alá, most már megelégednének 6%-kal is, de ehhez rengeteget kellene exportálni. Az exporthoz viszont nem elég életben tartani az eladósodott vállalatokat és újraindítani a termelést, de el kellene érni, hogy Európa és Amerika újra úgy vásároljon, mintha nem lenne holnap.

Mert ha nem, akkor lehet, hogy nem is lesz.

Most akkor Kína mégsem veszi meg a világot?

Közkeletű elképzelés, hogy Kína sakkban tartja az USÁt, mert ők finanszírozzák az amerikaiak államadósságát. Nos ez ugyanolyan hamis elképzelés, mint az, hogy most a tőzsdei esés során felvásrolták a nyugatot. (Valójában Kína az amerikai állami hitelállomány kb 3%-át birtokolja és nem igazán tudná ezt értékesíteni, mert ez képezi saját devizatartalékának az egyharmadát.)

Kína tehát még mindig terjeszkedni próbál, de terjeszkedésének forrása rettenetes mennyiségű hitel, melynek fedezete egy ingatlanbuborék, kamatfizetésének forrása meg a exportkényszeres, de emiatt majdnem állóra fékezett vállalati szektor, valamint az adóbevételeitől eleső állami költségvetés.

A kínai adósságválság tehát még sosem volt ennyire kézzelfogható közelségben. Ha beüt a krach sokan veszítenek rajta sokat, mivel a fejlődő piaci kötvény- és hitelállomány fele kínai, így a csődhullám biztos nem áll meg a Kínai Nagy Falnál. Érzik ezt a külföldi befektetők is, Japán például 2,2 milliárd dollárt ajánlott Kínában termelő vállalatainak, ha elhozzák onnan termelési kapacitásaikat, de a Renault is kiszáll az ottani személyautó gyártásból. Van egy olyan érzésem, hogy ők csak a kezdet. Ezek a lépések mind egyre közelebb hozzák azt a válságot, amit senki nem igazán akart látni.

Eddig nem volt ugyanis szokásban Kína ellenében fogadni a tőzsdén, hisz a kínai értékpapírok fedezete a kínai gazdasági csoda volt. És lehet, hogy ez a csoda nem három napig tartott, de azért nem is az örökkévalóságig. És ahogy a nyolcvanas években Japán gazdasági válságát nem látták előre, a kilencvenesekben a latin amerikai, orosz és délkelet ázsiai pénzügyi krízist sem tudták kivédeni a mindenttudó befektetők, úgy 2008-ban az amerikai krízis is a derült égből jött sokaknak.

A világnak jó oka van tartani ettől a válságtól. Pontosabban fogalmazva, a világnak 34 ezer milliárd jó oka van tartania tőle. Dollárban, nem yüanban.

Ez most a nagyon nem mindegy új definíciója.

2 replies

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s