Pénz nem számít

A világ összes, magára valamit adó gazdasági lapja arról cikkez mostanság, hogy a “reddites horda” megleckéztette a “wall streetet”. Csakhogy az egyszeri olvasó hamar elveszti a fonalat ezeknél a cikkeknél, de nem csak azért, mert nem érti a szakkifejezéseket, nem igazán érdekli a tőzsde, hanem azért is, mert a jelenséget a cikkek többsége kiemeli a kontextusából, és így valóban nehéz megérteni a jelentőségét.

A hír ugyebár az, hogy néhány kisbefektető mozgalmat hirdetett egy népszerű internetes fórumon, a többieket arra bíztatva, hogy vásároljanak be olyan részvényből, amelyeknél a nagy cápák a részvények áresésére spekuláltak, így kettős nyereségre tehetnek szert: megszívatnak néhány multimilliárdos befektetőt és nem mellesleg keresnek egy csomó pénzt. A poén látványosan bejött mindkét vonalon, a kiválasztott GameStop részvény ára az égbeszökött, néhány nagykutya milliárdos veszteséggel szállt ki, míg azok, akik a “jó oldalon jókor” léptek be, megsokszorozták a pénzüket.

Ahhoz, hogy azok is értsék, miért érdekes ez, akik nem tőzsdéznek, és nem értik a szakcikkek zsargonját, nézzük az alapokat. (Aki mindent tud, a dőlt betűs részt ugorja át nyugodtan)

Kisokos

Mi az a Hedge Fund? Bár a neve a fedezeti ügyletre utal, mert angolul a hedge ügylet az, amikor a profit egy részének feladásával valaki limitálja a kockázatát, az igazi Hedge Fund ennek pont az ellenkezőjét teszi. Olyan, többnyire zártkörű befektetési alapról van szó, ami nagy összegekkel spekulál, és magas kockázat mellett magas haszonra hajt. A haszon érdekében ráadásul nagy tőkeáttétellel játszik.

De mi az a nagy tőkeáttétel? Nos az egyszeri Hedge Fund összegyűjt mondjuk egymilliárd dollárt a befektetőitől és kölcsönvesz mérsékelt kamatra még kilencet valami banktól. Így tízmilliárd dollárt fog befektetni, és ha nyer, akkor tízmilliárd dollár haszna (mínusz a kamat) esik egymilliárd dollárra. Ha a tízmilliárd dollárt tíz százalék haszonnal fektette be, akkor keresett ugye egymilliárd dollárt, azaz a kölcsön és kamatai megfizetése után is majdnem megduplázta eredeti, egymilliárdos indulótőkéjét. Persze a veszteség is ugyanilyen módszerrel számolódik, úgyhogy ezek a srácok nagyon nem szeretnek veszíteni.

Mi az, hogy veszteségen nyerni? Mi az, hogy long meg short? Megint olyasmi, ami tök egyszerű, ha nem akadunk el a neveknél. Long azt jelenti hogy veszek valamit a tőzsdén, azt remélve, hogy felmegy az ára, vagy rengeteg osztalékot fizet majd. A short meg az ellenkezője, eladok valamit. A ravaszság itt az, hogy nem csak olyasmit tudok eladni, amim már van, hanem olyat is, amim nincs. Ez úgy megy, hogy kölcsönveszem, eladom, ha lemegy az ára visszaveszem, a kölcsönt visszaadom, és amennyivel olcsóbban vettem vissza, az lesz a hasznom (mínusz a kölcsön díja). Ilyenkor tudok pénzt keresni valamin, ami veszít az értékéből. Kockázati szempontból van azonban itt egy lényeges különbség: ha vettem valamit tíz dollárért, annak az ára maximum tíz dollárt tud esni, azaz a befektetésem teljes összege a maximális veszteség. Ha viszont eladtam valamit, amit olcsóbban szeretnék visszavenni, annak az ára bármekkorára nőhet, és ha nő, csak drágábban tudom visszavenni, veszteségem elvileg korlátlan lehet. Eladtam tíz dollárért annak reményében, hogy ötért vissza tudom venni, és lesz ötven százalék hasznom. Ha felmegy tizenötre és kiszállok, akkor minden részvényen vesztettem ötöt. De mi van, ha eladtam tízért és felmegy százra? Akkor minden részvényen buktam kilencven dollárt, azaz az eredeti befektetésem kilencszeresét.

