2016.  Az angolok kiszavazták magukat Európából, az amerikaiak meg a világból.

Az új világ arca. Vagy a világ új arca?

Nem állítom, hogy nem lepődtem meg, de azt sem, hogy sokkolt az eredmény. Aki olvasott már minket korábban, az tudja, mit gondolok a populizmus térhódításáról, és ennek gazdasági-társadalmi hátteréről, úgyhogy ezt most nem fejteném ki újra. Ahelyett tehát, hogy azon lamentálgatnék, hogy jutottunk ide, nézzük meg inkább, hogyan tovább?

Az én tippjeim:

A kiszámíthatatlanság, a rögtönzés, a növekvő kockázatok ideje jön. Ez egyértelműen rosszat tesz az üzletnek, főleg a hosszú távon megtérülő, komoly tőkét igénylő beruházásoknak. Tehát a populisták egyik vesszőparipája és szavazóbázisuk építője, a kíméletlen, rövid távú hasznokat hajtó, zsákmányszerző vadkapitalizmus nyer majd további teret. A kockázatok beépülnek az árakba, ez inflációt gerjeszt, ami további utánpótlást ad a haragos és elégedetlen, ezért jól megvezethető tömegeknek.

A gazdasági protekcionizmus kikezdi az eddig építgetett nemzetközi együttműködési rendszereket. Rövid távon ez nyilván fenyegeti a globalizáció működését, de a világ nem tud visszatérni a XIX. századba, ha pedig ezt erőltetnék, egymilliárd ember megélhetése kerül veszélybe. Az ilyen felfordulásoknál pedig célszerű figyelembe venni, hogy a hosszútávú megoldást nem egyszerű megélni, ha rövid távon nincs mit enni.

Az önmaguk felé forduló nyugati hatalmak elvesztik külpolitikai érdekérvényesítő képességüket és ezáltal teret engednek a keleti középhatalmak terjeszkedésének, a helyi diktátorok, hadurak, drogbárók, népvezérek nyomulásának. Az oroszok, Kína, Irán, Törökország mind megkezdik a nyomulásukat regionális célpontjaik felé. A nyugat érdekszférájának perifériáin megindul a zsákmányszerzés. Fegyverkezés, helyi háborúk, politikai destabilizáció. Orbán Viktor valószínűleg eufóriában van.

Az amerikai politikai rendszer elkerülhetetlen átalakulása most veszi kezdetét. Mivel nincs világos cél vagy program, ami mentén ez végbemehetne, ezért ez hosszú és küzdelmes folyamat lesz. Az establishment, a rendszer nyilvánvalóan megpróbál ellenállni és kordában tartani az eseményeket, fegyelmezni az eddig elszabadult hajóágyúként viselkedő Trumpot, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy mind a republikánus párt, mind a demokraták válságban vannak és a hagyományos válaszaik hidegen hagyják a választókat.

Art gondolom, hogy az öröm, amit most sokan éreznek, egyfajta káröröm. A fennhéjázó magabiztos hatalmat lám, meg lehet verni, és az egyszerű ember most megmutatta. Az egyszerű ember ennyit tud. Felmutatni a középső ujját. Hogy mitől fog működni a rendszer, hogy mitől lesz kifizethető a boltban a kaja, a bankban a kamat, a nyugdíj vagy az orvos, arról még homályos elképzelése sincs. És ez azért rosszabb, mint amikor erről az elképzelésről kiderül, hogy nem jó.

Kategóriák:külvilág

Címkék:Clinton, gazdaság, politika, Trump, USA