A britek kilépnek az Unióból. A skótok a britekből. A londoniak az angolokból. A bankok a Cityből, az angol font kilép a képernyőből és valahol az asztal alatt mutatja az irányt, amerre az angol gazdaság megy.
Túl jó volt nekik, de nem vették észre.
Így van ezzel egy csómó ember, nemcsak az angolok. Nézik a tévét, hallgatják a rádiót, elhiszik, hogy a nagyság a britségből, angolságból, (magyarságból, oroszságból, amerikaiságból) következik, nem kell hozzá dolgozni, tanulni, figyelni, alkalmazkodni, kompromisszumot kötni, alkalmat kihasználni. Elég volt megszületni.
A bioszféra ilyen módon szabályozza magát. Elszaporodnak, elfelejtik, hogyan kell megkülönböztetni az ehetőt a mérgezőtől, miért kell félni a sötétben, miért baj, ha recseg a talpunk alatt a jég, és, hogy a sivatag felett vibrálva megjelenő oázis képe hova vezet.
Végül is túl jó volt már mindnyájunknak, ha nem is vettük észre. Hagyjuk, hogy dolgozzon a természet. A katasztrófa is csak egyféle alkalom, bár élvezni csak kevesen fogják. Kis kilépés ez Nigelnek és Borisnak, nagy ugrás a sötétbe az emberiségnek.
Nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni.
Kategóriák:külvilág
egyharmad 
Vélemény, hozzászólás?