Tessék ez a kölcsönrészvény eladást kombinálni a tőkeáttétellel, azaz azzal, hogy eleve nagyrészt kölcsönpénzből fektetek be a nagyobb haszon érdekében, és kiderül hogy az adott részvény árának minden dollárnyi változása súlyos százmilliókkal gazdagít vagy éppen rövidít meg valakit.

Erre szokták mondani a kevésbé felkészült újságírók, hogy a short pozíció csak akkor jár igazi veszteséggel, ha kiszállsz, azaz visszaveszed a részvényeket és zárod a pozíciót, de ez nem egészen így van. Mint a fentiekből kikövetkeztethető, ez az egész borzasztó veszélyes tud lenni, és ezt tudja az is aki értékpapírt ad kölcsön és az is, aki közvetítőként olyan papírt ad el, amit az ügyfél kölcsönvett. Azért, hogy ezek a szereplők ne maradjanak hoppon a spekuláció végén, biztosítékot kérnek, fedezetet a kölcsönvett részvényre, mely fedezet arányban áll a részvény árával. Ha eladtam valamit, amit kölcsönvettem, és annak az ára lefelé megy, akkor ugye nyerésben vagyok, számlámon halmozódik virtuális hasznom, amit akkor fizetnek ki, ha zárom a pozíciót. Ellenben ha eladtam valamit, ami kölcsönből van, és annak megy fel az ára, akkor a veszteségemnek megfelelő fedezetet azonnal letétbe kell helyezni, illetve kipótolni. Ez az úgynevezett “margin call”, amikor a bróker felhív, hogy “helló, felment az árfolyam húsz százalékot, akkor egy órán belül kérek kétmilliárd dollárt.” Amíg tart a pénzed, elvileg fenntarthatod a pozíciót remélve, hogy megfordul az árfolyam és a veszteség kisebb lesz, esetleg nyersz a végén, de ha elfogy a pénz, akkor nincs tovább, zárni kell a pozíciót és lenyelni a veszteséget, akár tetszik, akár nem.

És akkor még nem beszéltünk arról, ami minderre a kockázatra még rátesz egy nagyobbacska lapáttal. Mert mitől megy fel az árfolyam? Attól, hogy mindenki veszi a részvényt. Mit kell tenned, hogy lezárd az emiatt veszteséges pozíciódat? Venni kell olyan részvényt, amit kölcsönből adtál el, azaz tovább hajtani felfele az árfolyamot. Ha nagyban játszottál, márpedig a Hedge Fundok mindig ezt csinálják, akkor sok részvényt kell nagyon gyorsan venni, ami a végére mindig sokkal drágább lesz, mint amit az elején kalkuláltál.

A Gamestock részvény árfolyamalakulása

És a fenti ábrán látszik, hogy mi is történt. A Gamestock nevű videojátékforgalmazó részvényének ára békésen csordogált 18-20 dollár körlül, és igazán senki nem látott benne túl sok fantáziát, mert nem igazán ment a bolt. Aztán január közepén felment az ár majdnem a duplájára, akkor lehetett gondolni, hogy ebből jó nagy áresés is lehet. Ha viszont valaki ekkor adott el kölcsönrészvényt az nagyon-nagyon megszívta, mert a reddit internetes fórum egyik csoportjában elterjedt a buzdítás, hogy ezt kell venni és hopp, az akkor negyven dollár körüli ár majdnem négyszázig szaladt mindössze négy nap alatt. Nem, ekkora áremelkedést nem bírtak az alapok, mind kiszálltak és milliárdos veszteségeket kellett elkönyvelniük. Az, hogy most már visszaesett 90 dollárra, nem vigasztalja őket. Persze lehet az agyalni, hogy mi lesz azokkal akik 200 dollár felett vettek, vagy éppen akkor shortoltak ilyen részvényt, de ez az eredeti “terven” nem sokat változtat. Mint ahogy azon sem, hogy hiába ér a cég ma négy és félszer annyit mint egy hónapja, a cég működése, bevétele, profitja, jottányit sem javult.

