Megtanítják őket a bibliai történetekre, de nem tanítják meg jót tenni embertársaikkal. Megtanítják a történelmi évszámokat, de nem tantják meg arra, hogyan igazítja el őket a történelem a jelenben. Megtanítják szorozni, de nem tanítják meg, hogyan értelmezzen egy adóbevallást.
A tegnapi pedagógustüntetések előtt egészen elvetemült és véresszájú rágalomkampány indult a pedagógusok ellen.
Ha valakinek nem lett volna eddig világos, hogy milyen aljas és minden elvetemültségre képes rendszerrel állunk szemben, annak most le kellett essen a tantusz. Aki pedig még mindig a mögé az érvelés mögé bújik, hogy „bezzeg Gyurcsány alatt”, meg „mért, a liberális oktatáspolitika jobb volt?”, az lassan elkezdhet más érvek után nézni.
Csakhogy az nem lesz valami könnyű. Hogy egészen pontosak legyünk: lehetetlen lesz.
Minden lehetséges felmérésen az utolsó helyek valamelyikén kullogunk. A gyerekeink nem tudnak nyelveket, nem tudnak szöveget értelmezni és ijesztően nehezen boldogulnak a digitális világban.
Aki erre azt válaszolja, hogy ez azért van, mert a tanárok nem tanítanak, meg aki erre elkezd lustapedagógusozni, meg azzal jönni, hogy „bezzeg ezek egész nyáron semmit nem csinálnak”, azt, kedves olvasó, legyen szíves orrba vágni.
Ha a pedagógusokat csak egyszerűen hagynák, hogy azt tanítsák, amit tudnak, már jobban állnánk.
Ha még segítenék is őket benne, még jobban.
Ma azért állunk ilyen végtelenül nyomorultul, mert a pedagógusokat MEGAKADÁLYOZZÁK ABBAN, HOGY TANÍTHASSANAK.
És itt nem csak a sokat emlegetett felesleges adminisztrációról, az értelmetlen tantárgyakról (mindennapi testnevelés, erkölcstan, hittan) van szó, hanem arról, hogy olyan emberek szabják meg, hogy mit tanítson a pedagógus, akiknek maguknak halvány lila gőzük nincsen arról, hogy mi számít ma tudásnak.
Valamikor az számított okos embernek, aki rengeteget tudott idézni fejből. A szocializmus alatt az, aki a tanultakat el tudta helyezni az ideologikus rendszerben (azaz, hogy minden a dialektikus materializmust és a tudományos szocializmus eszméit igazolja), és még kívülről is tudta az anyagot. A szüleink generációjában az volt a legjobb tanuló, aki a legtöbbet magolt. Ma az, aki tudja, hogy alkalmazza azt, amit megtanult.
Ma az a tanult ember, aki felismeri, hogy lehet kreatív, és aki tudja, hogy frissítse újra és újra, amit egyszer megtanult.
Ma arra kényszerítik az iskolákat, hogy értelmetlen, felesleges, sehol sem használható dolgokat magoltassanak be a gyerekekkel.
Megtanítják őket a bibliai történetekre, de nem tanítják meg jót tenni embertársaikkal. Megtanítják a történelmi évszámokat, de nem tantják meg arra, hogyan igazítja el őket a történelem a jelenben. Megtanítják szorozni, de nem tanítják meg értelmezni egy adóbevallást.
A hiba gyökere a szabadság hiányában van. A központosításban, a pedagógus és az iskola önállóságának megfojtásában. A célja pedig nyilvánvaló: tudatlan és önállótlan birkákat akarnak faragni a gyerekeinkből. Engedelmes rabszolgákat, önálló gondolkodásra képtelen beszélő szerszámokat.
Fejétől bűzlik a hal: a rendszer lényegét kell megszüntetni.
Tanár és szülő és diák egyformán érdekelt abban, hogy ez az oktatási struktúra átalakuljon. Aki a szülők és a tanárok közé éket akar verni, aki a tanárok ellen akarja hangolni a szülőket – az a gyerekeink ellensége.
Gyerekeink ellensége jelenleg Magyarország kormánya.
Kategóriák:egy kis hazai
egyharmad 
Vélemény, hozzászólás?