És most nem az észak olaszországi folyócskára gondolok, hanem arra a határra, amit Donald J Trumpnak tegnap sikerült átlépnie. Jelesül arra, hogy híveit feltüzelve konkrét erőszakos támadást intézett az amerikai törvényhozás ellen. Ilyen még nem volt soha, nincs játékszabály arra, ami most következik. Vajon mik lehetnek tettének politikai következményei, és mire lehet még számítani tőle?
lövöldözés a képviselőházban
A hatalmas közfelháborodás most sok mindenre elég lehet. Akár arra is, hogy két héttel elnöki mandátumának megszünte előtt még gyorsan lezavarjanak egy impeachment eljárást és hivatalosan megfosszák hatalmától. Akár büntetőeljárást is kezdeményezhetnek ellene, és ha abban is Rudy Giuliani védené, simán el is ítélnék, bár ha erre sor kerülne, Rudy is a vádlottak padján ülne mivel ő konkrétan erőszakra buzdított még tegnap délelőtt. Amíg tart a sokkhatás, valós esélye van annak, hogy konzervatív republikánusok a szenátusban is megszavazzák az indítványt, és legalább az elnök elmozdításában közreműködjenek.
Demokrata részről a dilemma egyszerű: ha Trumpot bűnvádi eljárás alá vonják, akár ezért, akár piszkos ügyeinek bármelyikéért, jó eséllyel börtönbe juttathatják és ezzel a 2024-es indulását biztosan megakadályozzák. De az eljárás további médiafigyelmet és pódiumot biztosít Trumpnak, pont azt, amit szeretne (mínusz az ítélet). Egyúttal folyamatosan tüzelné híveit, akik láthatólag régóta nem tartanak már kapcsolatot a valósággal, így arra számítani, hogy az eljárás során kiderülő piszkos üzelmek hiteltelenítenék az (ex-) elnököt, teljesen felesleges. Évek óta tudjuk, hogy semmit nem hisznek el, és amíg a balhé tart, ők hőzöngeni fognak. Tegnap néhányuknak ebbe sikerült bele is halnia. Ha a demokraták komolyan gondolják a megbékélést, ahhoz nem Trump bebörtönzése a legrövidebb út.
try sitting on this fence
A republikánusok számára kicsit nehezebb a képlet. Sokak számára lett világos az elmúlt négy évben, hogy a Trump hívők nélkül nem lehet nyerni, szépen be is álltak Trump mögé az egykori ellenfelek, bizonyságot téve arról, hogy a gerinc nem szükséges a politikusi léthez, és most elérkezettnek látták az időt, hogy bejelentkezzenek a helyére. De tegnap az is kiderült, hogy a teljesen őrült Trumppal sem lehet nyerni, a választások óta tartó hiszti épp tegnap juttatta demokrata kézre a szenátust és adott teljeskörű törvényhozási hatalmat a demokratáknak, elvéve a kényelmes és demokratikus szenátusi obstrukció fegyverét a republikánusoktól. Sokan próbálták volna kibekkelni a hátralevő néhány napot, hátha megússzák, hogy Trump árulónak bélyegezze őket és rájuk uszítsa híveit, hogy aztán megkezdhessék a lavírozást a Biden elnökség alatt az első mid-term választásig. Most viszont könnyen előállhat olyan helyzet, hogy nincs idő sündörgésre, szavazni kell, és ki kell állni, el kell ítélni az erőszakot, és nem lehet azt mondani, hogy Trump ehhez nem járult hozzá.
A képletet bonyolítja, hogy a tegnapi szenátusi eredmények is bizonyítják, a felfokozott hangulat, a valóságtagadás, a látványos műbalhék is csak néhány tizedszázalékos demokrata többséget eredményeztek, ami akkor is fontos, ha úgy gondoljuk az eredményen nem változtat, és akkor is, ha azt gondoljuk Georgiát nehéz volt elveszteni, de azért sikerült.
Miközben ezeket a sorokat írom a képviselőház végül jóváhagyta a szavazás eredményét, Trump a szokásos kettős beszéddel egyrészt békés hatalomátadást ígér, másrészt továbbra is kétségbe vonja az eredményt és harcot hirdet a végső győzelemig. Időközben jönnek a hírek arról hogy Trump stábjában egyre többen lemondanak, az alelnök, a hadügyminiszter már úgy cselekszik, mintha az elnök már nem is lenne elnök, a twitter és facebook fiókjától (ideiglenesen) megfosztott Donald pedig egyre magányosabban bolyong a Fehér Házban.
(Photo by Saul LOEB / AFP) (Photo by SAUL LOEB/AFP via Getty Images)
Ha Donald racionálisan gondolkodna, most tudhatná, hogy a lázítás kontraproduktív, és a valódi hatalom egyre távolabb kerül tőle és a félbolond (vagy tán egészen az) híveken kívül egyre kevesebb embert sikerül megszólítnia. Azok közül is elprártoltak tőle néhányan, akik tegnap még kereket akartak akasztani a törvényhozásban. Ha tovább tolja a biciklit a rossz irányba gyakorlatilag kikényszeríti az ellene indítandó eljárásokat. Magyarul mondva, ha van halvány esély a tegnapi események után a békés elvonulásra, az pont a kussolás lenne, ami Donaldnak nem erőssége. Sokan mondták Trump leghajmeresztőbb politikai lépései idején is, hogy van átgondolt stratégia és “mesterterv” a kívülről leginkább ingerült csapkodásnak tűnő politikában. Én ezt mindig is kétségbe vontam, és az elhasznált hadügyminiszterek és nemzetbiztonsági tanácsadók száma is az én verziómat erősíti.
De tegnap óta ez is mindegy. Trumpnak is, a republikánusoknak is, a demokratáknak is elfogynak a lehetőségei, és a végeletes polarizáció idején mindenki válaszúthoz érkezett, és választhat a QAnon Sámán és az amerikai köztársaság ideálja között.
“iacta alea est”
Kategóriák:külvilág
egyharmad 
Másképp fogalmazva: “vagy sz@r, vagy kalaposinas”