De hát ezek spekulánsok! Igen. De szemben a balos (és Fideszes) világmagyarázattal, a spekulációnak van jó és rossz oldala is. A jó az tud lenni, hogy a spekuláns felvállal (átvállal) kockázatot attól, aki azt kerülni szeretné. Ha minden befektető úgy érezné, hogy egy papír ára csak lefelé mehet, senki nem tudna kiszállni a befektetésből, ha nem lenne legalább egy spekuláns, aki az ellenkezőjét gondolná és megvenné ezeket a részvényeket. Persze ha bejön neki a spekuláció, akkor lehet utálni, hogy munka nélkül keresett pénzt, de valójában azzal kereste, hogy átvette másoktól azt a rizikót, amit ők már nem bírtak elviselni. Ha meg nem jön be neki, akkor azt a veszteséget kénytelen elkönyvelni, amitől a többi befektetőt megóvta, amikor megvette tőlük, amitől szabadulni akartak.

Mi történik?

Akkor most, hogy kicsit felfrissítettük a tudásunkat, nézzük mi is történik valójában. De ne onnan kezdjük, ahonnan a többiek, hogy mi megy az internetes fórumokban néhány napja, hanem nézzük meg, hogy mi megy a tőkepiacokon hónapok óta.

A világban gazdasági válság van, és ez nem kérdés vagy vélemény, hanem tény. A járvány, és az azokra adott állami válaszlépések (bezárások, utazási tilalmak, kijárási és közlekedési korlátozások) egyszerre csaptak oda egy nagyot a globalizált termelési láncoknak, megnehezítve a termelést és a külkereskedelmet egyaránt, és ugyanakkor a lezárások miatt alaposan megrángatták a keresleti oldalt is, a fogyasztást jelentősen visszavetve teljes szektorokat sodortak végveszélybe. Miközben mindenki számára elérhető makrogazdasági adatok alapján egyértelmű, hogy baj van, és legfeljebb arról vitatkozhatnánk, hogy ennek mennyi a hosszútávú következménye, a világ tőkepiacai erről nem vesznek tudomást és ezzel skizofrén állapotot idéznek elő: aki nem akar tudomást venni arról, hogy itt a válság, az felmutatja a következő grafikont és a szemedbe röhög.

Az S&P index elmúlt egy éve

A tőzsdék ugyanis egy átmeneti sokk után visszaálltak a folyamatosan növekvő pályára, az S&P500 a tavaly márciusi mélyponthoz képest (amikor ugye nagyon megijedtek) majdnem 70%-ot emelkedett! De még az egy évvel ezelőtti értékhez képest is, amikor ugye még alig volt szó világjárványról és csak elszórt eseteket jelentettek Kínán kívül, az index 16%-ot emelkedett, ami egy normál békeévnek is becsületére válna. Márpedig a leegyszerűsítő világmagyarázatok korában, amikor milliók hiszik azt, hogy a tőzsdei árfolyamok afféle barométerként jelzik a gazdaság állapotát, ez kielégítő magyarázatul szolgál arra, hogy nincs is igazi válság.

Kinek hisz maga? Nekem vagy a saját szemének?

Az amerikai munkanélküliségi ráta egy gyors felfutást követően visszaesett és 6,7% körül látszik stabilizálódni mostanában, ami a válság előtti időszaknak majdnem a duplája, míg az EU-ban, ahol a munkaerőpiac lényegesen kevésbé rugalmas, nagy kilengések nélkül emelkedett a szám 7,5%-körülire. “Nem jó, de nem is tragikus” – ahogy ezt Csernobilban mondanák. Ezek a statisztikák, amik megnyugtatóan hatnak “odafönn”, mert tényleg lehetnének sokkal rosszabbak is, elég más képet mutatnak alulnézetből. A munkaügyi statisztikában ugye nem látszik, ha egy színész, szállodai recepciós vagy szakács ételfutárnak vagy árufeltöltőnek áll, de a családi kasszában azért észrevehető lesz még jó darabig a különbség. Ugyancsak alig látszik még, de a kis és középvállalati szegmensben igen dinamikusan kezd emelkedni a csődeljárások száma és ezek a statisztikák jó hat hónappal lemaradva követik a valóságot. Egy csődbe ment vállalkozást pedig nem lehet újraindítani, ha a vállalkozó minden tőkéjét elvesztve kénytelen alkalmi munkából élni. Ami tehát messziről és hunyorogva nézve nem olyan drámai, az közelről komoly keresleti problémát jelez előre. Magyarul hiába lesz nyitás az év második felében, azt egy csomó vállalkozás már nem éri meg, és egy csomó háztartás még évekig kénytelen lesz fogyasztás helyett spórolni, hogy kiheverje azt, ami most történik.

A gazdasági válságok munkaerőpiaci hatásai az USA-ban (Source <a href="http://<a href='https://www.macrotrends.net/2632/coronavirus-jobs-lost-vs-previous-recessions'>U.S. Jobs Lost Due To Coronavirus vs Previous Recessions</a>" data-type="URL" data-id="<a href='https://www.macrotrends.net/2632/coronavirus-jobs-lost-vs-previous-recessions'>U.S. Jobs Lost Due To Coronavirus vs Previous RecessionsMacrotrends)

Eközben az államok megint úgy kezelnek válságot, hogy nem kezelnek válságot. A régi módszer szerint csökkentik a kamatokat ha tudják, öntik az ingyenpénzt a piacra, miközben maguk újra eladósodnak és ennek két következménye van: a kötvénybefektetések a tartósan alacsony kamatkörnyezet miatt elvesztik a jelentőségüket, a részvények és ingatlanok viszont emiatt relatíve még jobb befektetésnek tűnnek. Az a rengeteg pénz ami eddig a tőzsdén volt, meg az a rengeteg pénz, amit a nemzeti bankok oda öntenek, hogy ösztönözzék a vállalati befektetéseket mind kénytelenek részvényekbe áramlani, ez felhajtja az árfolyamokat messze az egyébként gazdasági adatokkal indokolható szint fölé, így jelentős profitot eredményez azoknál, akiknek van mit befektetni és egyfajta önigazolásként szolgál. Miközben a politikusok és jegybankárok örülnek, hogy a pénzcsap megnyitásával nagy részvénytársaságokat mentenek meg, közben a kisebb cégek összedőlnek, a nagyok meg olyan tőkéhez is hozzájutnak, amit saját működésük amúgy nem indokolna.

Ezzel tovább nyílik a jövedelmi és vagyoni olló, ami már a 2008-as válságnál is a valódi okok közt szerepelt.

Ráadásul a pénz rendkívül szelektíven ömlik bizonyos részvényekbe, mert a befektetői csordaszellem rendkívül erős, és mert amíg emelkedik az árfolyam, a jóslat önbeteljesítő. A “jövő iparága” néhány, mindenki által ismert nagy név, Amazon, Facebook, Google, Apple mágnesként vonzza a pénzt, hisz nem kell sok ész hozzá, hogy lássuk, ezek a cégek a kedvezményezettjei a járvány alatti furcsa gazdaságnak, az online életnek és főleg online vásárlásoknak. És tényleg, a cégek árbevétele valóban dinamikusan emelkedett az elmúlt egy évben, nagyjából 17-20%-ot, ami derék, csakhogy közben a részvények árfolyama 33-66%-kal nőtt. És mivel a cégek kapitalizációja (a részvény ára szorozva az összes részvény számával – ezt szokták a vállalat értékének nevezni) óriásira nőtt, ma ezek a cégek mozgatják a tőzsdeindexeket. Ami régen bankok, iparvállalatok és olajipari óriások, milliónyi munkahely és gépek, eszközök, épületek értékét mérte, ma jórészt algoritmusok és forráskódok értékét mutatja.

Amikor tehát azt látjuk, hogy a tőzsde jól teljesít, mert megy felfele az index a grafikonon, akkor emögött az van, hogy azt az indexet leginkább a nagy technológiai cégek mozgatják, ezek a cégek ugyan valóban jobban teljesítenek, de ez igazándiból nem számít, mert az árfolyamuk ezt messze meghaladó ütemben nő, miközben a piacra dől a pénz, mert minden más szarul teljesít ehhez képest, meg mert hülye politikusok szerint ezt kell támogatni közpénzből, majd lecsorog a nép közé ebből valami.

De hogy jön ehhez a kisbefektetők lázadása?

Amikor valaminek az értéke folyamatosan nő, és elterjed a híre, hogy azon pénzt lehet keresni, előbb utóbb megjelennek ott a kisbefektetők. Így volt ez a kétezres években az ingatlanpiacnál és így megy most a tőzsdénél. Ráadásul, a kisbefektetői igények kiszolgálására most rengeteg online kereskedési platform jelent meg, amelyek egyszerűvé, látványossá és olcsóvá teszik az értékpapírkereskedést. Nem kell érteni semmihez, nem kell macerás bürokrácián átesni, szerződéseket olvasni, brókert hívogatni, elég letölteni valami applikációt, online utalni pénzt a számlára és már mehet is a buli. Sörözés közben is lehet részvényt adni-venni, mutogatni a haveroknak, mennyit kaszáltam egy hét alatt. Akkor sincs baj, ha tök hülye vagyok és nem tudom melyik részvény micsoda, mert beállíthatom, hogy a portfolióm kövesse valamelyik internetes guru befektetéseit, és akkor automatikusan ad vesz a számlám részvényeket, míg én mondjuk alkalmazottként homeoffice-ban zoomos meetingen hallgatom a főnök hülyeségét. És mivel fölfelé megy a tőzsde, előbb utóbb elhiszem magamról, hogy istencsászár vagyok, egy Soros György kicsiben, pedig csak a csordát követem, ráadásul eléggé hátul vagyok, úgyhogy már csak a letaposott fű jut nekem.

Ha valaki ostobaságot kommentel a Facebookon, gyakran szokták azzal leoltani, hogy “amíg nem volt Facebook, csak a családod tudta, hogy mekkora hülye vagy, most már ország világ előtt nyilvánvaló”. Ugyanezen logika mentén az online közösségi tér kezd megtelni botcsinálta véleményvezérekkel és önjelölt befektetési szakemberekkel, akik sokszázezer vagy éppen sokmilliós követői bázist építhetnek néhány hónap alatt. Csakhogy ezek az influenszerek már nem termékelhelyezésben utaznak, nem kozmetikumot, sportszereket és éttermeket futtatnak, hanem ennél sokkal jövedelmezőbb kis pilótajátékokat indíthatnak. Legálisan, bármelyik nap.

Azt mondja a tőzsdei influenszer, hogy ez a húszdolláros részvény (amiből ő már bevásárolt) lesz a következő Facebook, mire százezer idióta vesz belőle 10-20 darabot, hiszen nem akarnak sokat kockáztatni, az összesen pont egy vagy kétmillió részvény, ami jelentős emelkedést tud eredményezni az árfolyamban. És láss csodát, az influenszernek megint igaza volt, felment az árfolyam! Oké, az influenszer időben kiszállt, azok meg, akik későn kapcsoltak és magasan szálltak be, hát így jártak, de 10-20 részvénnyel valószínűleg nem buktak sokat, majd legközelebb jobban figyelnek. Megy már ez a dolog egy ideje, de eddig általában nem ütötte át a hatóságok ingerküszöbét a dolog. Most viszont, hogy néhány Wall street-i nagyágyú vérző orral volt kénytelen otthagyni a csatateret, felkapták a fejüket. Mert mi van akkor, ha öt-tíz ilyen influenszer összehangolja a “véleményét”? A közösségi média mindent képes ezerszeresére erősíteni, ezt a Trump korszak után senkinek sem kell bizonygatni. Csakhogy amíg a hamis tények és összeesküvés elméletek politikai hasznáról és káráról, a szólás és véleményszabadságról évekig lehet filozofálni és érdekek mentén ide-oda szavazgatni, addig a tőzsde és a milliárd dolláros veszteségek nagyon egyértelműen nem tartoznak a filozófiai kérdések közé.

“Ha isten valóban mindenható, tudna akkora követ teremteni, amit már ő sem tudna felemelni”

Bő harminc évvel ezelőtt, amikor a hedge fundok hatalmas tőkéjükkel (és jelentős tőkeáttétellel) felpörgették az akkor aprócska orosz értékpapírpiacot, ami aztán ugyanezen tőke kivonására össze is dőlt, Soros György ezzel a fliozófiai idézettel szembesítette kollégáit azzal, hogy az egy irányba mozgó, túlságosan nagy tőke olyan látszat gazdagságot hoz létre, melyet létrehozói sem tudnak kontrollálni. Akkor azt lehetett gondolni, hogy egy fejlett, nagy, jól szabályozott értékpapírpiacon, mint amilyen az amerikai, ez nem történhet meg. És most már látszik, hogy igenis megtörténhet.

Ha ugyanis ezt az értelmezést nem szűkítjük le néhány tőzsdei influenszer manipulációjára, vagy éppenséggel az elektronikus platformok csorda-hatást felerősítő algoritmusaira, akkor láthatjuk, hogy az internet, a közösségi média maga az a nagy kő, amit teremtői már nem tudnak kontrollálni. Lehet ünnepelni, hogy a kisemberek csoportja most legyőzött néhány nagyágyút, de most már a nagyágyúk is tudják, hogy a manipulálható kisember remekül elláthatja lövészárokban harcoló-pusztuló kiskatona szerepét egy gazdasági háborúskodásban. Miközben sokan azt képzelik, túljárhatnak a gépezet eszén, és erőforrásaikat összeadva megtaníthatják a nagyfiúkat kesztyűbe dudálni, valójában éppen kiteszik az utolsó pontot a befektetési piacok racionális működését lezáró fejezet végére.

A tőkepiac eredeti küldetése szerint a jó gazdasági teljesítményt díjazó, divatos szóval élve közösségi finanszírozási modellnek indult, ahol a befektetők befektetett pénzükkel részt vállalnak vállalkozások kockázatában és sikereiben. Ha ebből a folyamatból kivonjuk a racionalitást, és állami oldalról kilőjük az alternatív befektetési formákat illetve mesterségesen felduzzasztjuk a likviditást, miközben a befektetők Texas hold’em pokert játszanak az árfolyamokkal, blöffölnek és tétjeiket a közösségi média manipulációival óriásira hizlalják, akkor a piacgazdaság alapjai kerülnek veszélybe. Veszélybe kerülnek vállalatok, munkahelyek, melyeknek finanszírozása alapvetően függött eddig a cégek teljesítményből levezethető értékétől, mely most már pont annyit ér, mint a papír, amire kinyomtatják. És veszélybe kerül mindenki megtakarítása, mely innentől még sokkal inkább egy szerencsejáték tétje lehet. És nem csak azoké, akik sörözés közben adják veszik a részvényt, de azoké is, akik életbiztosítást, nyugdíjpénztári számlát fizetnek évtizedeken keresztül, remélve, hogy megteremthetik anyagi biztonságukat.

A Bitcoin nevű pilótajáték most éppen nagyon megy

Eddig ha rá akart mutatni egy önálló értékkel nem rendelkező befektetési eszközre valaki, akkor a bitcoin volt a jó példa. Nem igazi pénz, egyik állam sem ismeri el, nincs mögötte se gazdaság, se állami garancia, és az árfolyamát tisztán a kereslet és a kínálat határozza meg, mert mindenki elhiszi valami ismeretlennek az interneten, hogy bár csak egy számítógépes kódról van szó, a kínálata véges, azaz nem fognak belőle többet csinálni. Mivel a Bitcoin valódi gazdasági jelentősége kicsi, a hatóságok megtűrték a kereskedelmét, de mindig figyelmeztették a befektetőket, hogy amit adnak-vesznek, az valójában “semmi”. Ami az elmúlt hetekben a Gamestop-pal történt, vagy ami lehet, hogy most épp az ezüsttel történik, pont ugyanerre a kaptafára megy. Bármiből lehet, ha rövid időre is, Bitcoint csinálni, ha elegen akarják. Önálló érték nélküli befektetési terméket, aminek az árát csak a vevők és eladók pozíciója határozza meg. Lehet, hogy sokan örvendeznek most, de szerintem nem látják a következményeket. Ahogy a populizmus a politikában, úgy a “Robin Hood modell” a gazdaságban a manipuláció nyílt terepe, és nincs olyan, hogy az írástudatlan felhasználók túljárjanak az algoritmust tervezők eszén. Csatákat lehet nyerni, háborút nem. És ha esetleg bizonytalan vagy abban, hogy ez most kinek jó, esetleg nézd meg, kik kerestek a tőzsdén igazán sok pénzt vele mostanáig.

Mert ezután is ők fognak.



Kategóriák:gazdaság, Háttértár

Címkék:, , , , , , ,

1 hozzászólás

  1. Szó szerint két “kritikus tömeg” – mint humán erőforrás – mennyiségén és minőségén áll és bukik az emberi társadalom egyensúlya globálisan.

    Az egyik társaság az, amelyik minimálisan szükséges a jelenlegi fenntartásához és működtetéséhez. A másik pedig az, amelyiknek elege van belőle. Van aki ezzel a “gázzal és fékkel” bánni tud (lesz még UBI is a piacon meg vakcina mint a tenger), a gond akkor van ha kiegyenesítik a kanyart. Mert sok az utas…

    Addig nincs gond, amíg csak a virtuális térben zajlik a Great Reset https://www.weforum.org/great-reset

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: